Az animáció személyiségfejlesztő szerepe:
A francia animáció szó lényegében a kisközösségi aktivizálást jelenti. A latin alapjelentéssel megegyezően az "animálni" ige annyit tesz, mint életet önteni (ill. lehelni) valamibe.
Az animátor tehát olyan csoportvezető, aki életre kelt, mozgásba hoz, aktivizál egy csoportot, azért, hogy:
-a csoport első lépésben megfogalmazza önmagát, majd
-a benne levő egyének elhelyezzék önmagukat a csoportban és a csoporton keresztül a társadalomban, s
-együttműködésük, közös tevékenységük során bizonyos változásokat indítsanak el egy jobb minőségű élet érdekében.

Az animáció lényege nem bizonyos előre meghatározott tartalmak bevitele, hanem a csoportban rejlő lehetőségek kibontása, az egyéni és csoportaktivitás fejlesztése.
A találkozás, az emberek közötti párbeszéd lehetőségeit teremti meg, segíti az emberek kapcsolatát, egymás értékeinek, vélekedésének, szokásainak elfogadását és tiszteletben tartását.
Az animátor nem önmagára, hanem a csoportra koncentrál, a csoporttagokat állítja középpontba, kezdeményezéseiben óvatos, csak akkor kezdeményez, ha mások nem.

Az animátor kedvezően befolyásolja, segíti a személyek és csoportok fejlődését és útját a minél nagyobb kiteljesedés, azaz a lehető legteljesebb önmegvalósítás és egyfajta "élet-többlet" felé. Ez a funkció minden embercsoportban tevékenykedő személytől megkövetelhető (pl. pedagógusok, nevelők, tanítók, szülők, rádió, tv, különféle kulturális vagy szórakoztató programok műsorközlői, mindazok, akik olyan helyzetben vannak, hogy befolyásolhatják az alkalmilag vagy szakmai munkájuk keretében csoportosult embereket.)
A lényeg, hogy ne annyira a tevékenységre, az eredményekre, az ismeretekre, a technikákra, a teljesítményekre koncentráljanak, hanem elsősorban a személyekre, a csoport tagjaira! (Az életet, a létet és az élni tudást állítság középpontba)

Személyiségfejlesztő lehetőségek:
•    Minden embernek lehetőséget ad arra, hogy felfedezze önmagát, részt vegyen  a társadalom életében javasolva változtatásokat, elősegítve az élet minőségének emelkedését.
•    Segíti a különböző élethelyzetű emberek egymás mellett élését és kapcsolatát, szokásainak és másságának elfogadását.
•    Lehetőséget ad mindenkinek önmaga elhelyezésére, kitárulkozására, hogy a lehető legteljesebb összhangban élhessen saját vonatkozási keretivel (megegyezőség, kongruencia).

AZ ANIMÁTOR SZEMÉLYISÉGE ÉS MUNKAMÓDSZEREI:
A légkörteremtés fő felelőse az animátor. Az ő szeretetteli, elfogadó, bátorító viselkedése sugárzódik át a csoport tagjaira.
Megmutat, de más helyett sohasem választ! A csoport kulcsembere az animátor. ő az, aki olyan helyzetbe hozza a közösséget, hogy az magát irányítani képes legyen. Ha munkája sikeres, akkor ő már szükségtelenné válik. ő bír a legnagyobb hatalommal, de nem rendelkezik vele. Hagyja a résztvevőket, hogy ők jöjjenek rá az igazságokra. Minden megnyilatkozása tanít, de ő maga is sokat tanul. A csoport összes tagja tanító és tanítvány egy személyben. Rugalmasan kell viselkednie, nem kötődik mereven törvényhez vagy tervhez.
Egyetemes értékeket szolgálja: éljen mindenkor a legmagasabb mérték szerint. Mindennapi tetteinek értékét mérje folyamatosan. Az egyetemes értékek képviselőjeként szolgálja legjobban a csoport ügyeit.
Minden megnyilvánulása nevel: minden megnyilvánulása reflektorfényben történik. Akkor is mintaként szolgál, ha nem akarja. A résztvevők folyamatosan figyelik, elsősorban tetteit. Tevékenységében a gondolat, a tett és a szó összhangban vannak. A résztvevők többféle stílusú vezetőt is elfogadnak, ha érzik a jó szándékát, őszinteségét. Az animátornak nem kell palástolnia az őt ért hatásokat. Jó, ha őszintén bevallja. Ha hibázik vallja be, módosíthatja saját véleményét. A vezető tudattalanul is nevel, formál.
Érkezzen mindig megtisztultan: élete legyen rendezett. Csak így jut elegendő ereje, figyelme a csoport számára. A vezetőt olyannak szeretik meg amilyen. Az animátor élete másoké, nem a magáé. A vezetőnek önmagát el kell felejtenie és eszközként használni. A csoporton kívül szerzett életélményeit el kell felejtenie a foglalkozás idejére. Nem lehet önző, nem hazudhat, nem élhet erkölcsi tompaságban, szellemi áporodottságban. A folyamatos megtisztulásra folyamatosan törekedhet, mivel teljesen tisztán ő sem élhet. Vigyázzon, hogy mikor másoknak prédikál, maga ne váljon méltatlanná.
Szüksége van tanácsadókra: az animátor a maga szemével tekint vissza a foglalkozásra. Így nem lát mindig tisztán. Szüksége van segítőre. Olyan társra, aki más szemszögből, szubjektív objektivitással új összefüggésekre világít rá. Mellette áll a problémák elemzésekor. A csoportélet eseményeiért a felelősség az animátoré. A szakmai tanácsadó mellett más segítőre is lelhet. Az igazi animátornak sok lelki rokona van. Mindegyik más leckét tanít.
A naplóírás előnyei: egy jó hangulatú, sikeres találkozás után sem lehet elégedett. Gyakran a tagok korrigálnak. Elfogultan is szerethetik vezetőjüket. Készítsen feljegyzést a foglalkozást követő nem távoli időben. Érdemes néhány nap múlva átolvasni és egy újabb összegzés készíthető. Végezze egyedül mindenkitől távol térben és időben. Szüksége van erre a magányra. Ekkor mérheti le igazán, hogy meddig jutott a csoporttal. Csorbát szenved annak a munkája, aki fél az elemző magánytól. Különösen nehéz kezelni a nyíltan elhangzó, rá vonatkozó bírálatokat. Az a vezető sem tölti be igazán hivatását, aki lusta az értékelő-elemző munkára.

A foglalkozásra mikor készüljön?: minden idejében. De szentelhet rá külön keretet, röviddel a foglalkozás után. Készülhet egy esti séta közben, egy műalkotással való találkozáskor. Mindenkor ötleteket kutat-keres a munkájához. Átélni a jelent teljességgel! Erre tanít az animátor mindenkor.

Az erények érvényesülése: Az animációs csoportokba bővülnek a résztvevők ismeretei, fejlődnek készségeik, képességeik. A vezető a maga nem direktív módszereivel mindvégig segédkezik abban, hogy a csoport betölthesse hivatását. Olyan légkör alakul ki, amely az erények érvényesülését igényli, segíti. Olyan élet, amelyben hasznosnak bizonyul erényesnek lenni. Olyan normarendszer, mely azonnal fellép az erényeknek meg nem felelő viselkedés ellen. A résztvevők minden társukban találnak valami szeretetreméltót. Képessé válnak az agapé gyakorlására. "Az agapé teremtő szeretet. Nem megállapítja az értékeket, hanem teremti." Az erények tudatos gyakorlása szeretethez vezet.
Erények: udvariasság, igazságosság, irgalmasság, hűség, hála, jóhiszeműség, bölcs elővigyázatosság, bátorság, szelídség, alázatosság, részvét, türelem, nagylelkűség, egyszerűség. Udvariasság: elsajátíthatják a szabályait. Ezeknek megfelelően viselkednek. Az udvariasság az erénynek látszata, formai minőség "csupán". Erényeink alakítják a viselkedésünket. Az u. nem erény, inkább annak kiváltója, megnyilvánulási formája. Vannak akik a maguk javára, mások elleni munkálkodásuk- hoz keresnek muníciót. Mások uralkodó jellemzőjévé válik az udvariasság. Igazságosság: Az igazságosság egyenlőség, a jogok egyenlősége. Az ig. elsősorban a gyengék javáért való, felzárkóztatásukat szolgálja. Mindenkinek megvan a maga gyengéje, ezért igénylik az igazságosságot. Az animációs csoportokra jellemző, hogy azokban külső erő, hatalom igénybevétele nélkül az egyenlőség valóságosan érvényesül. Nem kell mindenkor mindenben az igazságot kimondani.
Irgalmasság: előfordul, hogy a résztvevők megbántják egymást. Ezek jóvátehetetlenek, beivódnak a csoport tudatába, de hasznosak is lehetnek. A tisztázó beszélgetések tanulságokat kínálhatnak. Eközben gyakorolhatják az irgalmasságot is. Mindenki rászorul a többiek irgalmasságára, ezért maga is irgalmasnak mutatkozik. Nem szükséges hozzá a bocsánatkérés.
Hűség: Harc a megtagadás, a feledés ellen. Emlékezetben tartása múltbéli eseményeknek, embereknek, eszméknek. Arra készteti a tagokat, hogy maradjanak hűek magához a csoporthoz, a foglalkozásokon kívüli időben és térben is. A résztvevők hűségessé akkor válnak, ha azok szellemében élnek és tevékenykednek. Építkezzünk az igaznak bizonyuló véleményekből. Önmagunkat megőrizve legyünk mindenkor formálhatók, képlékenyek és formálódók, vagyis fejlődők.
Hála: "másodlagos öröm, egy megelőzőt visz tovább: mintegy az átélt öröm örömteli vissz- hangja, boldogság-ráadás". "Ha megköszönök valamit: adok, ha hálát adok: megosztok valamit." Az egyes játékmegoldások a csoport minden tagjának örömet okoznak, értük a hála is hatványozottan érkezik, s hatványoz.
Jóhiszeműség: "a jóhiszemű ember azt mondja, amit hisz, még akkor is, ha téved." A csoport tagjai jóhiszeműen nyilvánítanak véleményt egymás teljesítményéről. A hibák felett nem hunynak szemet. Közlésmódjuk tapintatos. E színterekben mindenki olyan lehet, amilyen. Többiek elfogadják. A foglalkozásokon a jóhiszeműségről beszélni nem kell. Csak annak megfelelően viselkedni. A tagoktól a teljes igazmondás nem várható el. "A jóhiszeműség az igazság szeretete". Vagy "embertársaink és az igazság együttes szeretete". Az igazmondás a társak javáért való. A pozitív légkör őrzéséért az animátornak néha engedményeket érdemes tennie. Senki nem akar többnek látszani mint ami, mássága értékes.  
Bölcs elővigyázatosság: arra figyelmeztet, hogy legyünk előrelátóak, előzetesen is számoljunk tetteink lehetséges következményeivel. Minden döntési helyzet eltérő. Ellentéte a kapkodás, a forró- fejűség. Ezek eredménytelensége v. káros hatása a szerepjátékok során felmutatható. Kockáztatás nélkül teljes életet élni lehetetlen. Közösségeinkben minden szereplés kockáztatással jár. A szereplések sikere, fogadtatása kiszámíthatatlan.
Bátorság: alapelve: "mások szolgálatában találni örömet, a nagylelkű cselekvésben jól érezni magunkat". Aki bátor, nem nélkülözi, inkább legyőzi a félelmét. A bátorság erénye a kezdés pillanatában nélkülözhetetlen. A bátorság kezdi el a cselekedeteiket. Bátorságra a bátorítás is késztethet. Szerepelni "muszáj"! Senki nem lehet mindjárt bátor. Minden újbóli animációs foglalkozás újbóli bátorságot igényel.
Szelídség: a csoport tagjai gyakorolják. Türelmesek egymáshoz. Gyöngédségüknek köszönhető, hogy az illető nagyobb sérülések nélkül folytathatja az útját. Az animátor és a résztvevők szelíd erőszakkal őrködnek és határozottan fellépnek azok ellen, akik az eredményes munkát lehetetlenné teszik. Az erőszakmentesség csak akkor jó, ha hatásos.
Alázatosság: "Ne kérkedj az erényekkel"- erre szólít az alázat. Az alázatos ember nem vesz tudomást az erényeiről, ha dicsérik, szinte tagadja. Látja saját korlátait, így fogyatékosságait is. A résztvevők fölfelé emelik egymást. Fejlődésükhöz nemcsak a meglévő erőikből, hanem a máséiból is meríthetnek. Az alázatos ember ismeri önmagát. Senki sem egyforma, viszonyítás, rangsorolás nem történik közöttük.
Részvét: ez az erény nem más, mint részvétel a másik a másik szenvedésében. Minden szenvedés orvoslásért kiált, részvétet igényel és érdemel. Nemcsak egymás bajában, de örömében is osztoznak. Az emberek akkor lesznek erényesek, ha az egyéni érdekeiknek megfelel, vagyis a mások és a saját hasznuk folyamatosan nem zárja ki egymást. A részvét egyedi és konkrét. Türelem: elsősorban a véleménybeli kérdéseknél merül fel. Nem erőltetik egymásra gondolataikat. Csak a korlátok között érvényes.
Nagylelkűség: "Nekiadni a másiknak ami nem az övé, a miénk, ami neki hiányzik". Cselekvés. Legmaradandóbbak. Szabad döntés eredménye. Önmagukat adják a csoport tagjai a társaiknak. Egyszerűség: az egyén elfogadja magát, de nyitott a változásra. "Az egyszerű ember úgy él, ahogyan lélegzik". A résztvevők önmagukat adják, kétszínűség, hamisság nélkül. E színterekben lelepleződik a színlelő. Hívei az egyszerűségnek. Bennük a nyíltság, az igazság uralkodik.
A JÁTÉK:
Játékvezetés: egy folyamat eredményeként megismerhetőkké, sérülékennyé válnak. Az együttlétekre a vidámság jellemző, a humor. 1-1 foglalkozás játékok sorából áll. Témájuk, céljaik, formai megoldásaik kapcsolják őket egymáshoz.
Játékrend: Kezdj bemelegítő feladattal! - formálódik a csoportlégkör. Az aznapi együttlét összefoglalójául szolgál a záró feladat. Az utolsó feladat sugározzon életörömöt! Váltsák egymást az 1személyes, páros és csoportos részvételt igénylő játékok. Versenyszerű feladatot viszonylag ritkán állítsunk hadrendbe! Önmagukhoz hasonlítsuk őket! Nálunk mindenki győztes! A versenyzés ne legyen cél, csupán eszköz maradjon! A játék a lényeg! Néhány feladat az átlagosnál több időt vesz igénybe! Személyre szabott feladatokra szükség lehet! Érkezzünk a találkozóra tartalékjátékkal! Terveink maradéktalan megvalósításához ne ragaszkodjunk! A vezető részéről a találkozásoknak egyetlen pillanata sem lehet cél nélküli. A játékok java része témakörével kötődjék a játszók mindennapjaihoz, életük eseményeihez. A foglalkozás főszereplői a csoporttagok.
A játékfeladat közzététele: Kezdje a "felvezetéssel"! Ébresszen játékkedvet! A feladatot és a játékszabályokat tömören, közérthetően fogalmazza meg. A párok összetételét feladatonként változtassuk. Ismerteti a felkészülési időt. Kelléket, technikai eszközt ad közre.
Felkészülési idő: a játékvezető képzelje magát a játékosok helyébe. Ha túl kevés az idő, sikertelen, elnagyolt megoldások születnek. Az első találkozásokat követően kialakul az egységes munkatempó. Az idő legyen irányadó. Ne zavarja, ne befolyásolja őket! Konkrét segítséget ne adjon! Mással, oda nem illő dologgal ne foglalkozzon! Legyen állandóan készenlétben. Tekintetével fogja át a társaságot. Odaléphet a tanácstalanokhoz.
Túlságosan hosszú időt a feladatkiadás nem vehet igénybe.
Játék: egyszeri, megismételhetetlen pillanatok. Ha vki nem kíván részt venni egy feladatban, azt tudomásul kell venni. Várjuk meg a teljes csendet! Testével forduljon a szereplők felé! Velük örülhet és szomorkodhat. Karját ne keresztezze! Aki leblokkol, azt türelemmel várjuk meg. A teljesítményeket a meghirdetett szempontok alapján
Közös értékelés követi. Elméleti általánosítások születnek. Az értékeléshez tanítás kapcsolódhat. Információt kap sorra mindenki a maga fejlődéséről. Kerüljük a túlzott tárgyiasságot! A csoport a főszereplő az elemzés szakaszában is. A játékvezető olyan tekintély, akinek a szava kitüntetett jelentőségű. Mintaadó.
Nyitány: a résztvevők foglalkozás és egymás iránti érdeklődését, kíváncsiságát ebben az időszakban kell felkeltenünk. A találkozások nyitó szakaszát két részre oszthatjuk: - a kezdést megelőző gyülekezési, előkészületi, - és az indítást követő néhány perces időszakra. A gyülekezés ideje alatt halk zene fogadhatja az érkezőket. Már a találkozás első pillanata, az üdvözlés is fontos. A köszönéskor érződhet: örülünk, hogy újra látjuk egymást, hogy ismét együtt játszhatunk, alkothatunk, szerethetjük a barátainkat. Az animációs csoportok kötetlen baráti közösségek. Vannak, akik otthonról hozott süteményekkel kínálják társaikat. Sokan előbb érkeznek, hogy beszélgethessenek. A kezdés időpontjáig az animátor igényelte módon berendezik a termet. Előveszik a szükség kellékeket. Szükség van egy jeladásra: sípra, tapsra, netán egy hangszerre. Ekkor énekelhető el a csoport indulója. A vallási közösségek tagjai a kulturális foglalkozások nyitásakor és zárásakor közösen imádkoznak. Ha testileg fittek, frissek és lazák a csoport tagjai, akkor a szellemi feladatokra is jobban tudnak koncentrálni. A testmozgással járó feladatok előidézhetik ezt az állapotot. Relaxációs gyakorlatok is átvezethetik a résztvevőket a köznapiból a játék világába. Az animátor köszönti a csoportot. Felelevenítheti az előző foglalkozáson történteket. Ismertetheti a jelen találkozás céljait, témáit, a várható feladatok jellegét. A tréfa, a humor már a kezdő pillanatokban is helyet kaphat. A megemelkedett, vidám, önfeledt hangulat már önmagában érték, ezenfelül alkotó, kreatív gondolkodásra késztet.
Az első feladat bemelegítő, ráhangoló legyen. E feladat alapozza meg a foglalkozás légkörét. A pontos kezdés és a pontos zárás is az animációs munka egyik alapfeltétele.
A záró játékok lehetnek összefoglaló jellegűek, feszültségoldóak, örömszerzők, a következő alkalom témáját előkészítők. Az animátor "házi feladatot" is adhat. A záró szakaszban kerül sor a teljes foglalkozás értékelésére.
Az animátor ne szakítsa meg a résztvevők mondandóját, ne reagáljon, hallgassa őket érdeklődéssel. Az ő munkáját is értékelik. Csak, ha elmondták a véleményüket, utána vegye át a szót. A kellékek helyre tétele, a terem rendjének visszaállítása elmaradhatatlan feladata a csoporttagoknak.
A megadott időpontnál hamarabb ne fejezzük be a találkozást. Sem tartalmilag, sem formailag nem törhet meg a foglalkozás. Az animációs foglalkozások a résztvevők személyes és folyamatos jelenlétét igénylik. Egyikük számára sem kötelező a megjelenés. A záró mondatokban az animátor ismertesse a következő találkozó időpontját, témáját. Ébresszen iránta kedvet, érdeklődést.

A csoportlégkör kialakításáért az animátor felel. Mindenkor segédkezzen az elfogadó, bátorító, segítőkész légkör életre keltésében, őrzésében.
Az animációs foglalkozások a csoporttagok cselekvő részvételét igénylik. A játékosok a tudatos fejlődés egyik legjárhatóbb útján haladnak. Tudatos cselekedeteikkel hatnak önmagukra, társaikra, s környezetükre. Az animációs csoportok tagjai - az animátor közreműködésével - tetteikben válnak egymás, és a maguk mestereivé.
A résztvevők önként jelentkeznek. Szabadon dönthetnek. Később közösen határozzák meg az együttműködés normáit. A foglalkozásokon mindenki úgy változhat, fejlesztheti önmagát, hogy közben megőrizheti a maga arcát. A fejlődés gyors és közös. Senkihez nem kell hasonulniuk, mégis mindenkitől tanulhatnak. Azért, hogy a résztvevők egymás pótolhatatlanságát, egyszeriségét felfedezhessék, az animátor szinte minden feladatnál más és más összetételben "játszatja" a csoport tagjait. A csoportélet szabad döntések és cselekvések sorozatából áll. Adjunk módot, fórumot a szabad, alkotó cselekvésre. Szerepeikben a résztvevők szabadon cselekedhetnek. Fontos a közös értékelés, az elemzés, a produkció mérlegelése. A csoportra a helyes megoldások keresése a jellemző.  

A csoporttagok fejlődésének tempója
A fejlődés iránya, tempója alapvetően a feladatok kijelölésétől függ. Ne legyenek azok túl könnyűek, azzal alábecsülnénk őket. Ne akarjon mindenkiből művészt faragni. Ne keltsen a résztvevőkben túlzó vágyakat. Óvja őket a csalódásoktól! A résztvevők azért jönnek, hogy fölülmúlják addigi önmagukat. A fejlődés gyors ütemű.
A bizalom: az animátor bízzon a csoport tagjaiban, s ezt adja a tudtukra! Bíztassa őket természetes könnyedséggel. A bizalom csökkenti a kudarc veszélyét, növeli a siker esélyét, szereplésre bátorít. A bizalom erőt ad a feladathoz. Bizalma az együttlét minden pillanatában sugározzék.
A figyelem: bólogatással, várakozásteli arckifejezéssel és más úton bátoríthatják a megmutatkozót. A mi ügyünk is az ő sikere. A figyelem béníthat is. Hadd éljenek az illetők a passzolás lehetőségével. Kudarc kudarcot teremt. Sok esetben az is elég intő jelzés, ha elmarad a dicséret. A sűrűn ismétlődő egyéni vagy csoportos kudarcok okait az animátor maga, ha úgy egy-egy személlyel négyszemközt, illetve a csoporttal közösen tisztázza.
A türelem: a vezető senkivel szemben nem lehet türelmetlen. Az idő senkit nem sürget. Csak magukkal kell számolniuk. A fejlődés üteme csoportonként, csoporttagonként is változó. Soha nem előre meghatározott. Kialakul. A türelmetlenségből eredő túlzott követelmények kudarchoz vezetnének.
A dicséret: az animátor és a társak értékelése leggyakrabban a dicséretre épül. Nem kell mindent elmondanunk amire felfigyeltünk. A dicséret szó, tekintet, mosoly, könny, érintés, biccentés, taps. 5

Játék fogalma (Huizinga):
A játék szabad cselekvés vagy foglalkozás, amely bizonyos önkéntesen előre meghatározott térben és időben (sakktábla, focipálya) szabadon választott, de feltétlenül kötelező szabályok szerint folyik le. Célja önmagában van, bizonyos feszültés és öröm érzése, továbbá a közönséges élettől való különbözőség tudata kíséri.
A játék: önfeledtség érzését adja, izgalmak megélése, érzelmek megélésének a lehetősége, kompenzál, relaxációs lehetőséget ad, agresszív ösztönök kiélhetése, feszültségeink levezetése, fejlesztés, akarat, mozgás, tehetség.
AZ ANIMÁCIÓS CSOPORTOK VEZETÉSI ELVEI ÉS MűKÖDÉSI GYAKORLATA:
Elvek:
1) Tekintsünk tisztelettel egymásra!
2) Fogadjunk el minden résztvevőt olyannak, amilyen! Az animátorok közönséges embereknek tekintik vmennyi résztvevőiket.
3) Bízzunk abban, hogy minden résztvevőben található még fellelhető érték, kincs, kimeríthetetlen mennyiségben!
4) Higgyünk abban, hogy az emberek képesek önmaguk túlszárnyalására.
5) Higgyünk abban, hogy az életüket átalvók felébreszt- hetők, hozzásegíthetők ahhoz, hogy lehetőségeik legmagasabb szintjén munkálkodjanak.
6) Higgyünk abban, hogy az emberek felnőnek alkotásaikhoz! Az animátorok magát az embert is "műnek" tekintik, az emberi életet "műalkotásnak".
7) Késztessük arra a résztvevőket, hogy senki ne tekintse magát lezártnak, egésznek. Legyenek fogékonyak minden újra. Szemléljék a világot gyermeki kíváncsisággal.
8) Próbáljuk megmenteni őket a rossztól! Velük harcoljunk, ne ellenük.
9) Figyelmünk ne csak a teljesítményre, hanem a csoporttagok élményeire is összpontosuljon! A közösség öncélú. A hangsúly a csoportélet minőségére esik.
10)  A csoport tagjainak értékek sorát kínáljuk! Azok elfogadására senkit sem kötelezhetünk. Indirekt módon befolyásoljuk a résztvevőket. A kívülről irányított tudást nem szívesen fogadják el az emberek. Legyünk erőszaktól mentesek. Önmagánál jobban senki nem ismerheti magát. A jót és a rosszat nem választják el egymástól. Rossz az, amit helytelenül, és jó az, amit helyesen alkalmazunk.
11) A tagokat ne hasonlítsuk egymáshoz! Mindenkit csak addigi önmagához. A résztvevőket ne versenyeztessük. A játékosok a pályával küzdjenek, ne egymással. A teljesítmények nem egyértelműek. Fogadjuk hálával a valamiben nálunknál tehetségesebbek produkcióit. Ne versengjenek. Önmaguk legyőzése a legnagyobb feladat. Olyan folyamat, amelynek soha nincs vége.
12) A foglalkozások tempója a feladatok, a célok és a helyszínen felmerült szükségletek szerint változik. Az idővel gazdálkodni kell - szűkre szabott. Nem halogatható a munka megoldása.
13) Bízzunk alapvető munkamódszerünk eredményességében! A tagok tevékenysége öncélú, közben változnak, alakulnak.  
14) Tanítsuk azt, hogy bizonyos értelemben tanítás nincs. Saját tapasztalataik révén fejlődnek. Minden élethelyzet egy iskola. Minden ember, akivel találkozunk a tanítómesterünk. Tanítás tehát nincs, minden az. Tanító nincs, mert mindenki az. A kedvező csoportlégkör a csoporttagok fejlődésének alapfeltétele. Az emberekben többféle én lakik, mindig az aktuális helyzettől függően érvényesül.
15) Igyekezzünk, hogy szerepléseik során a csoport tagjai sikerekhez jussanak. Az animátorok hisznek abban, hogy az emberek inkább fejleszthetők sikereik erősítésével, mint kudarcaik emlegetésével. Hatékonyabb a dicséret, mint a bírálat. A sikerekért maximális fokon élnek, tehetségük legjavát adják.

Működési gyakorlat:
Tegyük magunkat láthatóvá: az animációs csoportban olyannak mutatkozhatunk, amilyenek valójában vagyunk. őszintének és nyíltnak lenni érdemes. Nem a teljesítmény színvonala a döntő, hanem a hozzáállás. A résztvevők láthatóvá teszik magukat. A résztvevők mindig önmaguk legjavát nyújtják. Nem várják el senkitől, hogy "tökéletes" legyen. Ráeszmélhetnek saját hibáikra. Igazi énük váratlan helyzetekben mutatkozik meg igazán. Az animáció foglalkozás váratlan helyzetek sorából áll.
Érdemes nyíltan élni: mindig törekedhetünk a legnyíltabb kommunikációra és arra, hogy partnereinkben is hasonló szándékot ébresszünk. Életünk minden színterében nem viselkedhetünk hasonló nyíltsággal. Engedjünk minden történést közel magunkhoz.
A feltárulkozás határai: kezdetben zártabb a közösség. A közeledés fokozatosan történik. A feltárulkozásra erőltetni nem szabad őket. A játékos feladatok többsége keret jellegű. Az animátornak hagynia kell, hogy ki-ki a maga tempója szerint haladjon. Viszonylag gyorsan megnyílnak. A csend is árulkodó. A feltárulkozás veszéllyel is járhat - sebezhetővé válnak. Többen magukban sem bíznak.
Bizalom teremt bizalmat: megmutatni magát, legtisztább érzéseit, minden ember megvallott vagy titkolt vágya. Semmit nem tarthatunk meg magunknak. Szükségünk van olyan emberekre, akiknek szükségük van ránk. Egymás előtt megnyílni csak kölcsönösen érdemes. Nyitottnak lenni azt jelenti: kiáradni, sugározni.

(Huizinga (holland történész): Homo ludens)
A játék legegyszerűbb alakjában, az állatok életében is több, mint tiszta biológiai vagy lelki tevékenység. A játék értelmes funkció. Minden játék elsősorban szabad cselekvés. Az elrendelt játék nem játék többé. Csak annyiban van rá szükségünk, amennyiben vágyunk rá, mert örömet okoz, de mindenkor megszakítható, vagy abbahagyhatjuk. Nem fizikai szükségesség és nem erkölcsi közelezettség játszani.
A játék egyfajta kilépés az életből, időleges, saját céllal bíró aktivitás.
Az a tudat, hogy "csak" játszunk, nem zárja ki a komolyságot, a lelkesedést, amely néha elfeledteti, hogy "csak" játszunk. A játékos egész lényével átadhatja magát a játéknak.

(Hankiss Elemér: Az emberi kaland-Miért játszanak az emberek?):
M.J. Ellis: A játék klasszikus elméletei öt típusa:
- Energiafölösleg elmélete
- A játék ösztönelmélete ( a játék voltaképp velünk született ösztön, öröklött képesség arra, hogy játékosan viselkedjünk)
-Előkészítés elmélete ( a játék fő célja, hogy előkészítse a fiatal élőlényt arra, hogy később képes legyen megbirkózni a felnőtt élet feladataival)
-Ismétlési elmélet (a játékos öntudatlanul is megismétli azokat a helyzeteket, eseményeket, amelyek fontos szerepet játszottak a fajfejlődés során- ami régen rítus, mítosz, komoly munka volt, ma már játék)
-Relaxációs elmélet ( a szervezetnek  bizonyos tevékenységek után szüksége van arra, hogy olyan tevékenységet végezzen, amellyel regenerálódhat)
Újabb keletű játékelméletek:
-A feladat általánosításának elmélete ( a játékosok olyan magatartásformákat elevenítenek fel a játék folyamán, amelyekben sikeresek voltak máshol)
-Kompenzációs játékelmélet ( az emberek azért játszanak, hogy kielégítsék azokat a lelki szükségleteiket, amelyeket munkájuk nem elégít ki vagy nem is hív elő)
-Pszichoanalitikai elmélet (a játék segít az embernek, hogy nehéz élményeit feldolgozza, egóját erősítse, és környezetét kontrollálja)
-Kognitív dinamika elmélete (Piaget alapozta meg. A gyerek a korai éveiben roskadozik a valóság súlya alatt, arra kényszerül, hogy alkalmazkodjon a valósághoz. Később képes lesz arra, hogy a maga elképzeléseit és követeléseit rákényszerítse a valóságra)
-Tanuláselmélet (a játék tanulási folyamat terméke. Arra szolgál, hogy csökkentse a gyerek és környezete közti feszültségeket.)
Ezek stimulációs játékelméletek, ami azt jelenti, hogy az embereknek a stimulációnak, vagyis az érdeklődésnek és izgalmi állapotnak egy bizonyos optimális szintjére van szüksége. A játék e szint elérésére alkalmas eszköz.
A játék olyan tevékenység, amelyben az a szükséglet dominál, hogy az ember bebizonyítsa kompetenciáját arra, hogy képes legyen környezetét ellenőrizni, ill. hatni rá.

Hankiss is foglalkozik Huizinga munkájával, igazat ad neki abban, hogy az emberi tevékenységet és általában az emberi civilizáció egészét áthatotta a játék, de nem ért egyet azzal, hogy a játék ősibb lenne mint a kultúra.

Buda Béla: A közösség gyógyító ereje (Diakónia 1993/4)
Az ember képes egyedül élni, de erre az életmódra általában a kényszer viszi rá. Amennyiben egyedül marad károsodik a személyisége. Ma úgy véljük, az ember kommunikáció nélkül nem tud igazán létezni. Már az elemi ingerigény is igen nagy. Az ún. szituációs elbutulás, a regresszió, az érzelmi eltompulás azonban hamarosan szembetűnővé válik annak számára, aki az adott személyiség korábbi szintjét ismerte. Több szakember szerint a kommunikáció és a társas érintkezés szinte "respiratórikus" jellegű, vagyis olyan fontos, mint a lélegzés. Szociálpszichológiai kísérletekből tudjuk, hogy már a másik ember jelenléte is ösztönöz. A másik emberrel való kölcsönhatás a belső önszabályozás eszköze is. Nem csak kommunikációra van szükségünk, hanem elfogadásra és elismerésre. Akit elfogadnak, az előtt szabad az emberi kapcsolatok fejlődésének útja, az támaszt és védelmet remélhet. A támasz és védelem minden embernek szükséges. De különösen a figyelemre és a szeretetre van nagy szükségünk. A figyelem maga is sokszor elfogadás és elismerés értékű.
Elfogadás, elismerés, figyelem, segítség, szeretet - emberi információs és kapcsolati cserefolyamatok, kommunikációs hálók, amelyekben bonyolult lelkivilágunk kibontakozik és megvalósul, és amelyben énazonosságunkat (identitásunkat) megtalálhatjuk. Ezek nyomán kialakul bennünk az elégedettség vagy elégedetlenség (az előbbit normatív, az utóbbit komparatív referenciacsoportnak nevezik). Tudjuk, hogy elengedhetetlen különféle közösségekbe tartoznunk. A közösség itt a legáltalánosabb értelemben szerepel, olyan társulást, állandó kapcsolódási szerkezetet jelent, amelyet valamilyen közös vonás fűz össze, rokonság, lakóhely, régió, nemzet vagy foglalkozás közös szervezeti kerete köt össze.
Minden közösség kommunikációs rendszer, kölcsönhatások hálózata, viszonyszerkezet, ami a személyiség számára különböző jelentőséggel bír.
A betegség a közösségi élet fizikai feltételeit zavarja meg. A személyiség számára az az előnyös, ha minél nagyobb és minél több rétegű az embert körülvevő közösségek hálója és minél intenzívebbek a kommunikációs kapcsolatok és az érzelmi viszonylatok. Aki csak egy közösségben él, nagyon könnyen izolálódik. A jó rokonság is nagyon sok bajban tud segíteni. Vizsgálatokból úgy tűnik, hogy a jó szó és a törődés sokszor a szolgáltatásoknál is több. A depresszió, a csüggedés nagy fenyegetés és veszély az emberi problémákban. Az öngyilkosság példája is mutatja, hogy a másokhoz való kapcsolódás fenntartó és szabályozó erő az ember számára. Annak a lehetőségnek is örül, ha névtelen lelki telefonos segélyszolgálatot hívhat fel. Neki rendszerint már nincs a környezetében olyan kapcsolata, akihez bizalommal merne fordulni.
A legfőbb gyógyító eszköz a csoport. A szociálpszichológiában a "kiscsoport" kifejezés honosodott meg, ez jelzi, hogy olyan csoportról van szó, amelyben a személyes ismeretség fontos. A szomszédságban a közvetlen környezet a döntő, tehát a legközelebb lakó család, a munkahelyen a munkatársi, baráti és ismerősi kör. A csoportmódszerek rendkívül elterjedtek a szociális munka, a rehabilitáció és reszocializáció, valamint az elmeegészségügyi gyógyítás minden intézményében és szerveződési módjában, és hatékonyak. A csoport sokféleképpen hat előnyösen, viselkedési és problémamegoldási mintákat nyújt, érzelmi biztonságot ad, korrektív visszajelentések forrása, ösztönző impulzusok erednek belőle. Súlyos betegek vagy személyiségük torzulása miatt deviáns emberek reszocializációjában elterjedt az ún. terápiás közösség módszere. Drogfüggőségben szenvedők, alkoholisták csak huzamos terápiás életközösségben képesek visszatalálni a társadalomba, ezek afféle életforma-műhelyek, ahol a mindennapi közös munka, az életfeltételek együttes megteremtése is segíti a visszatérést a természetes közösségi részvételhez.
Az elmúlt kb 50 évben nyilvánvalóvá vált, hogy a terápiás intézmények óhatatlanul is tovább gyengítik a természetes közösségi viszonyokat azzal, hogy a gyógyítás vagy rehabilitáció céljából a betegeket kiemelik saját környezetükből.
Önkéntes segítő csoportok gyakran éppen azáltal tudnak nagyon hatékonyak lenni, hogy kiegészítik és megerősítik a természetes közösségi hálózatokat. A legtöbb önkéntes segítő szervezet általában egyházak keretében alakul ki.
Igen érdekes és fontos közösségi reintegrációs forma az önsegítő csoport. A legkülönbözőbb problémákban szenvedők, betegek, fogyatékosok megkeresik egymást, csoportokat alkotnak, rendszeresen összejönnek, saját kezükbe veszik az őket nyomasztó életprobléma kezelését, egymásnak próbálnak támogatást, segítséget nyújtani. Ez különös közösség, hiszen a közös az, hogy mindenki gyógyíthatatlan beteg.
Számos országokban folytatnak és most is előrehaladnak olyan kísérletek, amelyek természetes közegben általános közösségszervező, közösségfejlesztő célúak. Magyarországon is működik Közösségfejlesztők Egyesülete, főleg népművelők próbálkoztak meg elhanyagolt faluközösségek újraszervezésével.
A közösség tehát a mai társadalomban mentálhigiénés tényező, fejlesztése, újraszervezése, felhasználása általános társadalmi érdek.