Globalizáció: világgazdaság termelési és elosztási folyamatainak, valamint a világ kultúra fogyasztásainak egységesedése, homogenizáló folyamat. Ez évezredek óta zajló folyamat, a Földön állandóan jelen van. A globalizációs folyamat az élet minden részét áthatja, egyénekét, helyi, regionális közösségekét és a nemzetállamokét is. Egyes fogalmak, nézetek, szokások és életstílusok az egész világot meghódítják. E folyamatnak technikai, gazdasági, és kulturális vetülete van. Az állandó változások a globalizációt gyorsítják. Változások:
Közel kerültünk ahhoz, hogy a világ összes termelőkapacitásának felét a világ néhány legfejlettebb térségeiben bejegyzett tulajdonosok irányítják.
A világban elfogyasztott kulturális javak nagy részét a gazdasági társaságok szűk csoportja termeli meg, illetve ellenőrzi azok előállítását.
Kulturális identitás:
Az identitás olyan kép, melyet mások látnak valakiről, vagy amelyet valaki láttatni szeretne magáról. A "kultúra mint identitás" tehát arra ural, hogy személyek vagy csoportok egy objektivált vagy emblematizált kultúrán keresztül próbálnak megnyilvánulni.
A kultúra eszköz, mellyel jelentéseket hozunk létre, s amelynek segítségével a világ jelentéssel töltődik meg számunkra, mi pedig jelentést nyerünk a külvilág szempontjából. Hordozója a szimbólum.
Globális változások:
-    kulturális másságok megjelenése (a sokféle egy helyütt levősége megváltoztatja, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk)
-    tömegkommunikációs eszközök (hely és tér fogalmának újraértelmezése; ma e két fogalom elválik egymástól)
Nemzeti kultúra
A nemzeti identitás a legerősebb, tanult. A nemzeti kultúra reprezentációk rendszere, meg kell jeleníteni, pl. Himnusz, ünnepek, népzene, tudományos eredmények, nyelv, oktatás, iskolarendszer, történelem. Ezeket a reprodukciókat alakítani, formálni lehet. Vannak a nemzeti kultúrának ún. narratívái (a nemzet elképzelt közösség). A mítoszok a folyamatosságot hangsúlyozzák. Minden nemzet több kultúrából áll. A nemzeti ünnep a különbséget egységként mutatja be. Erre szükség van. A nemzet, mint önkép, eredet, alapítás mítosza: ezekkel lehet valamilyen módon bánni.

A GLOBALIZÁCIÓ HATÁSA A KULTURÁLIS IDENTITÁSRA ÉS A NEMZETI KULTÚRÁRA.
A globalizáció egyszersmind eltávolodást jelent a társadalom klasszikus szociológiai elképzelésétől, azaz a stabil, rögzített rendszertől. A globalizáció nem újkeletű jelenség, a modernitás eredendően globalizáló hatású. A globalizáció hatása a kulturális identitásokra: a nemzeti identitások szétmállanak, megerősödnek, hibrid identitásokká alakulnak.
Globalizáció és nemzeti identitás kapcsolata:
1.    gyengül a nemzeti identitás (másféle kulturális kötődések alakulnak ki és a nemzeti háttérbe szorul; pl. virtuális, nem helyhez kötött közösségek kialakulása)
2.    erősíti a nemzeti identitást
A globalizáció tünete a migráció (vándorlás), mely több szinten folyhat:
-    gazdasági, politikai, művészeti elit: politikus, művész, sportoló mindenhol ugyanazt csinálja, nem veszi figyelembe a kulturális sajátosságokat.
-    jobb megélhetés reményében vándorlás délre (nyugatra, hogy másféle besorolásban lesz része, egy másfajta társadalmi osztályba kerülhet)
-    asszimiláció, új kultúrát teljes egészében átveszi
-    egzotikum, különlegességként reprezentálom a saját kultúrámat az idegen kultúrában (pl. indiai vendéglős Mo.-n.)
-    "helyben lévők" hogyan viszonyulnak mindehhez? Ki kell alakítani agy viszonyt ehhez a sokszínűséghez. Amíg egzotikum az idegen kultúra, tetszik, de ha közvetlen közelünkbe kerül, akkor már nem tetszik.
 (Csányi Vilmos: Kultúra és globalizáció:)
A kultúra biológiai jelenség. Az ember az egyetlen olyan tagja az állatvilágnak, amely kultúrával rendelkezik.
Kroeber és Klucholn: „A kultúra egyfelől szimbólumok segítségével elsajátítható és átadható meghatározott viselkedési mintázatokat tartalmaz, amelyek megkülönböztetik egymástól emberek csoportjait, másfelől a viselkedés tárgyiasult formáit, valamint történetileg szelektált ideákat, értékeket. A kultúra egyrészt akciók eredménye, másrészt további akciók meghatározó eleme.”

A kultúrák kialakulásának legfontosabb tényezője az elszigeteltség. Húszezer évvel ezelőtt pl. az emberek ritkán találkoztak, és jobban féltek az idegenektől, mint mai utódaik. Az izolációnak sokféle következménye volt. Biológiai rendszerszervező tulajdonságaik megnyilvánulása egy sajátos fenotípus: a csoportkultúra.
A csoport kultúrája teljes rendszernek tekinthető, amely tartalmazza mindazokat az ismereteket, eljárásokat, rítusokat, stb., amelyek a csoport mindennapi életéhez és generációkon keresztül való sikeres reprodukciójához szükségesek.

A kultúra hordozóinak elméiben a reprezentációk két nagy kategóriába sorolhatók:
1.    Az egyének elsődleges személyes reprezentációi (pl. ízlés, szag, stb. útján létrejött elsődleges reprezentációk)
2.    A személyes szférába tartoznak azok a másodlagos reprezentációk, amelyeket a maga gondolkodása során alakított ki az elsődleges reprezentációk felhasználásával. (Ilyeneket használ a mindennapi élete során egy emberszabású majom is)
A csoportkultúrának azonban vannak olyan reprezentációi is, amelyek a csoportkommunikáció során születtek.
A csoportkultúrákban az egyéni szféra volt a terjedelmesebb, és a közös, a mindenki által érthető a kisebb, de ennek terjedelme az evolúció során folyamatosan nőtt.
A kollektív reprezentáció a globális, a személyes pedig a lokális tartomány. A globális reprezentációkat a kultúra minden tagja érti, a lokális reprezentációk csupán az őket létrehozó személyben léteznek. A két szféra elkülönülése és állandó kölcsönhatása hozza létre a jelentés, az értelmezés fogalmát. A csoportkultúra evolúciója során csak azok a globális reprezentációk maradtak fenn, amelyek valóban adaptív csoportviselkedést tettek lehetővé.
Ami a globális reprezentációkra igaz, az nem igaz a részletekre. Egy kulturális jegy, szokás, hiedelem nem ítélhető meg önmagában az adaptáció szempontjából: lehet kitűnő eszköz, és lehet teljesen káros is.
A globális reprezentációk halmaza nyitott. A lokális reprezentációkkal bíró egyének éppen azzal járulhatnak hozzá a csoport jobbulásához, hogy állandóan megkísérlik a közös reprezentációk tárának bővítését.
A csoportokban kialakult globális reprezentációk funkcionálisan összefüggő nagyobb egységeit, az ideákat kell tekintenünk. A jól szervezett ideák segítik a csoport tagjainak életét és szaporodását, a csoport pedig gondoskodik az ideák generációról generációra történő átörökítéséről.
Minden embercsoportban, társadalomban kialakulnak szociális szerepek. A társadalom sokféle eszközzel kikényszeríti, hogy a szociális szerepeket megtartsuk, mert ez biztosítja, hogy azonos viselkedésformák ismétlésével és szinkronizációjával a társadalom tagjai hatékonyabban éljék megszokott életüket.
Kultúra és tömegtársadalom:
A kulturális evolúció utolsó néhány ezer évére a tömegtársadalmak megjelenése a jellemző. A csoporttársadalomban a globális reprezentációk hosszú szelekciós folyamatban alakultak ki, ez biztosította a résztvevő ideák kompatibilitását. A kulturális evolúció második szakaszában a reprezentációs tér megnövekedése egyben azt is jelenti, hogy egyetlen agyban már nem fér el a globális reprezentáció egy-egy példánya.
Megszűnt a lokális reprezentáció kiigazító szerepe. A globális egész elvesztette harmonizáló, összefoglaló szerepét az ideák között, irdatlan nagysága és komplexitása miatt.
A kulturális evolúció második szakaszának 3 meghatározó jegye:
1.    Az ember szociális vonzódása minden körülmények között a csoportképződést fogja elősegíteni.
2.    Az ember elfogadja és megkívánja a dominancia viszonyok világos kifejeződését.
3.    A korai evolúció kommunikációs kényszere létrehozta az emberi konstrukciós aktvitást.
A zárványosodás, a szubkultúrák megjelenése konfliktusok forrása is. A konfliktusok maguk is szimbolizálódnak és hatalmi viszonyok vagy aspirációk kifejezői lesznek. A modern idők kultúráját az teszi erősség, ha tagjaiban kialakulnak a kultúrára jellemző globális reprezentációk.
Globalizáció:
Az idea-evolúció lehetővé tette, hogy már 6 milliárd ember éljen a Földön, hogy épüljön a globális társadalom. Valószínűleg csak azok a kultúrák fogják ezt a periódust túlélni, amelyek képesek megtalálni saját reprezentációik számára a hatékony védelmet.
Az ember rendszerszervező tulajdonságának legbonyolultabb, legátfogóbb, legmeghatározóbb része az élet minden területén megnyilvánuló konstrukciós képesség.

Csányi úgy kezdi írását, hogy „sokan aggódnak a magyar kultúráért. Féltik az elsorvadástól, a modernizációtól, az idegen szívüektől. Pedig a magyar kultúra időtálló jelenség volt, többször teljesen elpusztították, sokszor a lakosság nagyobb része idegen ajkú és kultúrájú volt, és mégis asszimilálódott, elfogadta a magyar kultúrát, sok esetben teljesen feledve a magával hozott kultúrát.”

A felgyorsult változások, az információrobbanás minden hagyományos kultúrát fenyeget, ennek egyik fejlődő szerveződési szintje a globalizáció.
A globalizáció erőteljesen kimozdítja a nemzeti kulturális identitásokat. A globalizáció kifejezés alatt azokat az egész világra kiterjedő folyamatokat értjük, amelyek áthatolnak a nemzeti határokon, új tér-idő kombinációkba integrálják a közösségeket és egyéb szerveződéseket, és így a világot a valóságban és a tapasztalatban is összefüggővé teszik.
A globalizáció eltávolodást is jelent, a face to face kapcsolatok meglazulnak, közösségek bomlanak fel, és más közösségek alakulnak (virtuális).
Az új tér és időbeli jellemzők, melyek a távolságok és időskálák összesűrűsödését eredményezik, a legfontosabb befolyásolók a globalizáció keretén belül.
A globalizáció a nemzeti identitásra is többféle hatással lehet, hiszen ez az egész világra kiterjedő folyamat, nem áll meg az országhatárok előtt.
A kialakuláshoz a gazdasági fejlődés is hozzájárul. A multinacionális cégek a világ nagyon sok pontján alapítanak cégeket, ezek arculata, technológiája azonos. Azonos a szervezeti felépítése is, egységesítenek minden területen, és ezt várják el a munkavállalóktól is, a helyi nemzeti sajátosságokat csak másodsorban veszik figyelembe.
A fiatalok kedvelt étkezési szokásai, a gyorséttermek is hozzájárulnak a globalizáció terjedéséhez, ugyanolyan hamburgert ehetünk Londonban, Párizsban vagy Tokióban mint Budapesten.
A technika fejlődése csak a folyamat gyorsulását eredményezte, az Internet szinte érintés közelbe hozza a nagyvilágot, és még csak ki sem kell mozdulni a szobából. A világon bárhol meg lehet vásárolni ugyanazokat a technikai eszközöket.

A kultúrák kezdik elveszíteni az egymástól való különbözőségüket, ennek a homogenizáló folyamatnak többféle következménye lehet:
-    gyengítheti vagy felerősítheti a nemzeti identitást, attól függően mennyire erősek a nemzeti kulturális intézmények, társadalmi szervezetek. Mekkora a befogadó igény a polgárok részéről.
-    eltűnhetnek a kulturális különbségek, a Dallas-rajongók megerősödhetnek
-    felerősödhet a nemzeti identitás, fontossá válik a kultúrához való kötődés, a helyi sajátosságok megerősödése (nacionalizmus megerősödése).

Stewart Hall: A kulturális identitásról (Sz. gy.):
Az identitás kérdését élénken vitatják a társadalomelméletben. Az érv lényege az, hogy a régi identitások, amelyek olyan sokáig tartották egyensúlyban a társadalmi világot, hanyatlóban vannak, új identitásoknak adják át a helyüket, és töredezetté teszik a modern egyént, mint egységes szubjektumot. Ezt az ún. identitásválságot egy olyan szélesebb változási folyamat részének tartják, amely elcsúsztatja a modern társadalmak központi struktúráit és folyamatait, és aláássa az egyénnek a társadalmi világban szilárd támaszt nyújtó hálózatokat.


Az identitás 3, egymástól különböző koncepcióját különíti el:
-    Felvilágosodás szubjektuma: alapja az ember, biztos középponttal, egyéni identitással rendelkezik, értelmes, tudatos, cselekvőképes lény. Létezik minden szubjektumban egy belső mag – autenticitás -, ami meghatározza, hogy ki vagyok én; (individuum = én)
-    Szociológiai (társadalomtudományi) szubjektum: a külvilág és az én kapcsolata lesz meghatározó az identitás kialakulásában; az én kihelyeződik a külvilágra. A szubjektum belső magja nem autonóm és önálló, hanem azokkal a „szignifikáns másokkal” fenntartott viszony alapján formálódik, akik a szubjektum által lakott világok értékeit, jelentéseit és szimbólumait közvetítik a szubjektum felé.
-    Posztmodern szubjektum: a folyamatos változásra hívja fel a figyelmet; a külvilág folyamatosan változik, s ez újabb és újabb impulzusokat ad (mivel az ént a külvilág határozza meg, ezért az én is folyamatosan változik és az Én befejezetlen marad)
A változás jellege a késő modernitásban:
A modern társadalmak lényegüknél fogva gyors és folyamatos változás társadalmai. Ez jelenti azt a fő különbséget a tradicionális és modern társadalmak között.
Antony Giddens szerint a hagyományos társadalmakban tisztelik a múltat, azért rendelkeznek értékkel a szimbólumok, generációról generációra száll.
A modernitás ezzel szemben nemcsak gyors, széles körű folyamatos változással való együttélés tapasztalata, hanem az élet egy igen reflexív formája is, melyben a társadalmi gyakorlatokat állandóan felülvizsgálják és megújítják.
A modernitás az életmódok gyors változását is hozzák, valamint nagy távolságra kerültek a társadalmi rend minden hagyományos típusától.
Minden egyénnek maga felé kell tudatosítania önazonosságát, a világ felé való viszonynak a tudatos kialakítását.
A magyarországi viszonyok változása is hatott az identitás felfogásokra:
-    szakmai változások, hagyományosnak számító szakmák megszűnése, újjak kialakulása
-    esetleges gyors munkahely változások és az ott ért hatások
-    időháztartás változása (túl sok munka, kevés szabadidő, v. fordítva)
-    gyakori lakóhely változások az identitás változáshoz vezetnek (nálunk ez még ritkább).
A szubjektum decentralizációja:
XX. sz.-i események, melyek az identitásról alkotott véleményünket befolyásolják.
1.    Társadalomtudományi ok:
-    nem az egyén a világ közepe, hanem a közösségek – a közösség formálja az egyént
2.    Pszichoanalízis:
-    Lacan- Freud tanítványa – már gyerekkorban észreveszi, hogy a környezetünk tükrében alakulunk mi (tüköranalízis)
3.    Nyelvészet:
-    Saussure: beleszületünk egy már jelentéssel rendelkező közegbe, melynek van egy jelkészlete, amit mozgósítunk a kommunikáció során (a környezet meghatározó)
4.    Foucault elmélete:
-    fegyelmező hatalom
-    az életünket meghatározzák a fegyelmi önintézmények, tehát identitásunk nem belőlünk fakad
5.    Feminizmus:
-    női – férfi szerepeket mozdítja ki a helyéről

A nemzeti kultúrák, mint „elképzelt közösségek”:
Nemzeti identitás:
A modern világban azok a nemzeti kultúrák, melyekbe beleszületünk, a kulturális identitás legfontosabb forrásait jelentik. Ezek az identitások nincsenek ténylegesen „bele-nyomtatva” génjeinkbe. Tehát nem velünk született adottságok, hanem a reprezentációkon belül és azzal kapcsolatban alakulnak és változnak.
Az emberek nem csak egy nemzet jogos polgárai. Ezen felül részesülnek a nemzet eszméjéből is, úgy, ahogy azt a nemzeti kultúra reprezentálja.

A nemzeti kultúrák a modernitás sajátos jelenségei. A nemzeti kultúra kialakulása segített az egyetemes íráskultúra közös elveinek megalkotásában, létrehozott egy egységes nemzeti nyelvet, mint a nemzeten belüli kommunikáció fő médiumát, homogén kultúrát alakított ki, és fenntartotta az olyan nemzeti kulturális intézményeket, mint pl. a nemzeti oktatási rendszer.
A nemzet narratívái:
A nemzeti kultúra diskurzus, azaz mód arra, hogy jelentéseket hozzunk létre; ez a mód pedig befolyásolja és megszervezi mind tevékenységeinket, mind a magunkról alkotott fogalmunkat. A nemzeti kultúrák úgy alkotják meg az identitásokat, hogy a „nemzet” fogalmát jelentésekkel töltik fel, amellyel így identifikálódhatunk.
A nemzeti kultúra narratívájának öt fontos eleme:
1.    Létezik egy olyan nemzeti narratíva, amelyet a nemzeti történelemben, irodalomban, a médiában és a populáris kultúrában mesélnek el újra és újra. Ezek reprezentálják jelenítik meg, vagy reprezentálják.
2.    Hangsúlyt kap az eredet, a kontinuitás, a hagyomány és az időtlenség. A nemzeti karakter lényegi jellemzői változatlanok maradnak a történelem hányattatásai során.
3.    A hagyomány feltalálása: a rituális vagy szimbolikus gyakorlatoknak olyan készlete, amely az ismétlés által vési be a viselkedés bizonyos értékeit és normáit, ez pedig automatikusan a kontinuitás érzetét kelti egy megfelelő történelmi múlttal.
4.    A nemzeti kultúra narratívájának negyedik példája az alapítás mítosza. A feltalált hagyományok felfoghatóvá teszik a történelem zűrzavarait és katasztrófáit, az összevisszaságot, közösséggé formálják át, a katasztrófákat pedig diadallá.
5.    A nemzeti identitást gyakran alapozzák szimbolikusan a tiszta, eredeti nép eszméjére. A valóságban a nemzet fejlődésekor igen ritka, hogy ez az őseredeti nép tartja fenn vagy gyakorolja a hatalmat.

A nemzeti kultúra tehát olyan identitásokat hoz létre, melyek bizonytalanul, a múl és a jövő között helyezkednek el.
A nemzeti kultúra dekonstrukciója:
Azt vizsgálja, hogy vajon tényleg egységesek-e a nemzeti kultúrák és az általuk megalkotott nemzeti identitások.
Timothy Brennan: a nemzet szó egyszerre jelenti a modern nemzetállamot és valami sokkal ősibbet és ködösebbet annál – a natiót – helyi közösségeket, lakóhelyet, családot, az odatartozás feltételeit.

A nemzeti identitások éppen azt jelenítik meg, ami a nemzeti egyenlet e két felének összehozásával létrejött – egyszerre nyújtottak tagságot a politikai nemzetállamban és azonosulást a nemzeti kultúrával.
Bármennyire is különböznek a tagok az osztály, a nem vagy a faj tekintetében, a nemzeti kultúra megpróbálja őket úgy megjeleníteni, mint akik ugyanahhoz a nagy nemzeti családhoz tartoznak.

A nemzeti kultúra sohasem egyszerűen hűség, kötődés és szimbolikus azonosulás dolga volt, hanem mindig a kulturális hatalom struktúrája is, mert:
-    a legtöbb modern nemzet olyan különböző kultúrákból áll, amelyeket csak az erőszakos hódítás hosszú folyamata egyesített – azaz a kulturális különbözőség elnyomása;
-    a nemzetek mindig különböző társadalmi osztályokból, nemi és etnikai csoportokból állnak;
-    a modern nyugati nemzetek birodalmak vagy neoimperiális befolyási övezetek központjai is voltak, kulturális egyeduralmat gyakorolva a gyarmatosítottak kultúrája felett.

A nemzeti kultúrákat mély belső megosztottságok és különbségek szabdalják fel, és csak a kulturális hatalom különböző formáinak alkalmazása „egyesítette” őket.

Még nehezebb az identitást a rassz fogalma körül egységesíteni. A rassz diszkurzív kategória, nem pedig biológiai, azaz azoknak a beszédmódoknak, reprezentáicós rendszereknek és társadalmi gyakorlatoknak a szervező logikája, amelyek a fizikai vonások laza, gyakran meghatározatlan különbségeit – bőrszín, haj, és más testi tulajdonságok, stb. – szimbolikus jelölőként használják, hogy két csoportot társadalmilag megkülönböztessenek egymástól.
A rasszizmus a nemzeti kultúrának olyan képét alkotja meg és védelmezi, amely szerint az egységesen fehér, de ingatag és mindig sebezhető a belső és a külső ellenség támadásaival szemben.
Kétféle identitás létezik (egyik sem természet adta, hanem mindkettő társadalmi konstrukció eredménye):
Személyes: külső környezet a meghatározó, kapcsolódik az én-identitás a közösség-identitáshoz. Ezek határozzák meg az én-identitást.
Kollektív: nem létezik egyéni-identitás nélkül. Közönség önmagából kialakított képe, amelyekkel a tagok azonosulnak.

Az identitás kapcsolata:
Kultúra:
-    nem csupán összegyűjti, hanem különbségeket is teremt az emberek között. Megmutatja a különbségeket (európai kultúra, keresztény vallás, kultúra bölcsője, demokrácia, diktatúrák sora)
-    nemzeti kultúrák sokszínűsége
-    magyar identitás (népművészet, himnusz, büszkeség, nyelv, zenei-irodalmi alkotások sora)
-    amit összeköt, azonnal elhatárol másoktól
-    a kultúra agregál, összegyűjt, nem egységesít.
Szimbólum:
-    a kultúra megnyilvánulása (bármi lehet szimbólum)
Etnicitás:
- azok a kulturális vonások – nyelv, vallás, szokások, hagyomány, stb. -, amelyek egy nép tagjaiban közösek. Népcsoport közös jegyeinek felmutatás politikával átitatott kulturális identitás. Európában nincs olyan nemzet, amely csak egyetlen népből, kultúrából vagy etnikumból állna, valamennyi modern nemzet kulturális hibrid.
Európai kultúra:
-    demokrácia és diktatúra
-    a kultúra bölcsője
-    sokszínűség
Nemzeti kultúra, nemzeti identitás:
-    nemzeti identitást tanuljuk, nem velünk született tulajdonság
-    nemzeti kultúra reprezentációkon keresztül megnyilvánuló kultúra
-    nemzeti kultúra alakítható
-    akkor egységes a nemzeti kultúra, ha annak akarjuk látni.
-    minden kultúra hibrid és a nemzeti kultúra ezt a hibrid kultúrát akarja homogenizálni.
Globalizáció:
-    túlmutat az egyes földrészeken, egész földkerekségre kiható folyamat
-    technikai oldala, gazdasági oldala, kulturális oldala van.
-    homogenizáló folyamat a globalizáció
-    gyengíti és felerősíti a nemzeti identitást (régen gyengített, most felerősíti; régen elmosódtak a kulturális különbségek, ma fontossá válik egy adott nemzet kultúrája)
Migráció, vándorlás: a vándorlás az utóbbi évek sajátossága.
Asszimiláció:
1.    Nomádok: járják a világot, de mindenhol ugyanazt produkálják (pl. művészek, politikusok, sportolók)
2.    Jobb megélhetés reményében vándorolnak: vagy asszimilálódnak, vagy fenntartják a saját kultúrájukat, és egzotikumként kezelik azt (pl. olasz étterem Amerikában)
3.    Itthon maradottak csoportja

A KULTÚRAKÖZI KOMMUNIKÁCIÓ. A KULTURÁLIS DIPLOMÁCIA FOGALMA, FUNKCIÓI. A MAGYAR KULTURÁLIS DIPLOMÁCIA AKTUÁLIS FELADATAI:

Európa kulturális integrációja az egységes Európa felé vezető út egyik feladata, eszköze az interkulturális kommunikáció. (jelenti: közvetlen interakciót (ami nagyfokú megértést, toleranciát és a másik kultúra elfogadását jelenti) és közvetlen (tömegtájékoztatási eszközökön keresztül történő) információközvetítést)
Az európai nemzeti államok integrációja 3 dimenzióban megy végbe: gazdasági, politikai, kulturális dim.-ban. A legnehezebb és leglényegesebb a kulturáis integráció.
- Ennek célja nem lehet sem a nemzeti kultúrák összeolvadása az olvasztótégely modell alapján, sem egy domináns kultúra vezetésével történő integráció, hanem a nemz. kult. kommunikatív összefonódása és kulturális önállóság kölcsönös tiszteletben tartása mellett.
- Ez a nemzeti kultúrák részéről bizonyos intézkedéseket feltételez, elsősorban az interkulturális szocializáció intézményesítését.
    - Iskolapolitika:
        - interkulturális pedagógia kifejlesztése tanulócsere-programokkal, amely elősegíti az önmegismerést, etnikumokkal szembeni elfogultság leküzdését
        - nyelvi kompetencia közvetítése: még legalább egy másik európai nyelv
        - „európai országismeret” tantárgy: az országok földrajzával, történelmével, kultúrájával, szokásaival, alkotásaival ismertet meg.
    - Felnőttoktatás
    - médiapolitika: európai kultúrákkal kapcsolatos információk közlése (TV)
    - kulturális csereprogramok
- Az oktatáspolitikának néhány konkrét utat kellene követnie ahhoz, hogy célul tűzhesse ki európa kulturális integrációját.
- Az országok európai kultúrpolitikája a saját nemzetiségekkel való bánásmód és a földrajzilag közvetlenül határos országokkal folytatott kapcsolat alapján lesz hiteles.

A nemzetközi kulturális kapcsolatok – rendszerfelfogásban (Tabajdi Csaba)
A XX. században, különösen az elmúlt évtizedekben mind nyilvánvalóbb, hogy a nemzetközi kulturális érintkezés egyre jelentősebb tényezője az egyes országok belső fejlődésének, az államok közötti viszonynak, a nemzetközi erőviszonyok változásainak.
A nemzetköziesedés kiterjed a legkülönbözőbb országok minden egyes létszférájára: gazdasági, politikai és szociális fejlődésükre egyaránt.
A nemzetköziesedés folyamatában az. egységesedés (integrálódás, a különböző fokú homogenizálódás) a túlsúlyos mozzanat, ezzel párhuzamosan azonban kialakulnak, sőt törvényszerűen mennek végbe a differenciálódás, a polarizálódás folyamatai is. A kultúra természeténél fogva sokkal nehezebben homogenizálható, mint pl. a gazdaság, erősebb ellenállást tanúsít az egységesítő-integráló tendenciákkal szemben, így kulturális téren a nemzetköziesedés sajátos törvényszerűségek szerint megy végbe.
A kultúra, a maga integratív - az emberi tevékenység minden területét átható - jellegénél fogva az egymástól gyökeresen eltérő adottságú országokban is képes elősegíteni a társadalmi gyakorlat tudatos vizsgálatát és formálását. Másrészt a kultúra a maga sajátos társadalmi önszabályozó mechanizmusai: értékek, normák, értékrendszerek kidolgozása és közvetítése révén alkalmas arra, hogy a személyiség tágabb teret kaphasson a XX. századi túlszervezettség, az erőszakos kívülről vezéreltség, a hatalmi manipuláció és nyomás ellensúlyozására.

A fogalom
Az emberiség történelmi fejlődésének objektív törvényszerűsége, hogy az emberi nem egységei (törzsek, népek, államok, nemzetek, nemzetiségek, társadalmi szervezetek, vallási felekezetek, régiók, személyiségek, stb.) folyamatosan kapcsolatba kerültek bizonyos más egységekkel. Ilyenkor különféle tevékenységi formák, illetve annak már objektiválódott elemei: a kulturális termékek érintkeztek cserélődtek. Valamennyi kontaktus ezért elválaszthatatlanul magában hordozta a kultúra átadását-átvételét, továbbá gyakorta maga után vonta az átvett kulturális termékek átformálását, a saját kultúrába való beépítését-beépülését, vagyis a belső fejlődésre gyakorolt különböző hatást.
E kapcsolatok központi eleme az adaptáció (aktív, válaszadó és kezdeményező tevékenység)
A kultúrák, illetve egyes kulturális elemek "közelsége" előmozdíthatja, megkönnyítheti a kulturális érintkezést (ez az ún. kulturális affinitás jelensége).
Kategóriák
"Nemzetközi", "nemzetek közötti" kulturális kapcsolatokról csak a nemzetek kialakulása, a késő középkor óta beszélhetünk. A "nemzetközi kulturális kapcsolatok" összefoglaló fogalma alatt a nemzetközi kapcsolatok egységei között objektív szükségszerűségként jelentkező ösztönös érintkezést és e szükségletnek az adott egységek részéről tudatos (szervezett, szabályozott, intézményesített, tervezett) együttműködését értem. Ebben a fogalomban két alapvető momentum fonódik össze.
Az egyik a nemzetközi kapcsolatok egységei között objektíve létező ösztönös kulturális érintkezés, a tudatos irányítástól független, a kultúra nemzetközi vonásaiból fakadó spontán folyamat. A másik az objektív folyamatokat felismerő és azt szabályozni, szervezni, intézményesíteni kívánó társadalmi gyakorlat, a kulturális kapcsolatokat szervező tevékenység: a nemzetközi kulturális együttműködés. A "nemzetközi kulturális együttműködés" tehát ilyen értelemben szűkebb kategória. Míg a nemzetközi kulturális kapcsolatok fogalma tartalmaz spontán és tudatos (szabályozott, szervezett, intézményesített) elemeket, s az együttműködő felek részéről lehet egyoldalú vagy kölcsönös, addig a nemzetközi kulturális együttműködés alapvetően csak tudatos és kölcsönösségen alapuló viszonyt jelent.
A XIX. század második feléig az állami politika tudatosan csak nagyon ritkán alkalmazta a nemzetközi kulturális érintkezést, a kulturális diplomáciát.

A nemzetközi kulturális kapcsolatok mint működő rendszer
1. A nemzetközi kulturális kapcsolatok alanyai
A nemzetközi kapcsolatok elmélete szempontjából alapvető vizsgálati egység a politikai állam.
A nemzetek közötti kulturális érintkezést meg kell vizsgálni etnikai ismérvek alapján is.
A nemzetközi kulturális kapcsolatok gyakorlatában kiemelt szerepe van a különböző kultúrát megtestesítő személyiségek, alkotók, kutatók, kritikusok, újságírók, diákok, turisták, sportolók közvetlen, személyes érintkezésének.
2. A nemzetközi kulturális kapcsolatok céljai
A cél a szociális rendszer működtetését biztosítók vagy abban résztvevők által meghatározott irány, program. A nemzetközi kulturális kapcsolatok céljai sokszínűek, változatosak.
Az átadó szemszögéből:
a)    A partner kultúrájához való viszony: a partner kulturális életében meghatározott változásokra törekszik, vagy nem.
b)    A befogadó kulturális közeghez való viszony: a befogadó kulturális közeget figyelembe veszi, vagy nem.
c)    A kulturális kivitel - behozatal összekötése: érdeklődik a partner kultúrája iránt (nyitottság, kölcsönösség); vagy érdekeit nem kapcsolja össze a partner kultúrájával és annak fejlődésével (érdektelenség, egyoldalúság).

Az átvevő szemszögéből alapvetően 4 típust lehet megkülönböztetni.
önismétlő; önigazoló; önkiegészítő; öngazdagító (önkiteljesítő).
A másik ország kultúrájából azokat a kulturális elemeket veszi át, amely sajátjához hasonló vagy azonos. Ez az önismétlő típus. Az önismétlés az esetek jelentős részében önigazolásul szolgál, saját kulturális jelenségeinek nemzetközi alátámasztásául.
Ettől eltérően sok esetben az átvevőt, a befogadót éppen az eltérés, a különbözés, másság érdekli jobban, és szeretné kiegészíteni kulturális kínálatát: ez az önkiegészítő, illetve az önkiteljesítő típus.

A nemzetközi kulturális kapcsolatok főbb céljai:
A nemzetközi kulturális kapcsolatok főbb céljai:
-    önbemutatás, nemzetkép külföldi terjesztése
-    saját kultúra egyoldalú átvitele a fogadó országba
-    kulturális elemek átvétele
-    nemzetközi kulturális kivitel-behozatal
-    tájékoztatás, tájékozódás
-    anyaország határain kívül élők kultúrájának ápolása
-    jövedelemszerző eszköz
3. A nemzetközi kulturális kapcsolatok funkciói
A nemzetközi kulturális együttműködés sajátosan visszahat a szociális rendszer adaptációs képességeinek formálására. Az adaptációs képesség a nemzetközi kulturális kapcsolatok alapvető funkciója amely egybefogja annak további funkcióit:
a)    Megismerő-tájékoztató funkció
Egy államnak, egy etnosznak a maga viszonylagos elkülönültségében elemi érdeke, hogy megismerje külső környezetét, s abból ismereteket vegyen át, illetve információkat adjon át a külvilágnak.
b)    Szelekciós-szűrő funkció
Meghatározza az adott kulturális közegbe bekerülendő – bekerült információk, minták mennyiségét, szerkezetét, minőségét.
c)    Feldolgozó-átalakító (transzformatív) funkció
Beépíti az átvett elemet az adott rendszerbe, illetve mint idegen testet önmagából kivetheti, semlegesítheti, mint rendszerbe nem illeszthetőt. Diszfunkció esete áll fönn, ha a rendszerbe bekerült rendszeridegen kulturális termékkel szembeni immunitást nem képes kialakítani.
4. A nemzetközi kulturális érintkezés transzmissziós tényezői
A.    A társadalmi-politikai tényező, a nemzetközi életben betöltött hatalmi súly a saját kultúrájának terjesztésében meghatározó szerepet játszik:
a)    Társadalmi-politikai mozgások járulékos eleme a kulturális hódítás, illetve szerzés.
b)    Társadalmi-politikai mozgások, amelyek etnoszok mozgását, helyváltoztatást váltanak ki (népvándorlás, vegyes házasságok, stb.), amelyek közvetve hordozzák kultúrák érintkezését, átadását, átvételét.
B.    A kultúra nemzetközi önmozgása, amiből legfontosabb:
a)    A vallási mozgalmak kultúraközvetítő hatása.
b)    Kulturális irányzatok, stílusok, divatok terjedése, a kultúra átáramoltató hatása

5. Az értékek a nemzetközi kulturális kapcsolatokban. A nemzetsajátos értékek nemzetközivé válása
A nemzeti érték tartalmazza egyidejűleg a nemzetsajátos mozzanatokat és a "nemzetközi" értékeket is.
A nemzetsajátos érték a nemzetit egyrészt a maga partikularitásában, másrészt nem realizált latens nemzetközi érvényességében hordozza. A realizált nemzetközi érték azt jelenti, hogy más nemzeti kultúrák megismerik, elsajátítják, a saját nemzeti kultúrájukba illesztik-olvasztják.

Tabajdi Csaba: Kulturális diplomáciánk jövőjéről
A kult. Dipl. Mindennapjaink részét képező jelenség, jelentősége egyre nő. Szellemi-civilizációs iránytűt is jelent. Jelzi egy orzság már társadalmakkal kialakított viszonyát, a már társ.mak fejlődéséhez való hozzájárulását, illetve azok hatását országunkra. Jelzi Mo. fejlődőképességét.
A kulturális diplomácia semmiképpen sem szűkíthető a művészeti diplomáciára. Fontos a másság megbecsülése.
Társadalmunknak szüksége van: kulturális mintákra, viselkedésbeli, érintkezésbeli, politikai kultúrabeli pozitív külhoni tapasztalatokra.
Az átvétel mellett az átadás is fontos szerepet játszik.
Kulturális diplomáciánk arculatát, eredményességét befolyásoló tényezők:
-    mennyire vagyunk felkészültek
-    milyen anyagi eszközök állnak rendelkezésünkre
-    mennyire ismerjük a fogadó országok belső igényeit
-    mennyire folytatunk kulturális piackutatást

Értékrendek illeszkedése: szakmai közegbe, a befogadó ország művészeti, tudományos ágainak alkotói, kritikusai körében, a befogadói piramis csúcsán levő véleményhordozó elitben.
A kult.dipl. itthon is fontos, kiegyensúlyozott kapcsolatépítésre kell törekednie.
Ennek az a fő kérdése, hogy mennyire ismert meg bennünket a Nyugat, ill. mennyire jelzi vissza értékeinket, teljesítményünket. Ez nemzeti önbecsülésünk, önértékelésünk egyik központi eleme. A térségben az jelent igazán kulturális értéket, amelyet a „nagy Nyugat” visszajelzett.

A kulturális termék nem a saját technikai, művészi, esztétikai értékei alapján, hanem egy többtényezős mechanizmus révén válik a nemzetközi kulturális áramlás részévé.
Hiába rendelkeznek a közép-európai országok bizonyos szellemi csúcsteljesítményekkel (Jancsó, Wajda, Menzel), az elit kultúra termékei nem hódítják meg nyugaton a széles tömegeket.
A magyar kultúra közvetítő szerepet játszik Kelet és Nyugat között, közvetítő zóna.



A magyar kulturális diplomácia legfőbb tartalékai, miből kell építkeznünk:
-    külhoni gazdasági-társadalomépítési minták feltárása, közvetítése, szerves meghonosítása
-    kulturális piackutatás kiépítése, információk összegyűjtése, adatbank megteremtése
-    felkészült szakemberek biztosítása
-    hazai alkotások külföldi bemutatása
-    meg kell szűntetni az eddigi személyi összefonódásokat, hatalmi monopóliumokat
-    kulturális kivitelünkben az érték, a teljesítmény, az érdem legyen a meghatározó
-    nemzeti kulturális kapcsolataink funkciója a magyarság egybetartozásának, szellemi integritásának biztosítása
-    számba kell venni a Mo.on élő nemzetiségek kultúraterjesztő szerepét
-    a nyugati magyarsággal együtt közös tennivaló az utánpótlás biztosítása, a kultúraterjesztés folytonosságának szavatolása
-    a kormányzati és nem kormányzati kultúrdiplomácia jobb összehangolása. Kormányzati szinten szükség van intézményi-szervezeti változásokra. Korszerűen felfogott, kulturális kapcsolatokat átfogó, integratív szervezetre van szükség
-    kulturális téren váljunk nyitottabbá
-    felhigul a nemzetközi kulturális kínálat, a nyugati tömegkultúra térhódítása, ennek tudjunk ellenállni, mert ez szennyezi szellemi környezetünket
-    kulturális diplomáciánk reformja

A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának Kulturális Diplomáciai Programja
Az új évezred küszöbén” kormányprogram szerint a kormány erőfeszítéseket kíván tenni az országkép javítása érdekében.
A Mo-ról külföldön kialakított képnek fontos összetevője a honi kultúra állapota.
Célunk a külföldi magyar intézeti hálózat működésének hosszú távú meglapozása.
A kultúrdiplomácia fontos feladata a határontúli magyarság által teremtett kulturális javak nemzetközi és anyaországi megismertetése.
A három célkitűzés:
-    az EU országaiban működő intézetek esetében, az integráció kulturális előkészítése
-    a közép-európai régióban lévő intézeteknél a regionálisegyüttműködés alapját bizotsító örökségek ápolása
-    nem EU-s és nem közép-európai államokban működő intézmények esetében a külpolitikai törekvések elősegítése
A profilváltás iránya
-    az ország kultúráját megjeleníteni képes programoknak kell lehetőséget biztosítani, egy-egy produkció az adott térség többi magyar intézményébe is eljusson
-    intézethálózat működtetése
-    új módszerekkel és technikákkal is élni kell annak érdekében, hogy a magyar intézetek hatékonyan tudják munkájukba bevonni a fogadó ország mértékadó intelligenciáját
-    újragondolást igényel a kultúra mellett a tudomány megjelenítésének és támogatásának kérdése. Ez a törekvés nem csökkentheti a kulturális-művészeti élet jelenlétét az intézetekben, csupán a kultúra és a tudomány egyensúlyának visszaállításáról, egyfajta profilbővítésről lehet szó.
-    Az országkép-ápolás fontos eleme kell hogy legyen a hazai közélet egészének megjelenítése, az élő kultúra megjelenítése.