Kommunikáció:
Watzlavik: A kommunikáció egyenlő mindazzal, ami az interakcióban (oda-vissza kapcsolat) megjelenik.
Toda Masanao: információ átvitel+visszajelzés. Valaki tudatában kezdődik, és másvalaki tudatában fejeződik be.
Király Jenő: olyan jelzős viselkedés, amely a létfenntartás szempontjából releváns (fontos) ingereket hordoz. Ezek az ingerek jelek (pl. szó, szag stb.)

Tömeg:
A kommunikáció szempontjából a "tömeg" szó három vonatkozása érdemel kiemelést.
1.    a közölt információ, a szétsugárzott üzenet tömeges fogyasztásra szánt, tömegcikk jellege megkérdőjelezhetetlen,
2.    a befogadói oldalon a közönség, a sokaság áll,
3.    az adó, a közvetítő oldal szintén "tömeges," mert általában egy szervezet szakemberei nagyipari módon előállított eszközök (a médiumok) közbeiktatásával juttatják el az információkat a (nagy)közönséghez.

Tömegkommunikáció:
Angelusz Róbert meghatározása szerint: " a kommunikációs csatornák potenciálisan az emberek (a közönség) legszélesebb köréhez szóló típusa".
Ebben a kommunikációs formában a számos információforrás által kibocsátott üzenetek intézményesített közvetítő, kommunikátor révén jutnak el a közönségként viselkedő tömegekhez. A kommunikáció e formája tehát közvetett, sőt közvetített.

Gerhard Maletzke: a tömegkommunikáció a kommunikáció minden olyan formája, melyben a közleményeket közvetítik:
-    nyilvánosan
-    technikai terjesztő eszközök (médiumok) segítségével,
-    követetten (nem szemtől szemben)
-    egyoldalúan
-    egy diszperz közönség számára (eltérően az együttlévő közönségtől)

Balázs Géza:
-    technikai közvetítő eszközökkel,
-    jellemző helyszínekkel és ún. tömegmédiumokkal,
-    egy központból és irányában (fentről lefelé),
-    emberek nagy csoportjával, a (nagy) közönséggel való kommunikáció.

    Tömegkommunikáció: A nagyipari módon előállított és üzemelő eszközök nagyipari módon közvetítenek nagy mennyiségű információt egy meglehetősen heterogén összetételű, azaz tömegközönségnek. A közlési folyamat egyirányú, felülről lefelé. A tartós közlés tartós befogadást feltételez, a visszacsatolás szinte kizárható.
    
    A tömegkommunikációs eszközök rövid időn belül (egyes adásnál azonnal) lehetőleg pontosan nagy tömegekhez juttatnak el nagy mennyiségű üzenetet.
    Tömegkommunikációs paradoxon: Minél tömegesebb a tömegkommunikáció, annál kevésbé felel meg a kommunikáció törvényeinek.
A tömegkommunikáció képlete:
    TK (tömegkommunikáció)= A + 2P
•    A: Aktualitás
•    P: Publicitás
•    P: Periodicitás

    A tömegkommunikáció fogyatékosságai:
•    Nincs kétirányúság
•    Nincs visszacsatolás
•    Csorbát szenved a szimmetria
•    Nem valósul meg a reciprocitás

A meghatározások közös lényege, hogy a TK magában foglal minden olyan eszközt, amely információkat tár a nyilvánosság elé: az írott sajtót és az elektronikus médiát.

A TK RENDSZERRÉ SZERVEZőDÉSE:
A TK angol és német elnevezése egyaránt a médiát, a tömegkommunikációs eszközök és szervezetek összességét, rendszerré szerveződését teszi hangsúlyossá.
A tömegkommunikáció rendszer a funkciók alapján három önmagában is igen sokszínű eszközcsoportot tömörít:
-    az információgyűjtő,
-    a feldolgozó és
-    a kisugárzó tömegkommunikációs eszközöket.

A TK-ós rendszerek történelmileg kialakult változatai:
1.    egyközpontú (többnyire állami)
2.    többközpontú vagy plurális.

A TK fajtái:
A Kapitány házaspár négy típust különít el:
1.    írott (pl. könyv, újság)
2.    vizuális (pl. képeslap, plakát)
3.    auditív (pl. a rádió)
4.    audiovizuális (pl. hangosfilm, tv).
Ez a tipológia utal a tömegkommunikációs eszközök fejlődésének főbb állomásaira is. A felsorolt technikák mindegyike új lehetőségeket nyitott az emberi kommunikáció számára.

    A TÖMEGKOMMUNIKÁCIÓ FUNKCIÓI:
    
•    Tájékoztató funkció
•    Szocializációs funkció: Milyen értékeket preferál
•    Motivációs funkció: Rövid és hosszútávon meghatározza a személyes társadalmi célokat
•    Vita és eszmecsere funkció: Helyet ad a vitáknak és indukálja őket
•    Oktató funkció: Személyiség és műveltség + képességfejlesztés
•    Kulturális funkció: A kultúra őrzése, továbbadása, a kulturális identitás erősítése
•    Szórakoztató funkció: Az alkotóerő rekreációja
•    Integráló funkció: Segíti a társadalomba való betagozódást
•    Politikai funkció: A média egészét áthatja. A média a hatalom gyakorlásának egyik fontos közvetett eszköze. Fontos, hogy kik a szereplők a médiában, ahol előretört az értelmiség.



A TK fejlődésére jellemző, hogy két egymással ellentétes, ugyanakkor egymást erősítő tendencia érvényesül:
-    az információáramlás egyrészt sokirányúvá válik, nő a címzettek száma, gyorsul a befogadás eltömegesedése,
-    másrészt a kommunikáció mindinkább behatol a személyes szférába, az embereket egyénekként szólítja meg (pl. Internetes kapcsolatteremtés)
A legújabb kutatások eredményeként a szakértők a funkcionális szempontok alapján a TK duális ill. triádás szintjeit különbözteti meg:
1.    Közszolgálati szektor
Jellemzői:
-    dominál a : szűkebb-tágabb közösség érdeke
-    demokratikusság
-    politikai szocializáció
-    kultúraközvetítés
-    nemzeti identitás ápolása
A közszolgálati szektor lehet:
A, állami (MTV)
B, civil (kulturális egyesületek orgánumai)
2.    Magán szektor: (Blikk, TV 2)
-    kereskedelmi (piaci) elvek alapján működnek
-    kínálatukat a közönség kereslete határozza meg
-    cél: a profittermelés
-    segíti a hátrányos helyzetű társadalmi rétegek érdekérvényesítését
-    színes, színvonalas szórakoztatás
A TK-s rendszer tagolása a csatornák, a rendszer elemei szerint
1.    Horizontális tagolás, ezen belül
A, szűk felfogás:
-    nyomtatott sajtó (napilap, hetilap, folyóiratok stb.)
-    elektronikus sajtó (tv, rádió, Internet stb.)
-    film (mozi)
B, tág felfogás: előző +
-    video, hanglemezek, hangszalagok, CD-k, kazetták, plakátok, meghívók, e-mailek stb.
-    könyv (populáris hangvételű) pl. kódex már nem az
C, legtágabb felfogás: első kettő +
-    minden olyan szervezet, melynek működése tömeges nyilvánosságot igényel, pl: könyvtárak, múzeumok, színházak, templomok stb.
-    Iskolák
2.    Vertikális tagolás:
A csatornák hatóköre, sugárzási területe alapján Balázs Géza megalkotta az ún. médiapiramist.
1.    nemzetközi (pl. műholdas televíziózás)
2.    országos pl. Magyar Rádió
3.    regionális - zömében megyei TK
4.    helyi vagy lokális pl. városi tv-k, újságok
5.    intézményi pl. vállalti újság, plakát, meghívó
3.    Kronológiai (időrendi tagolás):
A, régi vagy tradicionális eszközök:
-    nagy példányszámú, tömeges terjesztésű könyvek,
-    nyomtatott sajtótermékek (főleg napilapok) 200-250 év
-    rádió 50 évig vezető médium
-    film 30-40 évig vezet
B, új eszközök:
-    lemezjátszó készülékek és lemezek, videokazetták, filmtekercsek, audiovizuális eszközök stb
C, régi és új eszközök kombinált változatai (vezetékes telefon - mobil, néma film - hangos film)

    A három tömegkommunikációs alapeszköz:
•    Televízió: Pszichofizikai hatást vált ki audiovizuális, összetett jellegének köszönhetően. A fantáziának kevesebb tere marad.
•    Rádió: Csak akusztikai hatást vált ki,  nagy teret ad a fantáziának. Jobban alapoz a képzeletre. Hátránya, hogy csak egy érzékszervre hat.
•    Nyomtatott: Előnye a visszalapozhatóság, s hogy akkor olvasom, amikor akarom.

A TK FUNKCIÓI:
McQuail a TK-ós eszközök funkcióit a média és társadalom viszonyából vezeti le.
Szerinte a média:
-    kontrollálja a társadalom szinte minden jelenségét,
-    befolyásolja a címzetteket (a lakosság csaknem egészét)
-    megjeleníti (tükrözi) és konstruálja is a valóságot ( a kultúra-alakítás fő letéteményese, a művészetek, a divatok, életmódok, szokások, normák, értékek és más szimbolikus formák alakítója)
1.    Társadalmi funkciók:
-    információközvetítés
-    összekapcsolás: szocializálás, koordinálás, konszenzusteremtés,
-    a kontinuitás fenntartása
-    szórakoztatás
-    a mobilitás elősegítése
2.    Egyénre szabott funkciók
-    információadás: kíváncsiság felkeltése, tanítás, praktikus tanácsadás, biztonságnyújtás
-    a személyes identitás megerősítése: viselkedési minták adása, azonosulás kiváltása, személyes értékek megerősítése, önismeret fejlesztése stb.
-    integrálás: segíti az egyén beilleszkedését a társadalomba, bepillantást ad mások életébe, ezáltal növeli az empátiát, fejleszti a szerepkínálatot, a szociális érzékenységet, az interakciókat
-    szórakoztatás. esztétikai élvezetet, kikapcsolódást, kellemes időtöltést, emocionális feltöltődést és más rekreációs időtöltést tesz lehetővé.

A rendszer minden elemének alapfunkciója az információáramoltatás a társadalom szervezetében. A rendszer egésze a funkciók alapján három alrendszerből áll:
1.    információgyűjtő
2.    feldolgozó
3.    kisugárzó.

Domokos Lajos általi alapfunkciók:
1.    Tájékoztatás-tájékozódás: az objektív tények, hangok, képek, szimbolikus jelek stb. segítségével, lehetőleg közérthető formában történő közvetítést, az információcsere lebonyolítása
2.    Kormányzás – közigazgatás: a média fontos feladata, hogy a politikai rendszer irányítóit informálja a társadalom létfontosságú jelenségeiről. A képlet fordítva is igaz.
A média tehát koordináló eszköz: az irányító kisebbség és az irányítottak sokasága között.
-    A politika áthatja a tömegkommunikációs közlemények miden válfaját.
-    A média a hatalom gyakorlásának az eszköze
3.    Érték- és normahordozás (ezeket gyökerezteti meg a társadalmi tudatban).
Ezek:
1.    Szocializáció (pl. különböző társadalmi csoportokra jellemző szerepek elsajátításának elősegítése)
2.    Integrálás (biztosítani, hogy minden nemzet, réteg, társadalmi csoport megismerhesse a másikat, valamint biztosítani a hozzájutást az egymástól eltérő nézetek, életkörülmények helyes megítélésére).
3.    Motiválás (egyéni és társadalmi célok , a személyes és közösségi törekvések, döntések ösztönzése és szinkronba hozása
4.    Konszenzusteremtés ( pl. hozzájárulás az eltérő álláspontok megismeréséhez, a közérdekű kérdésekben az információcsere biztosítása, a nemzeti ügyek iránti érdeklődés felkeltése és ébrentartása stb.)
5.    Oktatás, kutatás (új ismeretek feltárása, régi tapasztalat átadása, személyiségformálás stb.)
6.    Kulturális csere (pl. nemzeti kultúra értékeinek őrzése és továbbadása, kulturális termékek terjesztése, alkotókészség ösztönzése stb.)

Balázs Géza a Médiakommunikáció - A nyelvi közszolgálatiság című dolgozatában az informálást, a szórakoztatást, a meggyőzést és a kultúraközvetítést tartja a TK legfontosabb funkcióinak.

A TK EXPANZIÓJÁNAK OKAI
A TK célja: a tömegsiker.
A tömegkommunikációs eszközök elterjedése és népszerűsége ma már olyan mértékű, hogy a lakosság bizonyos rétegeiben félelmet, szorongást okoz. A média az élet minden területére behatol, mindent meghódít, maga alá gyűr. Ezért beszélünk a mediális eszközök expanziójáról.
A már-már túlzott népszerűség okai:
-    a közlemények reprodukálhatóságának, sokszorosíthatóságának rendkívül széles köre,
-    a térbeli és időbeli kiterjedés nagysága
-    az alkalmazott jelrendszer szintetikussága (pl. audiovizualitás)
-    tartalmi és műfaji sokszínűség

A TK SZEREPE ÉS HATÁSA AZ EGYÉNRE ÉS A TÁRSADALOMRA
    A tömegkommunikáció megítélése:
•    Pozitív megítélés (kreatív funkció): Elsődleges információs eszközök a tömegkommunikációs eszközök, segítik a demokrácia kibontakozását, átalakítják az emberek szabadidejét, az ünnepeket, a mindennapokat.
•    Negatív megítélés (romboló funkció): Szelektálja, monopolizálja és manipulálja az információt, hirdetés és reklámipar, hozzájárul bizonyos tabuk lerombolásához, megváltoztatja a férfi – nő, gyerek – szülő kapcsolatot, sztereotipizál (megváltoztat bizonyos szerepeket), viselkedésmintákat ad.
    
    A tömegkommunikációs eszközök hatása:
•    Aktivizáló hatás: A közlemény kihat az igényekre az ízlésre, új igényeket generál.
•    Nivelláló hatás: Alaptörekvés, hogy megtalálják az egészséges középarányt.
•    Differenciáló hatás: Az is a dolga, hogy rétegződést elégítsen ki.
    
    A tömegkommunikáció igazi jelentőségét az adja, hogy megváltoznak az érzékszerveink. Lehetséges, hogy a tömegkommunikáció hatására a tapasztalatok a torzítás áldozatává válnak, és az ember csak úgy érzékelheti a világot, ahogy a mozgó vizuális médium mutatja.
A TK szuggerálni tud egy társadalomképet, és ezzel beavatkozik a tudat mélyebb rétegeibe.
A tömegkommunikációs eszközök részben homogenizáló, másrészt differenciáló hatást fejtenek ki. Az ellentmondást főleg a kínálat bősége, tartalmi és műfaji sokszínűsége okozza.
A TK habzsolásra, túlfogyasztásra készteti fogyasztóit, ezáltal tompítja a kritikai érzéket. Másrészt azonban válogatásra készteti a közönséget, feltételezve a kritikai szempontokat.
Az elsődleges válogatást a hírek birtokosai végzik.
Két tudományos felfogás terjedt el:
1.    lövedék-elmélet: az üzenetek a passzív tömegekre záporoznak, behatolnak az emberekbe. Az ember a TK kiszolgáltatottja lesz
2.    korlátozott hatások modellje: nem tekinti passzív fogyasztónak a befogadót. E modell szerint a TK üzeneteit az egyén aktívan, attitűdjei, társadalmi helyzete, tapasztalatai által befolyásoltan dolgozza fel.
Ha az inger ugyanaz, de a reakció más, akkor a kommunikáció nem magyarázható a lövedék-elmélettel. Az inger és válasz között ún. közvetítő (közbelépő, közreműködő) változók helyezkednek el, ezek a közvetítők váltják ki a különböző hatásokat.
Mi váltja ki a különböző hatásokat?
A közönség oldalán:
-    az elérhetőség
-    és az attitűdök
A tömegkommunikációs intézmények oldalán:
-    az eszközök megválasztása
-    és a tartalom megjelenítése

A közvéleményt szállító csatorna és "tálalás módja" jelentősen befolyásolja a meggyőzés folyamatát.
A mikroközösségekben ott vannak a véleményformálók, akik nagy befolyást gyakorolnak társaikra. A véleményformálókra elsősorban a médiumok hatnak. Tehát az üzenetek először a véleményformálókhoz jutnak el, majd tőlük kerülnek tovább a lakosság kevésbé aktív csoportjaihoz.

A MÉDIA MINT HATALMI TÉNYEZő:
    Média: A tömegkommunikációs eszközök és szervezetek összessége.
    Médium: Egy jellegzetes tömegkommunikációs eszköz.

Nyugat-Európában hamarabb, nálunk jóval később teremtődtek meg a plurális szerkezetű média feltételei.

A lengyel Jakubowicz, a média fejlődésének három lehetséges trendjét különbözteti meg:
1.    Az uniformizált egyközpontú kommunikációs rendszer fő jellemzője, hogy a monopolhelyzetben lévő központ szabványosítja, és ellenőrzése alatt tartja a médiát, közvetve a lakosságot.
2.    Az uniformizált többközpontú kommunikációs rendszer már decentralizált és pluralista szervezet, de üzeneteivel mégis uniformizálja a közvéleményt. (Pl. ker-i csatornák berendezkedése a tömegkultúra terjesztésére).
3.    A többközpontú pluralista kommunikációs rendszer lényege a decentralizáltság és az információk lehető legmaximálisabb differenciálása. A fejlődési folyamat betetőzése a szakosodott TK.

Merrill-Lowenstein szerzőpáros szintén három stádiumot jelöl a fejlődési görbén:
-    az elit
-    a népszerű és
-    a szakosodott médiát.
A hatalom fajtái:
-    politikai-hivatali
-    gazdasági
-    szellemi (kulturális)

A TK hatalmi pozíciót élvez, mert sokan vannak a címzett és kevesen az adó oldalon.
A médiatörvény Mo-on is megteremtette a duális szerkezetű - a közcélú és a kereskedelmi- médiát.
A nyomtatott sajtó, a rádió, a televízió és a legújabb médiumok a hatalom gyakorlásának a közvetlen eszközei. Aki birtokolja őket, az uralkodói helyzetben van.

A média hatalmi pozíciót élvezhet:
-    mert a különféle célok szerint szelektált és továbbított információkat az általuk meghatározott irányba képesek terelni
-    ők döntik el, hogy a társadalmi feszültségeket miképpen szabályozzák (pl. áremeléskor a rádió andalító zenét sugároz, de pánikot is kelthet
-    az elsődleges válogatást a hírek birtokosai (hírforrások végzik).

    A média nagyhatalommá vált azáltal, hogy a tömegekre befolyásoló, manipuláló hatással van. Nem csoda tehát, hogy minden vezető párt a magáénak kívánja tudni a médiánál a vezető szerepeket. Ezzel magyarázható az is, hogy pl. a televíziónál a hatalomváltás után általában gyorsan lezajlanak a vezetőváltások is. A felelős helyekre olyan embereket próbál ültetni a politikai hatalom, amely az ő elveit, és az ő koncepcióját támogatja. A média tehát hatalom, de ez a hatalom a politikai hatalmat gyakorlók kezébe kerül át a hatalomátvétel után. Innentől kezdve viszont a legtöbbször csak azt lehet hallani, ami a hatalmi érdekeknek megfelel. Ha az ellenzék összecsap a kormánypárttal a médián keresztül, azt általában követi a kormányzópárt részéről egy kiegészítő műsor, melyben megmagyarázzák, hogy az előzőekben miért nem volt igaza az ellenzéki képviselőnek, amire persze már nincs válaszlehetőség, tehát megpróbálják manipulálni, befolyásolni a széles tömegeket.
    
    Ugyanez a helyzet a hírek beolvasásánál is. Szelektálják a híreket, csak azokat olvassák be, melyek az érdekeknek megfelelnek. Az olyan híreket, melyek esetleg nem felelnek meg az általuk jónak ítélendő kategóriának, hosszas magyarázkodás kíséri, hogy miért is jó a tömegeknek az, ami nem is jó. Elhallgatják az adott esemény rossz oldalait, csak a jókat hangsúlyozzák, ezáltal a laikus hallgatókat könnyen megtévesztik.
    A fentiekből tehát könnyen megállapítható, hogy a politika, a hatalom milyen szoros kapcsolatban áll a médiával. De megállapítható az is, hogy objektív tájékoztatásnak nagyon kevés esélye van. Amíg a mindenkori hatalom veszi kezébe a média irányítását, addig csak azzal lesz tele újság, rádió, tv, hogy a kormányzó pártjaink rossz bizonyítványát magyarázza, nem pedig a tömegek tárgyilagos tájékoztatása a cél.
    
    Természetesen a hatalom sem tud megszerezni magának minden médiát, de ezek (véleményem szerint) viszont ellenzékbe vonulnak. Mint ellenzékiek természetesen a hatalmon levő kormányt támadják, így az ő részükről sem kaphatunk hiteles tájékoztatást. A tömegkommunikáció “áldozatának” (olvasónak, nézőnek, hallgatónak) a nehéz feladata az, hogy a rá szabadított információkat önmagában ütköztesse, és próbáljon kialakítani egy reális képet a körülvevő világról.
    
A demokratikus média működésének egyik alapfeltétele, hogy az egyenrangúság biztosított legyen. Ha ez nem adott, akkor a lakosságbizonyos rétegei a médiahatalom kiszolgáltatottjaivá válnak. Annál is inkább, mert a sajtó maga is jelentős mértékben közreműködik a társadalmi szerepek elosztásában. Napjainkban egyre inkább a média szabja meg, hogy mely szerepek, szereplők kerülnek a figyelem középpontjába.
A magyar médiában a rendszerváltás óta sokkal differenciáltabb a kép, de még mindig nagyok az aránytalanságok. Előretörtek az értelmiségi szereplők. Főleg a politikai és a gazdasági vezetők jutnak gyakran szóhoz. Utánuk következnek az egyéb értelmiségiek: jogászok, közgazdászok, történészek, politológusok, szociológusok stb. Kevesebb művész jut publicitáshoz. A médiaszereplők kb. 20 százaléka inaktív (kiskorú, nyugdíjas stb.) A média a lakosság jelentős részével nem foglalkozik. A kívül rekedtek közül sokan levelet írnak, telefonálnak, panaszkodnak a tömegkommunikációs orgánumoknak, lealacsonyítva önmagukat, növelve a média presztízs szerepét.

A KÖZVÉLEMÉNY BEFOLYÁSOLÁSÁNAK STRATÉGIÁI A TÁRGYILAGOS KÖZLÉSTőL A MANIPULÁCIÓIG:
    Közvéleményről csak tömegméretű véleményformálódás vagy megnyilatkozás esetén beszélhetünk. Közvélemény-nagyságrendű megnyilatkozásokat így elsősorban olyan események váltanak ki, melyek az emberek nagy csoportjainak érdekeit érintik, amelyeket közérdeklődés vagy általános izgalom kísér.
    A meghatározás eddigi elemeiből következik, hogy a közvélemény megkülönböztetendő a hivatalos véleménytől. A közvélemény a kormányzati-hatalmi döntésekből kívül maradók véleményét tartalmazza.
    
    Közvélemény: Szabad, autonóm egyének aktív, tudatos viszonya a hatalmi döntések befolyásolására közvetett vagy közvetlen módon. Tömegméretű véleményformálás. Akik kivonultak a hatalomból (tömeg) így ellenőrzik a hatalmat.
    
    Brice felfogása: a közvélemény elemzésekor három osztályt különböztetett meg:
•    Akik a véleményt előállítják,
•    Akik a véleményt elfogadják,
•    Akiknek egyáltalán nincs véleményük.

Nem közvélemény:
•    Népérzület: Történelmileg kialakult tömeges beállítódás
•    Tömegattitűd: Pl.: idegengyűlölet, a hatalom bírálata, stb.
•    Közösségi vélemény: Egy csoport tagjainak konszenzuson alapuló véleményazonossága.
    
    Közvélemény formáló stratégiák:
•    Tárgyilagos közlés: Létezik-e ilyen egyáltalán a tömegkommunikációban?
•    Agitáció: Közvetlen cselekedtetés.
•    Propaganda: Közvetettebben cselekedtet. Az attitűdöt, a beállítódást próbálja átalakítani. Itt autonóm döntést hoz az egyén, van választási lehetősége.
•    Manipuláció: Az attitűdökre kíván hatni, talaja a félrevezetés:
•    Dezinformálás: Félretájékoztatás vagy információ visszatartás: A befogadó úgy érzi, hogy megfelelő alternatívák közül választhat, de az alternatíva hamis. A manipulált ember osztályrésze a szorongás.