A kommunikáció sikerességéhez fontos a kommunikációról magáról és a világról való tudás is.
A kommunikátor életvilága az a sajátos tudáskészlet, amivel az aktuális kommunikációt illetően előzetesen ( a priori ) rendelkezik, amivel belép az aktuális kommunikációba.
Az életvilág egyrészt az ember elsődleges és kitüntetett valósága, másrészt színtere és célja a kommunikátor és társai kölcsönös cselekvésének.
A kommunikátor életvilága, mint sajátos tudáskészlet szubjektív és nem a kommunikátor magánvilága. Az életvilág lehetőséget biztosít arra, hogy az ágens tud bizonyos dolgokról, amelyek bizonyos következményekkel járnak és tud eszközökről amelyekkel célokat valósíthat meg,  képes tudomást szerezni a kommunikációs partnereinek az élményeiről.
Az ágens életvilágot mintaként is használja mindaddig, amíg az adott helyzet fennáll.
Az életvilágot az jellemzi, hogy lokális érvényű, informális jellegű, személyközi jellegű, magánjellegű, inkoherens és inkonzisztens.
A kommunikátor voltaképpen életvilágával vesz részt a kommunikációban. Az életvilágban folyamatosan jelenlévő gyermeki személyiségállapot mellett jelen van a felnőtt személyiség állapot és a szülői személyiségállapot is. A gyermeki személyiségállapot archaikus állapot.