Három szakaszt különböztethetünk meg:
1.    A kommunikáció felépülése ( belebonyolódás )
2.    A kommunikáció szertefoszlása ( kihátrálás )
3.    A kommunikáció törzse, amit stratégia határoz meg.

A belebonyolódás során kerülnek partneri kapcsolatba a kommunikátorok. Ekkor definiálják saját szerepüket, akkor definiálják magát a szituációt, ekkor definiálják magát a témát.
Többnyire az esetleges résztvevők között kialakítható szerepviszonyok döntik el előzetesen, hogy ki kezdeményezhet belebonyolódást, és kezdeményezhet-e egyáltalán.
A belebonyolódásnak van mértéke is.
A kihátrálás mint a személyközi kommunikáció jelensége természetes: a kommunikáció egy idő után (pl,. megoldódott a probléma) természetes módon megszűnik.
A belebonyolódást segítik nem verbális jelzések, így a kihátrálást is. Igaz itt gyakoribbak a verbális jelzések.
A kihátrálásnak az oka lehet az is, hogy a kommunikációs szituációban elidegenítő támpontok vannak. Ha a partner csak színleli a belebonyolódást, előbb utóbb meg lesz a hatása.
Ha az interakciónak nem alakul ki közös fókusza, annak is meglesz a következménye.