A kommunikáció és a kultúra elválaszthatatlan egymástól. A kultúra egésze kommunikációs folyamatokban jut kifejezésre. A kultúra és a kommunikáció fogalma kicserélhető, pontosabban egymást feltételező.
Az emberi kommunikáció mindig feltételezi a társadalmat, mert az ingerek kívülről, főleg a másik embertől érkeznek. Egy adott társadalom kultúráltsága szervesen összefügg a rá jellemző kommunikációs folyamatokkal, a nyelvekkel, egyéb jelrendszerekkel, szokásokkal, viselkedési módokkal. A társadalomra jellemző kommunikációs folyamatok a kultúra kifejezői, a kultúra viszont kódja a kommunikációnak.

Andorka Rudolf: Bevezetés a szociológiába: a kultúra egy adott társadalomra, társadalmi csoportra jellemző normák és értékek, mindennapi és tudományos ismeretek, irodalmi, művészeti, zenei alkotások, és ember alkotta tárgyi környezet. A társadalmi élet alapfeltétele a kultúra megléte. A kultúrát a társadalom tagjai szocializációjuk során sajátítják el, teszik magukévá.
Viselkedés:
Az a mód, ahogy valaki, valami viselkedik, valamilyen magatartást tanúsít. Magatartás pedig az a mód, ahogy a környezetünkkel, az élet, a társadalom jelenségeivel szemben állást foglalunk.
A viselkedés kultúrafüggő, mert egy adott társadalomban, társadalmi csoportban/kisközösségben él az egyén, s elsajátítja a kisközösségi normákat, értékeket, vagyis az individuum viselkedési normákat választ, választhat. Amerikai antropológusok szerint minden viselkedés kommunikáció, ugyanis az ember nem tud nem viselkedni, de vannak viselkedési alternatívákA viselkedésnek két szintje van, s ezeknek összhangban kell lenniük:
    Tartalmi szint (üzenet jelentés szintje) verbális jel a hordozó
    Relációs szint (nem verbális szint)
Viselkedés 4 esete lehetséges:
1.    Diszkrepencia: a két szint között lényeges az eltérés (diszkrepencia: lényegbeli különbség)
2.    Diszharmónia: a két szint között nincs megértés, totális félreértés van
3.    Komplex harmónia: a két szint között egyetértés (harmónia) van
4.    Kettős kötés (double bind): a két szint ellentmond egymásnak, a viselkedési kommunikáció nem erősíti meg a tartalmi szintet, ekkor a vevőnek kell eldönteni, melyik szintnek tulajdonítson jelentőséget (gyerekek serdülőkorig verbális szintnek hisznek).
Viselet és divat:
Divat és viselet: az élet külső formái, a társas érintkezés, de különösen a viselet, az öltözködés módját irányító szokások összessége, rendszere. A felkapott szokás, gyakorlat koronként változó. A viselet lehet öltözék, ruhadarab, használati tárgy, dísztárgy, Pl. lehet hajviselet, fegyver, gyűrű, kalap, bajusz, szakáll, stb.
A divat kisebb, nagyobb közösséget felölelő szemiotikai rendszer, amely általában látható-megmagyarázható motivációk nélkül hirtelen kezd funkcionálni, s ugyanúgy gyorsan meg is szűnik. Nemcsak öltözködési divat van, hanem sokféle, szokáshoz áll közel, értékhordozó, értékítélet kíséri.

Erőss Ferenc: Viselet és viselkedés. In.: Ez most a divat.
A divat célja a benyomáskeltés. A külső megjelenítésével az egész egyéniség prezentálva van. A divatnak is, mint a viselkedésnek is, meg van az alternatívája. Lehet a divatot az egyéniséghez, vagy az egyéniséget a divathoz igazítani. Pl. ízléses, mértéktartó, vagy divatmajmoló, sznob. Az egyéniség minél labilisabb, annál fontosabb a „külsőség”.
A divat folyton változik, hullámzó, szeszélyes. Ha az egyén személyisége bizonytalan, akkor a divat változásaihoz ő is folyamatosan változik, ha nem képes az állandó megújulásra, belefárad, akkor kimegy a "divatból”, s az egyénisége még jobban szétesik. Viszont ha a divatot magunkhoz igazítjuk, akkor individulizálódunk, vagyis felhasználjuk a divat egy elemét az egyéniséghez, amely csak nekünk áll „jól”, s ezzel elérhető a differenciálódás.

Hanák Péter: Divat – történelem. In.: Ez most a divat.
A divat életeleme a változás, a múlékonyság és a megújulás. A divatváltozás fontos tényezői:
Az újítás
Az üzleti manipuláció
Losonczi Ágnes: A divat. In.: Ez most a divat.
A divat lehet szellemi áramlat, művészeti irányzat, tömegműfajok, viselet (öltözködés, hajviselet), politikai viselkedés. Ahhoz, hogy divat legyen valami, szükséges, hogy valami lappangó megfogalmazódjék, hogy valami igény képviseletet kapjon, megmutatkozzék valami, ami eddig nem volt látható.
Az emberi együttélésnek többek között két alapvető szabálya van. Az egyik a hasonlítani: alkalmazkodni, azonosnak mutatkozni. A másik a különbözni: eltérni, másnak mutatkozni, mássá válni, mint a többiek.

Divat lényege, hogy kiket fejez ki, kikkel azonosulunk, és kiktől kívánunk elkülönülni. A divatjelenség státuszt jelölhet meg. Az elvegyülni és kiválni problematikához tartozik.

Buda Béla könyvében azt írja, hogy gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy kommunikációnak veszik az ember személyes környezetének jellegzetes tárgyait vagy külsőségeit. Így a nem verbális eszközeinek tekintik: ruha, hajviselet, a test különböző díszei, stb. Szerepük a kommunikációban kétségtelen. E szerep magyarázatára a kulturális szignál elnevezést javasolja. A kulturális szignálok általában statikus jelzések, mert a személyiséget az interakció teljes folyamata alatt jellemzik. Kisebb részük spontán, öntudatlan megnyilvánulás, nagyobb részük tudatosan vállalt, gondozott, megtervezett jelzés.
A szignálok köre egyre inkább bővül. A legelterjedtebb és a leghangsúlyosabb szerepe viszont ősidők óta az öltözködésnek van. Roland Barthes felhívta a figyelmet a kontraszt-hatás elvére. Az elmélet lényege: az öltözet egyes elemi - a kommunikációs szintek - kölcsönösen feltételezik, más elemei kizárják egymást.
Az öltözet elemeinek jelszerűsége, vagyis a jel-elemek és a referensük közötti jelentéskapcsolat Barthes szerint háromféle lehet:
1.    Tetszőleges: pl. a rangjelzések az egyenruhán
2.    Ikonikus vagy analógiás: pl. egy túl rövid szoknya vagy merész dekoltázs szexuális felszólítás
3.    Összetett (bonyolult) kódrendszeren alapuló jel-jelentés kapcsolat: a primitív népek rítusaiban használatos maszkok színei.

A divat és a viselet kommunikációs aspektusai az előzőekből következően tehát úgy vezethetők le, hogy mindenképpen hordoz kommunikációs tartalmat akár elfogadom és azonosulok vele, akár elutasítom és lázadok. Ezért is mondhatjuk egyúttal, hogy az önkifejezés hatékony eszköze. Üzenetet hordoz viseletünk mindenképpen, jelzésértéke van. Az uniformisokat általában mindenki ismeri, asszociál a látottak alapján, hogy kihez is tartozik az illető, (katonaság, orvosok, népviselet), de ha egy átlag emberről is van szó, mindenképpen kifejezi az ő elveit, normáit. (motorosok bőrszerelése, üzletemberek öltönye)

A KULTURÁLIS SZIGNÁLOK JELENTőSÉGE AZ EMBERI KAPCSOLATOK SZABÁLYOZÁSÁBAN
A kulturális szignálokat két oldalról is lehet megközelíteni, a társadalmi kommunikáció és az egyén oldaláról.
A társadalmi kommunikáció oldalát tekintve a kultúra meghatározza, hogyan kell öltözködni. A társadalmi státus megköveteli azt, hogy milyen alkalmakkor mit viseljen az ember, de itt már a generációs elkülönülések fellelhetőek.
Az egyénnek a kulturális szignálok oldaláról viszonylagos szabadságfoka van. Egy ruhát lehet jól is, és rosszul is hordani. A külső megjelenését az ember maga alakítja, amely függ az identitásától, az „én” keresésétől. A serdülőkori identifikáció során kialakul egy identitás mag, e köré szerveződik a személyiség, szilárd identitás jegyek alakulnak ki, amelyeknél fontosak a kulturális szignálok (pl. taktilis kommunikáció). A kulturális szignáloknak a nemi szerepek kialakításában is jelentős szerepük van.



Tehát van:
-    Önmagunk szignálja (öntudatlan jelzés, tudatos váltott jelzések, ruházat hajviselet)
-    Társadalom szignálja (kötöttségek: tradíciók, társadalmi normák- gyász színei, esküvő színei, egyenruhák)
A kulturális szignálokat a ne verbális kommunikáció teoretikusainak legtöbbje kommunikációnak tartja. A szignál funkcióit csak személyhez lehet viszonyítani, amelynek alapján a kulturális szignálok lehetnek:
-    Az ember személyes környezetének jellegzetes tárgyai
-    A személyes megjelenés külsődleges jelei (öltözködés)

A különböző jelelemek között kapcsolat van, amely kapcsolat lehet:
-    Tetszőleges (rangjelzés)
-    Ikonikus vagy analógiás (rövid szoknya – szexualitás)
-    Összetett bonyolult kódrendszer (indián maszkok)  

Tehát a kommunikációban rendkívül fontos szerepe van a kulturális szignáloknak, a különböző tárgyak és testi állapotok vagy díszítések kulturális jelentősége kapnak, ezeket ki lehet nyilvánítani, meg lehet mutatni és valamilyen kifejező értékük van. A tudatos szignálhasználatban benne van az interaktív viszony valamiféle átgondolása, személyiség számításba veszi, hogy ez a szignál hogyan fog hatni interakciós partnereire, esetleg igyekszik a szignálokon úgy változtatni, hogy azok jobban elérjék a kívánt hatást. Minden olyan tárgy, amely ilyen hatás céljait is szolgálja, szignálszerű lehet. Pl. lakás bútorzatának azok a jegyei, amelyek a belépő vendégek számára tervezettek, és a lakás tulajdonosairól hivatottak valamilyen képet adni, szignáloknak vehetők

A kulturális szignálok jelentősége az alábbiakban összegezhető (Török Gábor):
1.    A kulturális szignálok útjelzők a mindennapi kommunikatív viszonyok kusza hálójában
2.    A kulturális jelzések a kommunikáció keretei, egyben állandósult beállítódási módjai
3.    A kulturális szignálok egy átfogó rendszer, a vizuális jelek részeként szabályozzák a társadalmi együttélést
4.    Mivel az interakciós szférában vannak jelen, a lélektani szerepük is igen jelentős
5.    Ritkán, de önállóan is előfordulnak a kommunikációban

A KAPCSOLATTEREMTÉS KULTÚRÁJA
Csepeli György Vonzalmak és kapcsolatok c. munkája nyomán
A kapcsolat két dolog közötti viszony, összefüggés. A kapcsolat fontos elemei:
-    Az idő, amely azt jelenti, hogy a kapcsolat megszületik, s küzdeni kell ellene, hogy ne múljon el.
-    A válogató jellegű beállítódás, amely azt jelenti, hogy mielőtt a kapcsolat megszületik, előtte megelőzi a vonzalom, vagyis attól válogató, hogy az első benyomás erejénél fogva szemvillanás alatt eldönti magában, hogy ki az, aki számára rokonszenves, s ki az, aki ellenszenves.
-    A kölcsönösség pedig „kettőn áll a vásár” mondja a közmondás, mely átvitt értelemben a kapcsolatok legfontosabb jellemzője.  A kölcsönösség ugyanis a vonzalom próbája, gyakorlatilag ellenőrzése a szubjektív benyomásnak: „ez az ember tetszik nekem”.

A kapcsolat lehet társadalmi és társas, lehet személytelen és személyes. A kapcsolattartás folyamatos aktivitást, a másik iránti figyelem lankadatlan fennmaradását, a változó körülményekhez való alkalmazkodást igényli a felektől kölcsönösen. Legfontosabb képesség  a másik helyzetébe való beleélés, az empátia képessége, vagyis a másik szemszögéből szemlélve a helyzetet, nemcsak az önmagunk szubjektivitás, hanem a másikéval egyesítve az egyetértés kimunkálása a működő kapcsolat ismertetőjegye. A kapcsolatok nem nélkülözik a konfliktust. A konfliktus pusztítja a kapcsolatot, de építheti is, lehetetlenné teszi a kapcsolat pangását, új alternatívák kerülnek felszínre. Akkor rombolja a konfliktus a kapcsolatot, ha a felek összeillesztésének pillérei megroppantak, vagy a kapcsolat kényszerpálya műve volt (nem pozitív motiváció alapján jött létre), leépül a kommunikáció, megmerevednek az egymásról kialakított nézetek és vélemények, jellemző lesz a gyanakvás, bizalmatlanság, türelmetlenség egymással szemben.
A lappangó konfliktusok a jelenben még nem mutatkoznak, csak idővel derül fény. Teendő: a konfliktus tisztázása, alkalmazkodás megkönnyítése, végső soron a kapcsolat folyamatos fenntartása. A kapcsolat maga módján játék, amelyben a szabályok közötti egyetértés kell, hogy legyen a felek között.
Tehát a kapcsolat folyamatos megújítása, a konfliktus konstruktív irányba való terelése, a külső-belső körülményekhez való alkalmazkodás. Ha ezek nincsenek, akkor a kapcsolat válságba sodródhat, amelynek következménye a kapcsolat felbomlása.

Mit kell tenni, hogy egy kapcsolat létre is tudjon jönni?
Mivel az ember társadalomban él, többi embertársaival együtt, nem lehetséges, hogy teljesen elvonultan éljen. Az egyén szeret embertársaival tartani a kapcsolatot, ezért állandó interakcióban állnak egymással. Az ember nem viselkedhet úgy egy társadalomban, ahogy ő akar, hanem „igazodik” némileg alkalmazkodik a közösséghez, mégpedig a viselkedésével.

Kapcsolatteremtés kultúrájának alapgondolatai:
1. Dicsérd meg a partnered! A pozitív visszajelzés megerősíti az önbizalmat. A dicsérőt megkedveljük, kivéve, ha hízeleg. Ilyenkor ne tegyünk semmit. Keressünk dicsérhető dolgokat, és dicsérjük az embereket. A dicséret értéke fokozható. Dicsérd meg a partneredben azt, amit dicsérni lehet benne. Az ellenségeidet is dicsérd meg, mert jobb lesz tőle a viszony kettőtök között, és így talán tisztázhatóak az ellentétek. Az rossz, ha mindenkit dicsérsz és rossz az is, ha általános a dicséret. Hogyan fogadjuk a dicséretet? Nem kell visszadicsérni és nem szabad visszautasítani.
2. Szólítsd név szerint! A nevedet szereted hallani, ezért te is többször szólítsd a nevén a partneredet!
3. A vonzalom fokozása, csökkenése!
Fokozása: egy személyben, ha naponta új dolgokat lehet felfedezni, ha lehet benne "lapozgatni". Első látásra szimpatikus az illető. Először csak a jót mutatod magadból. Ha valóban megismered a teljes egyént, akkor tudsz ítélni. Pozitív és negatív tulajdonságaival együtt lehet megszeretni egy embert és elfogadni. Az illető a saját teljesítményének fogja fel, hogy közel került hozzád.
Csökkenése: az első percben nem szimpatikus - meg kell ismerni - változhat a vélemény - csalódás. Ha eltávolodik és elhagy valaki, akkor nagyot csalódok magamban
4. Kompetencia! Valamivel ki kell tűnnünk a környezetünkből. Ha valaki kiemelkedik, akkor irigységet ébreszthet másokban. "Légy olyan, mint mindenki más, és légy egész más, mint a többiek!"
5. Hasonlóság és különbözőség! Magunkat szeretjük másban. A hasonlóságot ki kell mondani. A különbözőség mindenki számára kihívás, kiegészít bennünket, és tanulhatunk belőle.
6. "Szépség"! Akit szépnek tartunk, arról eleve pozitív tulajdonságokat feltételezünk. De csak a külső után nem ítélhetünk. Akinek nem szép a külseje, arról sajnos eleve negatív tulajdonságokat feltételezünk. A szépség lehet vonzalomkeltő hatású. A szeretet az szépít! Önbeteljesítő jóslat: Aminek látják az embert, olyanná alakul lassan.
7. Szívesség tevés és kérés! A szívességtevés maga a felajánlás nemes dolog. Kérés: kicsit szégyen, de merj.
8. Partner szavainak szó szerinti visszaidézése! Azonos érzékszerven beszél - "Én úgy gondolom …, Én is úgy gondolom …, "
9. Összeköt minden, ami közös! Közös evés és ivás, közös tevékenység és térbeli közelség, közös ellenség.
10. Érkezz jó hírekkel! Ne panaszkodj!
11. Adás (önzetlen)! Önmagadat add! Nem kérsz viszonzást, nem hangsúlyozod, hogy adtál! Örömmel adakozz és öröm a jutalmad. Nem adhatsz a partnerednek túl sokat. Rossz adakozók: Viszonzást kér. Hangoztatja az adást. Rossz lelkiismeret miatt ad. Feltételhez köti az adást.
13. Elfogadás! Bátran légy elfogadó is. Fogadd el az adományokat. Légy hálás, jelezd azt, hogy köszönöd!
14. Figyelem! Rendkívül jó, ha a másik figyelemre méltat!
Figyelem jelei:
- A mosoly alapvető visszajelzés. A mosoly mosolyt szül.
- Szemkontaktus. A lélek tükre a szem.
- Visszakérdezés, de csak keveset.
- Hümmögés.
- Gesztikulálás. (nyitott kar, nyitott tenyér)
- Testorientáció (a partner felé hajolsz)
- Bólogatás (bátorító visszajelzés)
- Lereagálod az érzelmeit!
- Csendben maradsz (de a csend kínos)
- Ne fejezd be helyette a gondolatait.
- "Nem értem" kifejezés használata.
- Újrafogalmazás (Érted-e amit mondott? Csak akkor tudod megérteni, ha figyeltél!)

Török Gábor ajánlása a kapcsolattartásra vonatkozóan (Csepeli György: Vonzalom és kapcsolatok c. munkájában leírtak alapján):

Miért van szükség arra, hogy a kapcsolatok folyamatosan fenntarthatóak legyenek?
-    Mert az idő változik, s mi is változunk,
-    Mert az élethosszig tartó kapcsolat megszokássá, unalmassá válhat,
-    Mert kiszélesedett az emberek számára elérhető más emberek köre, vagyis több emberrel találkozhat, s ezáltal több kapcsolat keletkezhet, amely sokféle újdonságokat tartalmaz, a megszokottal szemben csábító lehet,
-    Mert időközben bekövetkező társadalmi pozícióváltás miatt, a korábbi megszokott kapcsolatra is kihat a változás.

Mindezek miatt szükség van arra, hogy a meglévő kapcsolatot folyamatosan karban kell tartani, folyamatos aktivitást igényel a felek részéről, hogy működőképes legyen mindig. Ezekhez sok minden szükséges, többek között:
1.    Figyelem: másik fél iránti figyelem lankadatlan fennmaradása
2.    Alkalmazkodás: változó körülményekhez (külső/belső) való alkalmazkodás
3.    Empátia: legfontosabb képesség, a másik helyzetébe való beleélés, másik szemszögéből szemlélve a helyzetet.
4.    Megszokás: megszokott dolgok elkerülése, újdonságok, érdekességek megteremtésére való törekvés
5.    Konfliktus: nincs kapcsolat konfliktus nélkül. Némi konfliktusra szükség van, mert a kapcsolatot építheti, a kapcsolat pangása az új alternatívák felszínre kerülésével elkerülhető, fontos a konfliktus tisztázása, nyílt kommunikációra szükség van.
6.    Türelem: a felek türelmességére, egymás megértésére szükség van, hogy a kapcsolat kiegyensúlyozott legyen.
7.    Szeretni a másikat, mint önmagadat
8.    Nem titkolózni, nem panaszkodni, nem manipulálni (azaz nyílt kommunikációra van szükség)
9.    Nem vitatkozni, nem sértegetni
10.    Biztonságot nyújtani
11.    Nem zsarolni
12.    Nem makacskodni, de következetesség megfelelő magatartás
13.    Világos szabályokat teremteni.



BEFOLYÁSOLÁS ÉS MEGGYőZÉS:

A meggyőzés folyamata:
Hogy új hitet adj, meg kell ingatni a régit. Hiteles személyiségnek kell ehhez lenni. Az új útra térőkért felelősséget kell vállalnod, végig ott kell lenned velük.

Először mindig azokat befolyásoljuk, akik valószínűleg egyet fognak veled érteni, aztán ezekkel együtt azokat befolyásolod, akik ingadozók, befolyásolhatók, nagy valószínűséggel meggyőzhetők. Utoljára azokhoz mész, akik erősek, ellenetek lennének.

    (Csíder 28 féle felsorolásából) a meggyőzés módszerei:
1.    Első igen módszere: a beszélgetés elején neked kell megszerezned az első igenlő válaszokat, ez tekintélyt ad, rávezeted a megoldásra.
2.    Érzelmi ráhatás: érzelmekre hatni sok embernél hatékonyabb, mint az észre.
3.    Nézetek módszere: először a partner nézetét, aztán a te nézetedet ismerteted.
4.    Szépen fogalmazás módszere: pozitív módon fogalmazzál, elsőként és hangsúlyosként a pozitív dolgokat sorolod fel.
5.    Bizonyítsd be: nyilvános távolság, szónoki helyzet. Lassabban és hangosabban kell beszélned, erősebb gesztusokkal kell élned. Állít valaki valamit, megkéred, hogy bizonyítsa be miért így van. Bizonyítás során nem lehet üresen beszélni.
6.    Megjelenítés módszere: példák kellenek a véleményed igazolására. De nem csak pozitív példák.
7.    Többségi véleményt képviselsz: nem saját nevedben beszélsz, hanem sokak véleményét mondod el.
8.    Aktív bevonás – bevonás módszere: aktív bevonás, mikor az ember kimond valamit, azt már félig elhiszi, ez tulajdonképpen hullámhosszkeresés. A bevonás módszere, pedig azt jelenti, hogy be kell vonni a cselekvésbe, el kell vele követtetni a cselekedetet. Próbatételek elé állítódik, svéd tükör a dolgozatírásnál.
9.    Jutalmazás – büntetés módszere: a jutalmazás – amennyiben elfogadod, amit mondok, jutalmat kapsz. Keresd meg a partnerednek mi az érték. Külső (pénz) és belső (önmagunkban elgondolkodni) igazolás. A büntetés – mi az, amit tényleg büntetésként vesz a partner? Például a szeretetmegvonás. A kicsi, de fokozatos legyen a büntetés. Az időzítés? Közvetlenül a negatív cselekedet után jöjjön a büntetés. Fontos, hogy a beígért büntetéseket be kell tartani.
10.    Kerítő módszer: ha valakit meg kell győznöd, akivel nem vagy jó viszonyban, kerítesz valakit, akire a másik jobban hallgat.
11.    Összehasonlító módszer: az illető által negatívnak tartott személyhez, vagy csoporthoz hasonlítod a partner viselkedését, akivel ő nem akar azonosulni.
12.    Beetetés módszere: sok negatív példát kell mondani, majd utána egy kevésbé negatívat, erre ráharap.
13.    Tiltás módszere: a tiltott dolgok bejönnek.

Befolyásolás
Befolyásolás és meggyőzés Elliott Aronson: A társas lény. Bp. 1997. KJK, Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei alapján
A mindennapi kommunikációk többsége nem cselekvéssel kapcsolatos, hanem személyek közti, egymással való viszonyukat érinti, illetve információközlésre irányul. Ebben a tudatos cél gyakran háttérbe szorul. A személyiség szempontjából az ilyen kommunikációkban is feltételezhetünk célt, azt, hogy a másikban rólunk élő képet kedvezően befolyásoljuk, esetleg megváltoztassuk. Ez a törekvés minden interakcióban megnyilvánul. Ismeretlen emberekkel szemben vagy ismerős, de nem szoros kapcsolatban állókkal szemben ezt a törekvést impressziókeltésnek nevezzük, egy kapcsolaton belül ez a kapcsolatkialakítási törekvés.
Az impressziókeltés nagyon érdekes kommunikációs folyamat, hiszen a kommunikáló személyiségben van egy kép önmagáról, és más emberekkel való különféle viszonyaiban ezt a képet igyekszik előtérben tartani.
Az impresszió szándéka egyrészt lehet tudatos, valamilyen nyílt interakciós célt szolgáló, ilyenkor a személyiség igyekszik akaratlagosan irányítani viselkedését és metakommunikációit. Ez akkor van, ha valakivel kapcsolatba akarunk lépni, és a kezdeti impressziókkal el akarjuk érni, hogy a benne rólunk élő kép kedvező legyen, és ennek révén növekedjék az esélye, hogy majd kapcsolatfejlesztő kommunikációnkra kedvező válaszokat adjon, készséget mutasson. Jellegzetesen ilyen nyílt célt mutat, ha valamit el akarunk hitetni valakivel, meg akarjuk győzni. A tudatos cél általában rövid távú taktikát igényel a kommunikációban, hosszabb távon a tudatosság nagyon zavaró, a személyiség inkongruenciája az impressziókeltés során észrevehetővé válik, és éppen ellenkező hatást fejt ki, a másikban a képet negatívvá formálja.
Másrészt a cél lehet tudattalan, ez a leggyakoribb. A személyiség akkor is valamilyen képet vetít ki magáról, és általában spontán önmagát adja, ha ezt nem is tudatosítja, nem is veszi észre. Míg a tudatos cél esetében a cél nem kapcsolódik szervesen a személyiséghez, az öntudatlan „képmutatás” nagyon lényeges funkciót tölt be, az identitás fejlődését, érését segíti elő.
A személyiség ugyanis azt az énideált, azt a szerveződési formát, amilyenné identitását alakítani igyekszik, először kapcsolataiban vetíti ki, másokkal kapcsolatban éli meg, miközben a pozitív visszacsatolás mechanizmusait önmagában is erősíti. A kép, a benyomás kialakításának kommunikatív technikái különösen akkor szembetűnők és tanulmányozhatók, ha a személyiség valamilyen nagyon nyilvánvaló hátránnyal indul az interakcióban. Ilyen helyzetben vannak a testi hibások vagy feltűnő szépséghibákkal rendelkezők. A megfelelő kép, impresszió kialakításának célja elég rövid távú programot ad a kommunikációnak. Ennél sokkal bonyolultabbak a kapcsolatok céljai. Ezekben a célok egyik része a kapcsolat kialakítására és stabilizálására irányul.
A meggyőzéshez alapvetően pozitív értéket kapcsolunk, míg a befolyásolás negatív töltésű. Miért is? Mert befolyásolni nem biztos, hogy úgy fogunk, hogy a befogadóban is világos legyen a szándékunk. Mi tudatosan tesszük ezt, ehhez használjuk a kommunikáció lehetőségeinek tárházát, akár verbálisan, akár metakommunikatív jeleket használva. Manipuláljuk a döntését a számunkra kedvező irányban úgy, hogy benne ez ne tudatosuljon, maradjon abban a hitben, hogy a döntés az övé volt. Holott mi döntöttünk helyette.
A meggyőzés sokkal nyíltabban, ugyancsak tudatosan történik. Viszont itt a közlő szándékai is egyértelműek, nyílt lapokkal játszik. A cél tulajdonképpen ugyanaz, a befogadó véleményét, cselekedeteit a számunkra kedvező irányban megváltoztassuk.
Mindkét cél eléréséhez a kommunikáció nyújt segítséget, a megjelenésünkkel, a verbális és nem verbális elemekkel együtt.