Amíg az angolok és a franciák megvívták a forradalmukat , addig a németek fejben csinálták. Lassú fejlődés, gyenge polgárság, a filozófia egyfajta idealista burokban születik meg.
Dialektika, mint módszer kerül a felszínre és ez a mozgatórugója a filozófiának.
Spekulatív filozófia: kevés a praxishoz a köze. Fejben gondolják át a rendszereket, nem sok köze van a gyakorlathoz.

Johann Gottlieb Fichte( 1762-1814)

Kant hatására kezd el filozófiával foglalkozni. Fichte rendszerében a legelső, amiről tudomásunk van, a saját énünk. Az ész első lépésben önmagát állítja, másodikban önmagával szemben állítja a nem-ént, azaz a természetet.A világ nem más, mint az abszolút én kibontakozása az Énben és a Nem-Énben.

Friedrich Wilhelm Schelling(1775-1854)

Fichte követője annyiban, hogy az objektum és a szubjektum a priori, de új útra tér, amennyiben az objektum nem a szubjektum produktuma, hanem önálló, reális, létező. Természet: a még öntudatra nem ébredt szellem.(azonosságfilozófia)hangsúlyozta a megismerés emberfejlesztő szerepét
Műve: transzcendentális idealizmus rendszere( első a subjektív dolgok)
Az Én abszolút semmi a gondolkodáson kívül.

Immanuel Kant(1724-1804): Kriticista filozófia

Művei:

  • Tiszta ész kritikája
  • Gyakorlati ész kritikája

A megismerés 2 módja:

  1. priori: tapasztalat előtti, azaz minden tapasztalattól független, a belső lényegi világot nem lehet a felszinen megismerni
  2. posteriori: tapasztalat utáni, azaz empírikus

Az értelem sorolja be a kategóriák révén az érzéki szemléletek sokféleségét az egység a priori fogalma alá.
Az érzéki szemlélet 2 tiszta formája a tér és az idő

Tér: nem empírikus fogalom , amelyet külső tapasztalatból elvontunk, szükséges a priori képzet, a tér tiszta szemlélet, egységes

Idő: nem empírikus fogalom, szükséges képzet, minden szemlélet alapja, priori adott, csak 1 kiterjedése van, végtelen, érzéki szemlélet tiszta formája
Tér-idő probléma: megvizsgálva arra jut, hogy térről és időről csakis emberi álláspont alapján beszélhetünk. Intuitív jellegű kép a tér és az idő.

Logika szempontjából Kant is készített kategóriatáblázatot, osztályozta az ítéleteket:

  1. Mennyiségiek szerint: általánosak, részlegesek, egyediek
  2. Minőség szerintiek: állító, tagadó, végtelen
  3. Viszony szerinti: szubsztancia-akcidencia, ok-okozat, cselekvő-szenvedő
  4. Mód: lehetség-lehetetlenség, létezés-nemlétezés,szükségesség-végtelenség

A kategóriák a tiszta értelem törzsfogalmai.
Kant elutasítja a tartalmi etikát, szerinte csak a formális etikanyújthat minden időkre szóló és mindenkit egyaránt kötelező erkölcsi alapelveket.Egyetlen etikai alapelvet ismer el, az erkölcsi törvényt.

Georg Wilhelm Friedrich Hegel (1770-1831)

Klasszikus német filozófialegnagyobb képviselője. Tübingeni egyetemen teológiát és filozófiát tanult.
Módszertani műve: A szellem fenomenológiája-1807
1821-ben jelenik meg jogfilozófiája: A jog filozófiájának alapvonalai címmel.
Hegel törekvése arra irányult, hogy a filozófia igazi tudás legyen. A cél a szellem belátása abba, hogy mi a tudás. Csakis a szellemi a valóságos e tanítás szerint.
A cselekvő elvet hangsúlyozta a megismerési folyamatban.Egyik oldalon az abszordum, a másikon a cselekvés áll.A megismerés során viszont a szubjektum alakítja is az objektumot, nemcsak passziív ismeretet szerez róla.
Az meberben létező szellem előbb subjektív szellemként, majd objektív szellemkéntlétezik, végül abszolút szellemként lép föl, amelynek egymást követő 3 végső fejlődési fokozata a művészet, a vallás és a filozófia.
Hegel ateizmus utáni filozófiája a felvilágosodás ateizmusát akarta meghaladni.
Hegel Istenfogalma, magába Istenbe helyezi a negatívumot. Hegel szerint Isten szellem, nem természetimádatot hírdet, hanemjól akar gondolkozni Istenről.” Nem a világon túli, hanem a világgal szemben, világon kívül álló” legfőbb lény”, aki csak egyik része lenne a teljes valóságnak”( világ+ Isten)
A megismerés hegeli dialektikája ne teljes a szeretet dialektikája nélkül.Hírdette a szeretetet.A megismerés dialektikája nem képes megismerni sem a saját, sem a másik létét.A szeretet dialektikája biztosítja Isten szabadságát, személyességét,transzcendenciáját az immanenciában.. A szeretet dialektikája megvilágítja mit jelent isten szeretete. Helyet ad a szabadságnak, akaratnak még a bűnnek is, mindannak, amit megrövidít a  megismerés dialektikája.A hegeli dialektika konceptualista- a dialektika az egyik meghatározásból a másikba való átmenet.Téved azonban, amikor a megismerést a fogalmak mozgására korlátozza.Hegeli dialektika szükségszerű és relativista.
Atya, fiú, Szentlélek immanens hármassága, minden személyes-szellemi kapcsolat és dialektika eredeti modellje.

  1. Három fázist aszerint különbözteti meg, hogy a véges és a végtelen hogyan viszonyul egymáshoz:
    • Görög vallás: a véges és végtelen viszonyát érzelmileg élik meg.
    • Zsidó vallás: Isten a törvények formájában nyilvánítja meg akaratát, véges és végtelen az emberi tudatban lépnek egymás mellé, ezért kell egy ilyen közvetítés.
    • Keresztény vallás: Isten és ember az emberré vált istenség alakjában egyesül végtelen és véges.
  2. Hegel a kriticista elgondolást - mely szerint, ha meghatározzuk a megismerőképességeinket, megadjuk a megismerés teljes módozatát is - elveti. (Ilyenkor előbb akarunk megtanulni úszni, mint a vízbe mennénk.) Hegel a tapasztalatra alapozva kérdez rá a kanti kritika meg nem ismerhető dolgaira (a magábanvaló dologra), hiszen Hegel szerint az abszolútum megközelíthető. Máskülönben nem léteznék megismerés.
  3. Hegel nem tudat tárgyaival, ítéletekkel, érzetekkel, akarati aktusokkal foglalkozik, hanem a tudat különböző formáival, a tárgytudattal, az öntudattal és az ésszel.
    • A tárgytudat az érzéki bizonyosság közvetlen szemléletén keresztül a konkrét adatok észlelését foglalja magában.
    • Az öntudat az úr-szolga dialektika példáján bemutatva a tárgytudatra kérdez rá az én önmagához való viszonyulásában.
    • Az ész az öntudatra vonatkozva sajátos törvényeket, elméleteket alkot.
  4. A gondolkodó tudat önállóságára törekvő elgondolások nem veszik figyelembe, hogy e törekvésük közben a tárgyakat lényegtelennek minősítve önmagukat (mint a lényegtelenről való gondolkodást) is lényegtelennek minősítik. Így a tudat képtelen lesz a gondolkodást és a tárgyat egy pillanatban megragadni, ennélfogva meghasonlott, boldogtalan tudat lesz.
  5. A hegeli dialektika olyan tézis-ellentézis páron felépülő elméletalkotó elgondolás, mely legkönnyebben a német Aufhebung kifejezés hármas jelentése alapján határozható meg. Először szembehelyezünk valamit a tézissel, ami megszünteti azt, de a pozitív elemeket meg is őrizzük belőle. Ezzel a tagadással és igenléssel egy magasabb fokra jutunk el, amely azután maga is képes újraindítani ezt a hármas sémát.
  6. Az első tag a logika, amely az ideákat úgy írja le, amint azok Isten szellemében voltak a világ teremtése előtt, a természetfilozófia az objektívvé vált ideákkal mint a dolgok tudatos formájával foglalkozik, a szellemfilozófia pedig azzal, ahogyan az emberi szellem az ideákat eloldja az anyagi világtól és öntudatára emeli.
  7. Hegel Logikája szerint a lét a legáltalánosabb fogalom, nem határozható meg, mert nincs semmiféle megkülönböztető jegye. A lét semminek sem a fogalma. Ezért állítható nemcsak az, hogy a lét a lét, hanem az is, hogy a lét a nemlét, a semmi. A lét és semmi fogalmai az általánosságban egybeesnek, de a dialektika során a létesülés (Werden) fogalmába emelkednek föl.
  8. A család érzelmi alapokon nyugvó társulás, amely nem az egyén érdekein alapul. A polgári társadalom az egyéni érdekek primátusán álló racionális elvek eredménye. Az állam közösség, akárcsak a család, de már nem érzelmi alapokon áll, hanem értelmi belátásokon. Az állam az erkölcsi idea valóságára épülve egyszerre általános és különös elveknek is alá van vetve.
  9. A hegeli történetfilozófia felfogásában a világtörténelmi személyiség, aki individuálisan alakíthatja a történelmet (pl. Napóleon) elvileg saját akaratát és céljait látszik követni, amikor cselekszik. Ez ellentétben állni látszik a világszellem észelvű és teleologikus működésével. Az ész csele abban áll, hogy az individuum, bármennyire saját akaratát látszik is követni, voltaképpen a világszellemet szolgálja, és saját érdekei egyben a világtörténelem érdekei is lesznek.

Ludwig Feuerbach(1804-1872): Materializmus talajáról bírálja a vallást

1841-ben megjelent fő műve: A kereszténység lényege
1851: A vallás lényegéről ír könyvet
Azt állítja , hogy a materializmus és az idealizmus ellentétét az antropológia haladja meg.” A lét alany , a gondolat állítmány”.
Kortársaira a legnagyobb hatással, a valláskritikájával volt.
Ha az Isten az ember önkivetítése, akkor a vallás csakis embergyűlölő lehet. Nem Isten teremtette az embert, hanem az ember alakította ki az emberre hasonlító Istenképzeteket.

Minden eddigi materializmusnak (Feuerbach materializmusát is leszámítva) az a fő fogyatékossága, hogy a tárgyat, a valóságot, érzékiséget csak az objektum vagy a szemlélet formájában fogja fel; nem pedig mint emberi érzéki tevékenységet, gyakorlatot; nem szubjektíven. Ezért történt, hogy a tevékeny oldalt, a materializmussal ellentétben, az idealizmus fejtette ki - de az elvontan, mivel az idealizmus természetesen nem ismeri a valóságos érzéki tevékenységet mint olyant. Feuerbach érzéki - a gondolati objektumoktól valóban megkülönböztetett - objektumokat akar: de magát az emberi tevékenységet nem fogja fel tárgyi tevékenységnek. Ennélfogva a Wesen des Christentumsban (A kereszténység lényege) csak az elméleti viszonyulást tekinti az igazán emberinek, míg a gyakorlatot csak piszkos-zsidó megjelenési formájában fogja fel és rögzíti.1 Ennélfogva nem érti meg a „forradalmi”, a „gyakorlati-kritikai”2 tevékenység jelentőségét.