A kommunikátum azon konstituense, mely anyagszerű (szignifikáns). A kommunikátum azon konstituense, mely a kommunikátummal mint eszközben többletként van jelen. (szignifikátum).
Vannak verbális és nem verbális szignifikánsok.
Verbális: ezek közé a természetes nyelvi szignifikánsok és a nem természetes nyelvei szignifikánsok tartoznak.
Nem verbális: azok közé a tárgy nyelvnek nevezett támpontok ( kinezikus, poszturális,  prozenikus, geszturális,  mimikai, kemikus, vokális ).
A kommunikátum szignifikátuma az, amire a kommunkátum szignifikánsa irányúl.

Szignifikáció:
A szignifikátum a szignifikáció  keretében van a szignifikánshoz rendelve. ( a szignifikáció az a helyzet vagy viszony )
A szignifikáció nem csak egy sajátos viszony, van módja is, értelme is. ( állítás, bántás, dicsérés, kicsúfolás, megalázás, megnevettetés ). Mindezek lehetnek a kommunikáció explicit értelmei és lehetnek inplicitek is.
A szignifikáció leggyakrabban a kommunikatív aktus keretében történik. Komplex mert egyrészt jelenti a szignifikáns konstuálását,  a szignifikátum konstituálást,  és a szignifikáció értelmének megadását.
A kommunikátum: a kommunikáció eszköze. A kommunikációs eszköz kifejezés olyan anyagszerű egységekre használható, amelyekben van valami többlet. Az eszköz lehet anyagszerű és tárgyszerű.