A KÖZLÉSMÓDOK ÉS KÖZLÉSI RENDSZEREK FEJLőDÉSÉNEK FőBB ÁLLOMÁSAI
A társadalom információszükségletének fejlődése tette lehetővé a közlésmódok folyamatos változását, tökéletesedését, de egyben a bonyolódását, differenciálódását is. Korunkban az elektronikus és hírközlési eszközök robbanásszerű fejlődése következtében az egyes ember csökkenő eséllyel lépes követni az információ-özönt.
Napjaink tömegkulturális közvetítőrendszerei antihumánus hatást fejtenek ki (leegyszerűsítenek, összemosnak finom árnyalatokat). Korunk egyik alapkérdése, hogy a tömegkultúra képes-e pozitív küldetést teljesíteni, a közönség valódi értékeit szolgálni, vagy csak arra jó, hogy kiszolgálja a legtömegesebb, de egyben legalacsonyabb szintű igényeket.

A forradalmi változásoknak tanúi, haszonélvezői és alighanem áldozatai is vagyunk. Az emberi képességek korlátozott mértékben, az információmennyiség pedig szinte korlátlan ütemben növekszik. Az információs társadalom előnyeire és hátrányaira egyaránt oda kell figyelni. Az egyik nagy veszélyforrás eredője az, hogy túlságosan rá vagyunk utalva a technikai eszközökre. Fokozódik a kommunikáció közvetítettsége, miközben az érintkezés elszürkül, a szemtől-szembeni kapcsolatok elsorvadnak.

A közlésmódok és közlési rendszerek fejlődésének szakaszai öt társadalomtudós nézetei alapján
Fülöp Géza    Kovács Máté    Kloskowska    Riesman    Habermas
a beszéd forradalma    természetes közlésmódok    a kultúra első korszaka    tradícióktól irányított karakter típus    reprezentatív nyilvánosság
az írás forradalma                
a könyvnyomtatás forradalma    mesterséges, kisipari közlésmódok    a kultúra második korszaka    belülről irányított karakter típus    -----------------
a távközlés forradalma    mesterséges, nagyipari közlésmódok    a kultúra harmadik korszaka    kívülről irányított karakter típus    polgári nyilvánosság
a számítógép forradalma                

Fülöp Géza: Ember és információ
A beszéd forradalma
Hogy az ember mikor ejtette ki az első értelmes mondatot, természetesen nem tudjuk. Az azonban bizonyos, hogy a nyelv akkor kezdett kialakulni, amikor az embereknek mondanivalójuk volt egymásnak. (A szakemberek szerint kb. 50ezer évvel ezelőtt.)
A nyelv tapasztalati úton alakult ki. Tele van kétértelműségekkel, sokszor nem a megértés, hanem a félreértés eszköze.
A nyelv dinamikus, nyílt rendszer, amely a társadalom fejlődésével együtt változik. A szavak nagyon gyorsan elkopnak, használaton kívülre kerülnek, s a nyelv új szavakat teremt, vagy kölcsönöz más nyelvektől. Ugyanakkor tanúi lehetünk a nyelv egyszerűsödésének, sőt bizonyos fokú elszegényedésének. A nyelv nem fog meghalni, de meg fog újulni, gyorsabb, hatékonyabb, gazdaságosabb lesz. Továbbra is megmarad a kommunikáció legjellegzetesebb emberi eszközének.

Az írás forradalma
A tulajdonképpeni írás többezer éves fejlődése a képírással (piktográfia) kezdődött (barlangrajzok). A képírásból fejlődött ki a fogalomírás, az ideográfia. A fejlődés következő szakaszát a szó-, ill. szótagírás jelentette. Az ideogrammák a használat során nemcsak a szavak értelméhez, hanem azok hangalakjához is kapcsolódtak.
A szójelek egyre jobban egyszerűsödtek és betűkké váltak. A betűírás kialakulásával az utolsó szál is elszakadt, amely az írást a beszéd tárgyához kötötte.

A könyvnyomtatás forradalma
A könyvnyomtatást a kínaiak találták fel, mégis a nyomtatott könyv szimbólumává Gutemberg, a könyvnyomtatás európai feltalálója vált. Végülis az emberiség Gutembergtől tanulta meg az összerakható és szétszedhető betűk használatát.
A fejlődő papírgyártás olyan információhordozót bocsátott rendelkezésre, amely megfelelő alapként szolgálhatott a nyomtatott betűnek.
A távközlés forradalma
A modern távközlés eszközeit a lehetőségek és igények találkozása hozta létre. A lehetőséget az elektromos áram felfedezése biztosította, az igényt pedig a társadalom egyre növekvő információigénye jelentette.
1837-ben Morse távírója: olyan egyszerű és gyakorlatias, hogy a mai napig sem vesztette el jelentőségét.
A távközlés történetének következő jelentős évszáma 1876, amikor Graham Bell elkészítette az első távbeszélő készüléket. Bell találmánya éppoly egyszerű és zseniális, mint Morseé, s éppúgy nem avult el, mint a távíró.
A vezeték nélküli összeköttetés alapjait Popov rakta le 1894-ben. Az alapvető különbség a két összeköttetés, a vezetékes és a vezeték nélküli között az, hogy az első esetben a jelek hordozója az elektromos áram, a másodikban az elektromágneses rezgések.
A fejlődés következő állomása az elektroncső feltalálása volt 1904-ben (Fleming). Ekkortól beszélhetünk rádiótechnikáról. 1906-ben Lee Forest feltalálta a triódát, s rájött, hogy kiválóan alkalmas a jelek erősítésére. Megszületett a rádió. A televízió feltalálása új fejezetet nyitott nemcsak a távközlés, hanem az egész kultúra fejlődésében. A rádió és a televízió feltalálásával az embernek sikerült leküzdenie az időt, s részben a teret is. A tér végleges legyőzése a hírközlő mesterséges műholdakkal sikerült. A műholdas távközlés lényege, hogy a földi állomás jeleit a műhold felfogja és visszasugározza a Földre. Az első távközlési műholdat 1958-ban helyezték pályára.
A számítógép forradalma
Az elektronikus számítógép elsődleges feladata nem az információ közlése, hanem feldolgozása.
Az első elektronikus számítógép 1945 után készült el a pennsylvaniai egyetemen. A gép 30 tonnát nyomott, és egy 70m2 alapterületű termet foglalt el. 1971-ben elkészült az első mikroprocesszor.

A kommunikáció technikailag csaknem tökéletesen globalizálódik, aminek kulturális következménye az eléggé ellentmondásos egységesülés, uniformizálódás. A sok ezer éves tradíciók megtörték. A közönséghez eljutó kulturális termékek egyre nagyobb arányban érkeznek globális gyárakból, főleg a legerősebbnek bizonyuló amerikai tudatipartól.

Az 1970-es évektől kezdve felerősödött a lokális jellegű, helyi, ill. specializálódó tömegmédiumok jelentősége. Különösen a kép- és hangrögzítő eszközök rohamléptékű előrenyomulása, valamint a korábban csak egyirányú közlésre alkalmas médiumok interaktívvá válása, majd a számítógépek betörése a kommunikáció világába, a kommunikációs rendszer gyökeres megújulásához vezetett.

A kommunikációs eszközök révén a kultúra egyre közvetlenebbé válik, s ettől nagy számban lehet a kultúrát is előállítani – előtérbe kerül a tömegkultúra.

A TÖMEGKULTÚRA KIALAKULÁSÁNAK TÁRSADALMI FELTÉTELEI.
A tömegkultúra kb. 250 éves múltra tekint vissza, a XIX. sz.-ban, Angliában jelentkezett először. Kialakulása az indusztriális társadalmakhoz kötődik.

    A tömegkultúra létrejöttének társadalmi feltételei:
•    Az ipari társadalom létrejötte,
•    Az urbanizáció (városiasodás), a városok politikai, gazdasági, társadalmi hatalmat jelentenek.
•    A technikai fejlődés (előállítás, terjesztés), mely lehetővé teszi a futószalag szerű gyártást és ezáltal azt, hogy a tömegkultúra termékei minél több emberhez eljussanak.
•    A munkásosztály kialakulása (legnagyobb fogyasztó).
•    A munkaidő és szabadidő különválása (szórakozásvágy).
    A tömegkultúra fogalma alá tartozik:
    Tágabb értelemben: Amit sokan és ugyanazon a módon művelnek. Két kritériuma van:
    1. a mennyiség (sokan találkoznak vele) és a
    2. szabványjelleg (pl. divat, sorozatautók, stb.) - ugyanazon kulturális jelenség ugyanolyan formában jut el mindenkihez
    Szűkebb értelemben: A tömegkommunikáció által találkozunk vele (kivétel pl. a Bergman filmek, Bach lemezek, stb.).
    A befogadók szempontjából: Közvetett közönségről (vagy tömegről) van szó. Futószalagon gyártott árukról van szó és bevezetődnek a közgazdasági fogalmak (pl. filmgyár, stb.)

Lányi András írása: Sz. gy.: A tömegkultúra és a vele kapcsolatos fogalmak értelmezése:
A legújabb korig a hivatalos kultúrában csak egy szűk réteg vett részt, míg a népi kultúra az alsóbb társadalmi rétegek körében élt tovább. Különösen azoknak az etnikumoknak az életében játszik fontos szerepet, akiknél valamilyen okból a magas kultúra nem tud megújulni, mert alávetett helyzetük elszakítja őket a magas kultúrától.
A mai társadalmak művelődési viszonyai a kétféle kultúra cserebomlásának termékeként keletkeztek. Az elit kultúra létrehozza a tömegesen előállítható kultúrát, mellyel megszűnik a kultúra mértéktartó szerepe. Az iparszerűen előállítható szellemi tömegtermék, azaz a szellemi termékek tömeges, iparszerű előállítása maga szab új normát, olyat, amilyen ezeknek a viszonyoknak megfelel.

A hétköznapokban a kultúra egyfelől, mint művelődés van jelen, másfelől, mint pihenés, szórakozás.
A szórakozás nélkülözhetetlen része életünknek. Ez azért fontos, mert végre nem a szükség parancsára teszünk valamit. A szórakoztatóipar a minimumra szorítja a szórakozásba fektethető egyéni aktivitást, miközben maximalizálni igyekszik a szórakozás eszközigényességét. Kínálata szélesnek tűnik, de valójában egyre szűkül azoknak a tevékenységeknek a köre, melyet a közmegegyezés szórakoztatónak talál.
Kapva kapunk a szórakoztatóipar bármi silány kínálatán, nem mintha tényleg jó közérzetet biztosítanánk, hanem azért, mert félünk a némaságtól, saját belső ürességünktől, el akarjuk feledni kapcsolatteremtő képességünk, örömre-szenvedésre való képességünk sorvadását. Hogy mennyire közömbösek lettünk az ún. szórakozás szórakoztató tartalma iránt, azt legjobban TV-nézési szokásaink árulják el. A magányos otthonülő, figyelmetlen és mindenevő TV-néző a mai szórakozó ember ideáltípusa.
A tömegkultúra a tömegtársadalmak kultúrája, feltételeit a piaci demokrácia liberális modelljéhez képest az irányított kényszerfogyasztás, és a központosított elosztás teremti meg a XX. sz.-ban.

Tömeg: az emberek közti érintkezés egy meghatározott módja. Egy népesség akkor ölti fel a tömeg vonásait, amikor az uralkodó viszonyok módszeresen felszámolják az összes számba jöhető közösségi köteléket, amely az embereket, mint egyéneket, különös meghatározottságaiknál fogva fűzte egymáshoz, ideértve a szakszervezetektől a sakk-klubokig mindent, adott esetben a családi köteléket is.

A tömegtársadalmak a tervszerűen irányítható, uniformizált és kiszámítható módon reagáló alattvalóban látják a szilárd társadalmi rend biztosítékát. Az ezeknek a viszonyoknak megfelelő művelődési mód a tömegkultúra.
Társadalmi szerkezetének legfőbb vonásai: kulturális javakhoz fűződő viszony személytelenné válása, a közvetítő intézmények szigorú kontrollja az egymástól elszakított alkotó és befogadó szféra fölött; szervetlen és esetleges közösségekben, szétszórtan folyó művelődés, amely lényegében már nem egyéb, mint szabványosított áruféleségek elfogyasztása.

A tömegkultúra szükségképpen művészetellenes. A művészetek olyan kivonatát állítja elő, amelyet a befogadó rövid úton élvezhet. Mikor az ilyen céllal létrehozott termék műalkotás gyanánt szerepel, akkor létrejön a midcult világa: az igényes nyárspolgár pótkultúrája, a giccs.
A giccs olyan szórakoztató lektűr, amely úgy tesz, mintha nem volna az, amely úgy tesz, mintha problémákról szólna, s közben merő klisé.

A XX. sz. a termelő és kommunikációs technikák rohamos fejlődése lehetővé és szükségessé tette a társadalom erőteljes központosítását, amely ettől a korszaktól fogva közös vonása lesz különböző előtörténetű társadalmakban különböző legitimációs jogcímeken berendezkedő uralmi formáknak. A központosítással együtt jár a beavatkozás az egyének, közösségek életfolyamataiba. Csak a beavatkozás jellege különbözik aszerint, hogy az elsősorban a fogyasztás vagy inkább a termelés szabályozására irányul.

Herbert J. Gans: Népszerű kultúra és magas kultúra (Sz. gy.):
A magaskultúra védelmezői szerint a népszerű kultúra mind a fogyasztóra, mind pedig az egész társadalomra káros tömegkultúra. A népszerű kultúra használói ennek épp az ellenkezőjét állítják.

A kultúrák közti különbségek:
A magaskultúra kevés embert vonz, míg a népszerű kultúra nagyon sokat. Mivel a népszerű kultúra közönsége nagyobb, így heterogénebb. A népszerű kultúrát gyakran tömegtermeléssel állítják elő. A magaskultúra néhány használója eléggé gazdag ahhoz, hogy eredeti festményeket vásároljon pl., de az ő többségük is be kell, hogy érje a tömegesen előállított termékekkel, mint a népszerű kultúra képviselői.

A népszerű kultúra veszélyezteti a magaskultúra-át:
A múltban a magaskultúra csak a népművészetből merített, különösen azóta, hogy az a népet már nem érdekelte, de amióta a népművészet kihalt, a magaskultúra kénytelen annak kommersz utódjától, a népszerű kultúrától kölcsönözni. A népszerű kultúra talán többet vesz át a magaskultúrától, mint fordítva, de részben azért, mert nagyobb közönsége több kulturális terméket igényel. Ha nem létezne népszerű kultúra, a magaskultúra alkotóinak más, nem kulturális tevékenységekkel kellene pénzt keresniük. Szigorúan gazdasági szemszögből a magaskultúra rosszul fizető iparág, ezért tudja munkásai egy részét pl. a népszerű kultúra elhódítani.

A népszerű kultúra rossz hatással van a közönségre:
Az a baj, hogy a népszerű kultúra tartalmának objektív mérése azt nem méri, hogy a közönség ilyen jelentést tulajdonít annak, amit lát vagy olvas, pedig ez a jelentés gyakran más, mint a kritikusok adta értelmezés. Azt sem bizonyítja meggyőzően semmi, hogy ez a tartalom nemkívánatos hatásokat váltana ki. A hírek hatása sem ugyanaz. Van, aki hatása alá kerül, van, aki nem. A média annak rabjaira fejt ki negatív hatást. Egyes emberekre határozottan rossz hatással van, de ez nemcsak a médiáról mondható el, hanem a társadalom minden intézményéről, még a családról is.

A magaskultúra alkotói irányultságú, a népszerű kultúra felhasználói irányultságú. A magaskultúrának ugyanúgy szüksége van a közönségre, mint a népszerű kultúrának, de attól fél, hogy a közönséget elcsábítja a felhasználói irányultságú kultúra, vagy azt kezdi követelni, hogy a magaskultúra-is alkotás folyamata rá is tekintettel legyen. A magaskultúra emiatt kényszerül arra, hogy támadja a népszerű kultúra-át.
A magaskultúra csak úgy őrizheti meg alkotói irányultságát, ha bizonyítani tudja. csak a magaskultúra igazodik esztétikai mércékhez, csak az ő alkotói és közönsége teljes emberi lények, ami feljogosítja kulturális státusza és hatalma fenntartására. A kritika részben a védekezés ideológiája, amely a magaskultúra kulturális és politikai kiváltságainak megőrzését szolgálja.

AZ INFORMÁCIÓS TÁRSADALOM JELLEMZőI
Gazdasági szempontból: Újfajta gazdasági forma kifejlesztője, amelyben az intelligencia (tudás) és minőség főleg azt szolgálja, hogy kisebb tömeg és kevesebb energia kerüljön felhasználásra.

            Múlt század        Századelő        Jelen
    Információ tartalom        10 %        20 %        60 %
    Nyersanyagtartalom        50 %        40 %        10 %
    Energia tartalom        40 %        40 %        30 %

Az eszközök egyre kisebbek lesznek, egyre többet "tudnak" (több funkció), és egyre kisebb lesz az energiafelhasználásuk. Gerken szerint mindez az emberi tudásnak köszönhető. Nem a tömeg lesz az, ami csökkenhető, hanem az energiafelhasználás. Mindez gazdasági szempontból igaz.

    A hatalom szempontjából: A vertikális információáramlás horizontálissá válik. A hatalom, a közvetlen demokrácia eszközévé válik az információhordozó eszköz.
    A közösségek szempontjából: Félelmetesen negatív a tendencia. A face to face kapcsolatok leépülnek. Internetes úton, e-mailen keresztül alakulnak ki szerelmi és egyéb kapcsolatok. Fantázia közösségek jönnek létre, önsegítő- és sorsközösségek működnek az Interneten, de van elváltak közössége is.
    
    Az információs társadalom közeljövőben várható pozitív hatásai:
•    Tőkemozgások, hosszú távú elemzések képessége
•    Eszköz a világ gazdasági újrafelosztásához
•    A helyhez és országhoz nem kötött távmunka megjelenése. A munkavállalók az első két évet élvezik, majd a harmadik évben gyakran depressziósok lesznek, ezért két évente visszahelyezik őket a munkaerőpiaci környezetbe.
•    Az elmaradott térségek dinamikusan fejlődhetnek.
•    A szórakoztató ipar, a sport, a tömegkultúra stabil munkaerő igényt támaszt a szabadidős termelési ágazatban.
    
    Az információs társadalom közeljövőben várható negatív hatásai:
•    A szórakoztató "kultúra" mega üzletté válik
•    A hagyományos munkahelyek tömegesen megszűnnek
•    A szakképzettség nélküli, átlagosnál gyengébb képességűek sorsa megpecsételődik
•    Új fajta bűnözési formák jönnek létre (kódfeltörés, vírusgyártás)
•    A személyes kapcsolatot felváltja az elektronikus kapcsolat (E-mail szerelem)
•    Interaktív televíziózással bővül a szórakozás - még inkább elhanyagolt családi kapcsolatok

Információs vagy tudástársadalom
A XXI. század a totális kommunikáció százada lesz. Ennek a társadalomnak az alapját a tudás szervezése jelenti. Az információs társadalom kifejezést felváltja a tudás társadalom kifejezés.
Tudás társadalom = versenyképesség megszerzése = tudáson alapuló erőforrás, tőke, információ.

Kommunikációs aspektus: Kommunikáció tegnap, ma, holnap)
Az információ és a kommunikáció nem azonos ugyan, de szorosan összefüggenek. Az információ egy sajátosan struktúrált üzenet (hír) visszacsatolás nélküli átvitele egyik térből, vagy időből, vagy tér-időből a másikba, ami kommunikációvá csak akkor válik, ha létrejön a visszajelzés.

Az ősi társadalmakra jellemző közvetítési módok és a modern-posztmodern társadalmak kommunikációja között óriási a különbség, mert az idők folyamán forradalmi létékű változások mentek végbe a közlési rendszerekben.