MIKÉNT KÖZELÍTIK MEG AZ EGYES PSZICHOLÓGIAI FELFOGÁSOK A FELNőTT SZEMÉLYISÉGÉT?

A felnőttség kritériumai, a felnőtté fejlődés folyamata
A mindennapos szóhasználatban a felnőttség a felnövekvést követő életszakasz, testi és szellemi érettség, de valójában ennél sokkal bonyolultabb dologról van szó. Nehezen definiálható, hogy kit nevezhetünk felnőttnek, és különböző szempontok szerint lehet felnőttségről beszélni.

Különbséget lehet tenni a felnőtt és a nagykorú személy között, főleg andragógiai szempontból. A felnőtt személy felnőttségre jellemző kritikai érzékkel rendelkezik.

Megkülönböztetés kritériumai:
-    jogi szempont: törvény szerint felnőtt-e az egyén
-    biológiai szempont: csontrendszer fejlődése befejeződik-e, ivarérett-e
-    társadalmi és pszichológiai szempont – ez a döntő kritériumsor: reális életszemlélettel rendelkezik, kritikai gondolkodással bír, élettapasztalata van, felelősséget vállalni kész egyén, edzett akarattal rendelkezik, munkamegosztásban megtalálja-e a helyét, stb.

Életkori szakaszolás elméletei: Pitkin szerint az élet 40 évesen kezdődik
1. modell: dráma elmélet: bevezető (ifjúkorral zárul), központi rész (ifjúkor és nyugdíjas kor között, csúcsa 30 év), befejezés (időskor)
2. modell: Gesell: spirál modell: pár jelenség háttérbe szorulás után magasabb síkon újra felmerülhet az élet folyamán
3. modell: Életkorhoz kötött elméletek: életkorhoz kapcsoltan próbálják meghatározni az életszakasz jellemzőit.

Többféle életkort különböztetünk meg:
•    naptári életkor   ( életévek száma )
•    anatómiai, biokémiai, fiziológiai életkor  ( testi növekedés befejezése )
•    pszichikus életkor  ( dinamizmus, lelki egyensúly, stabilitás )
•    szociális életkor  ( tanulói státusz vége, stabil partnerkapcsolat )
•    értékrendszer jellemzők  ( higgadtság, erkölcsi megfontoltság, szokások kialakulása )
A felnőtt fogalmának és jellemzőinek megközelítésével többen foglalkoztak.

(Zrinszky László: A felnőttképzés tudománya. 7-28.o.)

A felnőtt személyiségre vonatkozó elméletek:
G.W.Allport személyiségérettség kritériumai:
-    Az én érzésének kiterjesztése
-    Meghitt viszony másokkal
-    Érzelmi biztonság, önelfogadás
-    Önismeret, humor
-    Egységesítő életfilozófia

F. Pöggeler újrafogalmazta a modern felnőtt lét- és képzési helyzetét. A felnőttlét nem állapot, hanem folyamat. Andragógiai szempontból lényeges: emberi lét alapproblémái + élethosszig tartó művelődés-képessége.
6 mozzanat, ami elválasztja a felnőtt ember korhoz kötöttségét a történelemfeletti értékektől:
-    testi, lelki, szellemi érettség, teljes élettapasztalat
-    élet önálló alakítása
-    flexibilitás
-    nyitottság,
-    nagykorúság automónia, szabadság emancipáció
-    formálhatóság.
Differenciális érettségelméletek. E.A.Doll szerint az a személy a felnőtt, aki a 25. életévét betöltötte.
Az érettséget különböző területeken különböző időpontokban érik el az egyének, így nem határozható meg egyértelműen a felnőttség kezdete. A felnőtt státus és életmód elérése szempontjából nagy jelentőségű a pszichoszexuális-párválasztási és pályaválasztási-munkavállalási érettség, mivel a párválasztási érettség magában foglalja a testi-lelki alkalmasságot a felnőtt nemi életre. A szerelmi képesség 2 legfontosabb tényezője: emocionális érettség és a pszichoszexuális attitűdök érettsége. Mindez egész sor ismeret, tapasztalat, készség megszerzését feltételezi.

A felnőtt életkor szakaszolása.
Szolón év-tizedes szakaszai: 20 (véget ér a gyermekkor) 30 (fizikai érettség, családalapítás) 40 (befejeződik a formálódás) 50 (gondolkodás, beszéd csúcspontra jut) 60 (hanyatlás kezdete).
C.Bühler életkor-pszichológiai koncepciója: élet-évtizedekben határozta meg engedelmesség, függetlenség, biztonság, szeretet értékeit.
2.évtized autonómia,
3.évtized önértékelés nemi identitás,
30év társadalmi szerepek,
40év munka család,
50év önkritika,
60év személyes beteljesülés,
80év regresszió.
C.Bühler élet-szakasz elmélete az életdráma felvonásait próbálta felvázolni: expozíció (korai kisgyermekkor, felnőtt első életszakasza), fokozás (környezeti tapasztalatok, fiatal felnőtt) csúcspont (tárgyias törekvések, személyi biztonság, érett férfi/nő, család, hivatás) visszafordulás vagy késleltetés (új életfázis, élet átszervezése) megoldás vagy tragikai vétség (növekvő szellemi igények, öregségben átszellemülés). Bírálat: a szellemi fejlődést életkorhoz köti, merev választóvonalat húz gyermekek és felnőttek között.
F. Pöggeler a fejlődési szakaszokat a tapasztalatszerzés, képzés, társas kapcsolatok együttesében szemléli. Periódusok között fő különbség a motiváció és az értékrend változásai: fiatal felnőtt (erotikus-szexuális szféra, egzisztencia, szociális beilleszkedés, család) életközép felnőttje (minden területen csúcsra ér, erős aktivitás, világnézeti érdeklődés) határok megtapasztalásának életfázisa (50, testi erők hanyatlása, életcélok nem teljesülése, rezignáció) öregség bölcsességben, teljességben (korábbi kötöttségek alóli mentesülés, elkötelezettsége csekély). Pöggeler: egyik életszakaszból a másikba való átlépés válsággal jár.

E.H.Erikson: az egész életre kiterjeszti a környezeti befolyás személyiség, és identitásformáló szerepét. Felnőtt élet 3 stádiumának meghatározó jegyei: l. biztos identitástudat, amely intimitásban mutatkozik meg (másik nemmel, más emberekkel, önmagunkkal szemben), ezzel szemben áll a távolságtartás és elszigetelődés. 2. kiteljesült felnőttkor (alkotókészség szembenállása a stagnációval, szeretet új nemzedék felé fordul) 3. érett felnőttkor (integritási törekvés küzdelme a kétségbeeséssel és a csömörrel)

Szilágyi Vilmos
" ma még messze vagyunk attól, hogy a párválasztási érettség minden tényezőjét világosan lássuk "
I. Sz. Kon:
A fiúk és a lányok felnőtté válásában különbséget találunk. A felnőttség férfi modellje az autónómiára való törekvések, a női modell pedig a másikhoz tartozáson alapul.
Franz Pöggeler:
A fejlődési szakaszokat a tapasztalatszerzés, képzés, társas kapcsolatok együttesében szemléli. Megkülönbözteti a fiatal felnőttet, az életközép felnőttet, a határok megtapasztalásának életfázisában élő felnőttet, öregséget bölcsességben és teljességben

Elméletek
Pszichoanalitikus elmélet:
Az elmélet kidolgozója Zigmund Freud. Alapfeltevése: viselkedésünk nagy része a tudattalanból ered. Freud azt állította, hogy a bennünk zajló folyamatok egy része nincs irányítás alatt.
Freud felállította a személyiség szerkezetét:
•    Id- ösztön én
•    Ego- én
•    Szuperego- felettes én
E három rendszer a viselkedés vezérlésével kölcsönhatásban áll.
Az id a személyiség legprimitívebb része, amelyből az ego és a szuperego kifejlődik.
Már az újszülött is rendelkezik vele.
Tartalma: éhség, szomjúság, élet védelme, fájdalom elkerülése, szexuális örömszerzés
Az id az örömelv alapján működik. A körülményektől függetlenül a fájdalom elkerülésére és az örömök azonnali megszerzésére törekszik.
Az ego a valóságelvnek engedelmeskedik: az ösztönimpulzusok kielégítésével addig kell várni, amíg a megfelelő környezeti feltételek létre nem jönnek.
A szuperego a személyiség 3. része, amely eldönti, hogy egy-egy cselekedet jó vagy sem. A szuperego a társadalom értékeinek és erkölcsi normáinak belső képviselője, amely magában foglalja az egyén lelkiismeretét.
A személyiség fejlődése: (Freud)
•    Orális szakasz: az első életév, az öröm a szopásból származik
•    Anális szakasz: a második életév, a széklet visszatartása illetve elengedése örömet okoz
•    Fallikus szakasz: 3-6 éves között, a nemi szervek simogatása okoz örömet
•    Latenciaperiódus: 7-12 év között
•    Pubertás, serdülés
•    Felnőtt szexuális érett fázis = genitális szakasz

AZ ANDRAGÓGIA TUDOMÁNY-RENDSZERTANI HELYE, BELSő RENDSZERE, ALAPFOLYAMATOK
A felnőttnevelési terület szükségszerű lépésként maga után vonta a felnőttnevelés tudományának, az andragógiának a kialakulását, erőteljes fejlődését.

Az andragógia (andr = férfi, gógia = vezet, görög szavak) az antropagógia, az egységes embernevelés tudományának része. Magyar értelemben felnőttoktatást, felnőttképzést, felnőttnevelést jelent. A szakmai közvélemény álláspontjai háromfélék:
1.    A neveléstudomány része, a pedagógián belül van a helye, nem önálló tudomány.
2.    Pedagógia és andragógia két különálló terület.
3.    A pedagógiát és az andragógiát az antropagógia tudományba sorolja.
Az antropagógia az antorposz = az ember és az ago = vezetek szavakból utólagos görög nyelvű szóképzés által létrejött kifejezés. A gyermek, serdülő, ifjú, felnőtt és öreg iskolai és iskolán kívüli formákban történő formális, nonformális, informális nevelésének legátfogóbb, mindegyik területre érvényes céljait, feladatait, alapelveit, folyamatait általánosító és integráló tudomány.

Antorpagógia: az egységes embernevelés tudománya

Andragógia tudománytörténet:
1833-ban alkotta meg Alexander Kapp, német középiskolai tanár a felnőttek képzésének jelölésére az „andragógia” kifejezést. Iskolarendszerben folyt a tevékenysége, ahol ugyanazt a tananyagot kellett átadnia diáknak és felnőttnek. Azokat a különbségeket, melyeket észlelt, metodikai különbségek kinyilvánítására használta fel. A Kapp-tól származó „andragógia” annak idején nem honosodott meg, sőt Herbart (pedagógus) meg is támadta e javaslatot, mondván „a pedagógiának az andragógia felé való kiterjesztését hibáztatnunk kell, mert ily módon a gyámkodás általános állapota alakulna ki”.
Az andragógia kifejezést 1921-ben a német Eugen Rosenstock, a frankfurti munkásakadémia oktatója vezette be újra. Szerinte ehhez a munkához speciális tanárok, módszerek és elméletek kellenek. A felnőttnevelést meg kell szerinte különböztetni a gyermekneveléstől. A tanároknak olyan szakembereknek kell lenniük, akik együtt dolgoznak a tanulókkal.
1951-ben Heinrich Hanselmann kezdte újra használni. A svájci pszichiáter neurotikus betegek reszocializációs értelemben használta a kifejezést.
Nascher, bécsi pszichológus öregek otthonában dolgozott. Felfedezte, hogy a biológiai és mentális állapot közel áll egymáshoz. Ez a tudomány a gerontológia (idős szellem karbantartására irányuló tudomány).
A mi régiónkban kiváltképp a magyar Durkó Mátyás vált az andragógia úttörőjévé.
Ten Have holland prof. 1966-ban az amsterdami egyetemen már doktorátust adó andragógusképzést indít, és hamarosan számos felsőoktatási intézmény követte példáját.

Napjainkra az andragógia meglehetősen elterjedt szűkebb szakmai körökben, többnyire egyszerűen ennek a hármas felosztásnak egyik tagjaként:
1.    A pedagógia a felnövekvők nevelésének elmélete (vagy gyakorlata is)
2.    Az andragógia a felnőttek nevelése (képzése) az öregkorig
3.    A gerontogógia pedig az öregekkel való sajátos kvázi-pedagógiai foglalkozásé.
 
Medinszkij-nél (1923-25) merült fel az a gondolat, hogy a pedagógia nemcsak a felnövekvő nemzedék nevelésére vonatkozó gondolatokat foglalja magába, hanem több felnőtt- és öregkori nevelésre is érvényes, tehát általános embernevelési sajátosságokat is. Ezért helyesebb lenne ezt antropagógiának, „általános embernevelési tudománynak” nevezni és ennek alárendelt fogalomként kezelni a pedagógiát és az ezt követő, iskolán kívüli enciklopédiának nevezett felnőtt és öregkori művelődést.
A tudományterület elnevezése (andragógia) különösen vitatott. Egyesek szinonimaként élnek az „andragógia” és a „felnőttpedagógia” megjelölésekkel, mások megengedhetetlennek tartják a gyermeknevelési elmélet terminusának ilyen kiterjesztését. Tovább bonyolítja a terminológiai problémát, hogy Malcolm Knowles egy sajátos – elsősorban általa kimunkált – paradigmát illet az „andragógia” névvel.
A vázolt problematika új dimenziót kapott századunk második felében, amikor világszerte kibontakozott az egész életen át tartó tanulás programja, és részben meg is valósult. Egyrészt igazolódtak a korábbi feltevések és állítások az iskoláskort megelőző szocializáció/tanulás alapvető fontosságáról, másrészt szükségessé vált a mindennapi életben és a munka világában a szakadatlan és mindhalálig tartó képzés, önképzés.
Ebben az összefüggésben átértelmeződtek mind az elsődleges iskolázás, mind a felnőtt-tanulás funkciói, újrarendeződtek tartalmai, megújultak szervezeti formái és uralkodó módszerei is.
Knowles azt vizsgálta, hogy a felnőtt viszonya a tanítóhoz pedagógiai vagy andragógiai modellt mintáz-e? Ha sok a segítség – pedagógiai. Ha a tanulási folyamatban már van gyakorlata a hallgatónak, át kell állnia. Itt tehát az andragógia nem pusztán a felnőttképzés gyakorlatának-elméletének egyszerű elnevezése, hanem egy bizonyos módon felfogott – a pedagógiától súlyosan elhatárolt – irányának kifejezője.

Jellemzők    Pedagógiai modell    Andragógiai modell
A tanuló személye, fogalma, énképe, hogyan gondolkodik    A felnőtt tanuló függő személy, mert a tanár dönti el, hogy mit tanuljon és ő is bírál    A hallgató önirányító személy, de függővé válik ha gyerekként kezelik. Stratégia: önirányítási képesség fejlesztése
A hallgató tapasztalata    Nem számol tapasztalattal    Határozottan épít a tanuló tapasztalatára. Gyerek tapasztalat  élettapasztalat , idős korban  életbölcsesség. Összetevői: 1. Élettapasztalat által hordozott ismeret, 2. Érzelmi komponens. Ha az 1+2 egybeesik, könnyű haladni a felnőttel.
Uralkodó tanítási mód    Átadási technikákat preferál, előadások    Csoportos és aktivizáló technikák, problémamegoldásra koncentrál
Tanulás irányultsága    Tantárgyközpontú. A tanítás előírt ismeretanyag elsajátítására koncentrál.    Szükségletközpontú. A tanulás nem más, mint az életgyakorlat segítője.
Tanulási készség és motiváció    Külső motívumok jellemzik a tanulási folyamatot.    A motívumok közül előtérbe kerülnek azok, hogy a felnőtt megfeleljen. Erős belső motiváció.

Ma Magyarországon legelfogadottabb az andragógia szó a felnőttek irányított önfejlesztésének és képzésének, továbbképzésének, valamint az ezzel foglalkozó tudományágnak a neveként. A szóhasználat sokféleségét jelzi az az eljárás is, melyet Poór Ferenc követett, amikor (1982-ben) az Országos Oktatástechnikai Központ belső kiadványában közreadta „a felsőoktatás szakkifejezéseinek” gyűjteményét. Itt az „andragógia” címszava alatt a következő hármas definíció található:
1.    A felnőttek iskolai vagy iskolán kívüli nevelésének, művelésének és művelődésének cél- és feladatrendszerét, alapelveit, sajátosságait, törvényszerűségeit és eszközrendszerét kutató tudomány (hazai fogalomhasználat),
2.    A felnőttek tanítását, tanulását elősegítő tevékenység (művészet) és tudomány,
3.    A felnőttnevelés, felnőttoktatás elméletének, folyamatának, technológiájának, terminológiájának tanulmányozása.

Az andragógia belső rendszere, szakterületei:
1.    Iskolarendszerű felsőoktatás: oktatásszervezés
2.    Személyzeti munka andragógiája (humán erőforrás fejlesztési feladatokat foglal magába).
3.    Szociális munka andragógiája (a peremhelyzetben lévők fejlesztésével foglalkozó munkaterület. Részterülete a kriminálandragógia.)
4.    A tanácsadás andragógiája: tanulási tanácsadás, általános és speciális tanácsadások szervezetei, szervezetfejlesztési tanácsadások, teleházak andragógusai.

Az antropagógia rendszerén belüli alapfolyamatok:
-    Szocializáció: spontán formálódás, mely végeredménye a társadalomba való beilleszkedés.
-    Nevelés: céltudatos és bipoláris tevékenység, melyek a társadalom céljainak felelnek meg.
-    Művelődés: a kulturális javak elsajátítása közbeni személyiségváltozás, optimális esetben gazdagodás.
A szocializáció végig kísér egész életünkön, a szocializáció nélkül nem lehet sikeresen bekapcsolódni a nevelési folyamatokba. Nevelési hiányokat lehet pótolni, a szocializációs hiányokat, érzelmi hiányt nem lehet pótolni.
A kódrendszert el kell sajátítani (iskolában)
Gáspár Sándor:
a szocializáció nem más, mint mindennapiságom újratermelése
a nevelés nem más, mint társadalmiságom újratermelése
a művelődés nem más, mint nembeliségem újratermelése
A nembeli ellentéte a partikuláris.
Vitányi Iván: „A művelődés takaróját az iskolákban varrják

A nevelési folyamat a pedagógia területén kompetens. 0-3 éves kor között ha kimarad a nevelés, azt később már nem lehet pótolni. Csak az érzelmi hiányokat nem lehet pótolni.

Feketéné Szakos Éva: Andragógia és pedagógia (Educatio 1999.)
1991-1995 között UNESCO által támogatott nemzetközi kutatást végeztek „Jövőperspektívák a felnőttoktatásban – a jelen átgondolása alapján” címmel a Ljubljanai Egyetem Neveléstudományi Kutatóintézetének vezetésével. A kutatás során a Delfi-technikát alkalmazták. A technika lényege, hogy esszékérdések alapján a téma szakembereinek válaszait meghatározott szempontok szerint összehasonlítják, majd az eredményből jelentést küldenek a résztvevőknek, majd face-to-face tanácskozásra hívják őket. Ezekből az eredményekből vonnak le a kutatók következtetéseket.
Arra, hogy milyen kapcsolat áll fönn a felnőttnevelés és a pedagógia között, a felmérés szerint háromféle válasz volt: 1. két diszciplína határozott elkülönülésének pártján állnak, 2. tagadják egy autonóm felnőttnevelés-tudomány, ill. – filozófia létezését, 3. a két tudományterületnek egy új diszciplínában történő egyesítését javasolják. A szakemberek kb. fele azt mondta, hogy a felnőttnevelésnek különálló, saját elmélete van (andragógiának nevezték), s ez különbözik a pedagógia elméletétől. A másik fele bár bizonyos különbségeket elismer, mégsem tartja szükségesnek két, határozottan elkülönülő tudományterületként való deklarálását. Néhányuk szerint pedig a két terület egy közös diszciplínához tartozik.

Szeparatisták: szerintük lényeges különbségek vannak a célok, alapelvek, résztvevők, érdekek, gyakorlati kivitelezés, az intézményesülés, a szociális szerepek, stb. tekintetében. Az andragógia azért jelent meg, hogy segítsen átgondolni és újra definiálni a felnőttoktatás egészét. A felnőttképzés filozófiája teremtette meg az egész életen át tartó, permanens nevelés elméletét.
Az integráció hívei: a permanens nevelés annyira előrehaladott, hogy már nincs szükség szeparációra, az élethosszig tartó nevelés feleslegessé teszi a pedagógia és az andragógia szétválásáról folytatott vitákat.
Közös filozófia: néhány hasonlóság miatt akár közös rendszerben is szemlélhetjük a két területet, minthogy mindkét ter. az emberi személyiségen alapul.
A szlovéniai kutatás az andragógiában olyan új orientációs pontokra mutatott rá, mint pl. a közösségben történő nem-formális tanulás, a felnőttek mobilizált tanulási képességei, a szakaszos tanulás lehetőségeinek feltárása és megszervezése, az integrált képzési koncepciók, stb. Ez a nemzetközi kutatás éppen azért vált szükségessé, mert az utóbbi évtizedekben a neveléstudomány világszerte gyors változásokon, fejlődésen ment keresztül.

A FELNőTTOKTATÁS/KÉPZÉS VILÁGPROBLÉMÁI
A felnőttoktatásról és annak problémáiról a legátfogóbb képet a világkonferenciák nyújtják. A résztvevők a felnőttoktatásban érdekeltek.
A XX. sz.-ban világméretűvé szélesedtek a nemzetközi kapcsolatok, egyben a feszültségek és ellentétek is. A felnőttképzés problémái is internacionalizálódtak, és a szakértők ráébredtek, hogy már elégtelenek az alkalmi, véletlenszerű kapcsolatok. Feltétlenül kontinentális és világméretű találkozásokra is szükség van. Az UNESCO ezért 1949-ben összehívta a felnőttképzők első világkonferenciáját. A színhely a dániai Helsingör volt.


INFORMÁCIÓS VAGY TUDÁSTÁRSADALOM
A 21. század a totális kommunikáció százada. Alapját a tudásszervezés jelenti. Az információs társadalom kifejezést felváltja a tudástársadalom. A tudás társadalmában a versenyképességet a következők biztosítják: tudáson alapuló humánerőforrás-gazdálkodás, tőke és információ.
Versenyképesség = tudáson alapuló humánerőforrás munkaereje + tőke + információ.

Paradigmaváltás az oktatásban
Ipari társadalom gyakorlata - napjaink    A tudástársadalom oktatásának meghatározó elemei
Tények, szabályok, kész megoldások megtanítására törekszik    Készségek, kompetenciák és attitűdök alakítása
Zárt, kész tudás átadása    Permanens tanulás adja a tudáskészletet
Tudás forrása a tanár    Forrásokból és perspektívákból szerzett információk integrációja a tudás alapja
 Osztálykeretekben gondolkodik    Felbomlanak az osztálykeretek – heterogén csoportok jönnek létre az oktatásban
Tanári instrukció dominanciája    Tudás önálló felépítése. Ehhez inspiráló környezet.

Gerken, német elméleti közgazdász, jövőkutató szerint.
„Az információs társadalom újfajta gazdasági forma kifejlesztője, amelyben az intelligencia és a minőség azt szolgálja, hogy kisebb tömeg és kevesebb energia kerüljön felhasználásra.”
Az információs társadalom kialakulása a közösségekre nézve egyszerre áldás és átok. Sorvadnak az interperszonális kapcsolatok, a személyi kapcsolatokon alapuló közösségek.

Ehelyett újfajta közösségek jönnek létre:
-    Tranzakciós közösség: ezek az Internetes vásárlók, melynek haszna, hogy olcsóbbá válik a termék, szolgáltatás.
-    Fantáziaközösségek: elszakadhatnak a valóságtól, a tagjai saját képzeletük játékait próbálják ki.
-    Sorsközösségek: azonos problémákkal küszködők közössége (pl. elváltak, szenvedélybetegek).

Információs társadalom várható hatásai:
Pozitív:
-    távmunka megjelenése
-    a tudás eszköz lesz a világ gazdasági újrafelosztásához
-    elmaradott térségek dinamikus fejlődése
-    szabadidő szervezés és szórakoztatóipar stabil munkaerőt vonz majd
Negatív:
-    szórakoztatókultúra válik a domináns kultúrává és megaüzletté
-    hagyományos munkahelyek megszűnnek
-    átlagosnál gyengébb képességűek  vagy lemaradók sorsa megpecsételődik
-    újfajta bűnözési formák fognak megjelenni (vírusgyártás, kódfeltörés)
-    elektronikus kapcsolatok a személyes kapcsolatokat megölik
-    interaktív TV-zés – családi kapcsolatok elsorvadása

Felnőttnevelés
Megjelenik a sürgős tanulás, melynek gyorsnak és hatékonynak kell lennie. Megnő a tanulási technikák kitűntetett szerepe, ezek kulcskompetenciák.  
Információbénulás fogalma: az embert elönti az információ. Úgy érzi, hogy minél több információt birtokol, annál bénább. Nem tudja szétválogatni a hasznosat és a feleslegeset, a szükségeset és a szükségtelent, nem tud eligazodni, nem tud kritikusan szelektálni.

Képzésformák változásai Lenz nyomán:
-    passzív képzés: más szervezi meg számomra a tudást, képzést - készképzés. Erre szükség van ahhoz, hogy munkába állási pozícióba kerüljünk. Pl: levelező, távoktatás. A kiinduló pozíciómhoz segít hozzá. Meghatározott curriculum, követelmény. Általános iskolától az egyetemig.
-    hasznos képzés: szakmai karrierhez kötött képzésforma. Ilyenek a tovább- és átképzések
-    aktív képzés: feldolgozó jellegű képzés, mely a kompetenciára alapozott. Ilyen pl. a kritikus gondolkodás fejlesztése.