A CIVIL TÁRSADALOM:
A civiltársadalom alatt értik a társadalomnak mindazokat az autonóm szervezeteit, az egyesületeket, köröket, egyházakat, némelykor a magán vállalatokat is-, amelyek nem függnek az államtól. Kiterjesztik a fogalmat és beleértik egyrészt a magatartást, amikor az állampolgárok részt vesznek a közügyekben, nemcsak a saját használatukat keresik, hanem a közösség javát is kívánják előremozdítani. A civiltársadalom fogalmát használó szerzők ált. feltételezik, hogy a demokratikus politika rendszerműködéséhez erős civiltársadalom szükséges.

Bartal Anna Mária: Non-profit alapismeretek kézikönyve

Elsőként Arisztotelész, majd Cicero írtak a civil társadalomról, nem téve éles különbséget az állam és a társadalom között. Rousseau szerint a szabad és egyenlő polgárok joga, hogy közösséget teremthessenek, amely független az államtól. Jonh Locke pedig már civil government-ről beszélt. Jürgen Habermas szerint a modern társadalmakban egy időben különféle, egymáshoz alig kapcsolt létszférák élnek egymás mellett. A civil társadalmi szférát vizsgálva úgy látta, hogy olyan veszély fenyegeti, amelynek tere egyre szűkebbé válik, a közvetlen, személyes kapcsolatok világa.
Arató András (1992) úgy véli, hogy a modern civil társadalmat a civil kezdeményezések és önszerveződések változatos formái alkotják, s egy olyan jogrendszer érvényesíti, amely tiszteletben tartja a társadalom sokszínűségét. Gordon White a civil társadalom szerepét a nyugati demokráciákban az alábbiakban foglalta össze:
    A civil társadalom megváltoztatja a hatalmi egyensúlyt az állam és a társadalom között, az utóbbi javára.
    Civil társadalom fontos közvetítő szerepet játszhat az állam és a társadalom között
    Civil társadalom már önmagában is hozzájárul ahhoz, hogy a demokratikus intézmények és folyamatok legitim módon és kiszámítottan válaszoljanak az új társadalmi kihívásokra.

Robert Jenkins (1997): a civil társadalom olyan társadalmi struktúrák együttese, amelyek közvetítenek az állam és az egyén között. Ilyen értelemben a profitorientált szervezetek (pl. cégek) a civil társadalomhoz tartoznak. A civil társadalmon belül további megkülönböztetésként használja a civil szférát, önkéntes alapú csoportosulások, harmadik szektor kifejezést, amelyek működése a profitszerzés helyett a kölcsönösségen alapul, illetve a közösségi célok felé irányul. E civil szférán belül a non-profit szektor foglalja magába azokat a szervezeteket, amelyeknek hivatalos, jogilag definiált státusza van.
Fentiekből levonható tehát az a következtetés, hogy a non-profit szektor bizonyos elemeiben szűkebb kategória, mivel nem reprezentálja a civil társadalom egészét. Bizonyos elemeiben azonban tágabb, mert a non-profit szervezetek közé számos olyan szervezet (pl. közalapítvány, köztestület, Kht,) is tartozik, amelyek állami kezdeményezésre jöttek létre. Ezek részben szervezeti jellegükből fakadóan, részben alapítóik tekintetében nem illeszthetők a civil társadalom fogalma alá. A közalapítványok, köztestületek, kht. Nem az állampolgárok akaratából születnek és szándékaik szerint működnek, hanem állami intézmények hozzák létre, és gyakran non-profit mivoltukban is „hatalmi jelképként” funkcionálnak.
 
Győrffy Gábor: A non-profit szervezetek ismérvei és tevékenységük c. írásában azt írja, hogy civil kezdeményezés, öntevékenység, állampolgári részvétel, a másság tisztelete, társadalmi problémák felvetése, a problémamegoldás újító és szokatlan megközelítése, rugalmasság, informális kapcsolatok, bürokratizmusellenség, idealisztikus –gyakran ideologikus – célok, önzetlenség és jótékonyság. Ezzel a felsorolással jellemzi az civil társadalmat. A civil társadalom eszméje az autonóm kezdeményező személyiségen alapszik, az állampolgári ethoszon. E mentalitás megnyilatkozhat a személy gazdasági tevékenységében, vagy társadalmi, közösségi tevékenységében. Az állampolgári szabad cselekvés társadalmi megnyilvánulása, a közösségi vállalkozók tevékenysége az alapja a nem kormányzati, azaz magán (civil) kezdeményezésű non-profit szervezetek működésének is. De a civil társadalom nem azonos a non-profit szektorral, mivel léteznek nem civil kezdeményezésű non-profit szervezetek is, pl. kormányzati alapítású, vagy kormányzati ellenőrzés alatt működő non-profit szervezetek.  A nyolcvanas években a civil társadalom fogalma radikális politikai töltettel bírt. Lázadást testesített meg a központosító, a szabad kezdeményezéseket letörő politikai rendszerek ellen. A kilencvenes évek azonban gyorsan sterilizálták a civil társadalom fogalmát. A politikai átmenet során rövid idő alatt világosság vált, hogy a magyarországi új demokráciák nem széles társadalmi részvételen alapuló, kifinomult társadalmi koordinációs eljárásokra és intézményrendszerre építik a politikai rendszert.

Molnár Miklós:   A civil társadalom „előtte” és „utána” c. írásában (értelmezésem szerint) a civil társadalmat utópiának nevezi. A mindenkori hatalom mintha a társadalmi autonómiát korlátozná, nem hogy jó szemmel nézi a civil társadalom függetlenségét, ugyanis a civil társadalma képezi a gondolkodó, cselekvő nép.

A civil társadalom szerepe a kulturális életben.
A civil társadalom és szervezetek intézményei, a közösségek által vezérelt kultúrpolitika. Értékrendszerük - a társadalmi követelmények által megszabott határokon belül – plurális. Ezek az együttélés, a közösség, a mindennapi élet értékei.
A civil társadalom kultúrpolitikai stratégiájában a kultúra és a civil társadalom feltételezik egymást. A civil társadalom közösségeit nem az erőszak, hanem a közös kultúra tartja össze.
Nem tagadja meg sem az államra, sem a piacra épülő stratégiákat, mert mindkettőre szüksége van. A „kultúrpolitika” fogalma természetesen nem azonos a kormányzatéval, hiszen markáns ellenzéki és civil társadalmi művelődéspolitikák is működnek és hatnak. A  többpártrendszerű demokráciában, melyben még mindig az állam a legnagyobb kulturális mecénás, nagy a kormányzati művelődéspolitika szerepe. Még akkor is, ha nem képes alapvetően meghatároznia kulturális jellegű társadalmi makro folyamatokat. Ugyanez vonatkozik a helyi művelődéspolitikákra, amelyek keretei között az önkormányzatok kulturális szerepe vitathatatlan súlyú, de korántsem kizárólagos; országos jelentőségű fővárosi vagy vidéki intézmények (együttesek, mozgalmak stb.) támogatása terén pedig egyenesen „nagypolitikai” konzekvenciájú. Különös - de gyakori - helyzet, amikor a kormányzati és az ön-kormányzati politikák ellenérdekelt pártok, pártkoalíciók irányítása alatt vannak, ha nem is teljes körű, de bizonyos fokú kultúrpolitikai hatalmi kiegyenlítést is lehetővé téve.

A kulturális igazgatás szerepe elsősorban a kultúra feltételrendszerének biztosítására, annak
szervezésére irányul. Lehetővé teszi a kultúrateremtés, befogadás szabadságát, a kultúra
autonóm fejlődését. A demokratikus társadalmakban a politikai berendezkedések a közösségek kultúraalakító hatását nem zárják ki, sőt elősegítik. A demokratikus alapelvek szerint a kulturális javakat mindenki számára hozzáférhetővé kell tenni.

A közigazgatásnak nem feladata az értékelés, mely kulturális alkotás a “jó”, s mely a “rossz”. Ennek eldöntése az egyének és a közösségek magánügye. Az állam elismeri az állampolgárok kultúrához való jogát. Az igazgatásnak szolgáltató feladatai is vannak: meg kell teremtenie az alkotás, a közvetítés és a befogadás intézményes feltételeit.

ALAPÍTVÁNY Az alapítvány egy lehetséges szervezeti forma, mely jogi személynek minősül. Állami szervek csak közalapítványt hozhatnak létre. Létrehozásához két feltétel szükséges: Alapító okiratot kell készíteni és be kell jegyeztetni a megyei bíróságon.
Alapító okiratnak tartalmaznia kell: alapító nevét - bárki lehet, akár természetes, akár jogi személy, az alapítvány nevét - más alapítványéval nem egyezhet, az alapítvány célját - tevékenységi köre részletezően, az alapítvány vagyonát - ennek szinkronban kell lennie az alapítvány céljával, meg kell határozni, hogy nyílt vagy zárt alapítványról van szó, ha nyílt akkor meg kell adni a számlaszámot, a vagyon felhasználásának a módját, ki dönt a pénzekről? - (vagyonkezelő), kuratórium (az alapító nem lehet a vagyonkezelő), a működéssel kapcsolatos intézkedéseket, az alapítvány képviselő nevét, az alapítvány vagyona a megszűnés után. Az alapítvány megszűnése: bevégezte a feladatát, az ügyészség megszűnteti, feloszlatja önmagát.
Alapítványt csak tartós, közérdekű cél érdekében lehet létrehozni. Elsődleges célja nem lehet gazdasági vonatkozású, de folytathat gazdasági tevékenységet.

EGYESÜLET- Kulturális egyesületek:     - művészeti áganként (pl. színjátszó egyesületek) - amatőr művészeti áganként (pl. amatőr színjátszó egyesületek) - művelődési áganként (pl. Népművelők Egyesülete) - nemzetiségenként (pl. Cigány Egyesület) - tudományos szakmák szerint (pl. Jogászok Egyesülete) - természetvédelmi egyesületek (pl. Ebtenyésztők Egyesülete) - sportegyesületek
Az alapítvánnyal ellentétben nem a pénzre, hanem az egyesületi tagokra helyezi a hangsúlyt. Céljának elérése érdekében szervezi tagjainak tevékenységét. Egyesületet minimum 10 fő hozhat létre. Szintén csak tartós közérdekű cél érdekében lehet létrehozni. Az egyesület elsősorban tagdíjakból, pályázatokból és felajánlásokból, támogatásokból tartja fenn magát.
Alakulásának feltételei:  alakuló jegyzőkönyv, alapszabály megírása, bírósági bejegyzés
Alapszabálynak tartalmaznia kell: egyesület neve, székhelye, egyesület célja, vagyona, tagdíjának mértéke, ki lehet tagja az egyesületnek, egyesület szervezeti felépítése (közgyűlés, vezetőség, képviselő), ezek hatásköre, jogai, kötelezettségei, utalványozási jogot, egyesület vagyona a megszűnés után. Az egyesület megszűnése: feloszlatását a közgyűlés kimondja, más egyesülettel egyesül, az arra jogosult szerv (bíróság) feloszlatja.