Egzisztencializmus

Kispolgári, értelmiségi lét problémáit fejezi ki.Benne van a kiábrándultság és az elidegenedés.A kapitalizmus felgyorsulttá vált, az ember személyisége háttérbe szorult. Reményvesztett kispolgári értelmiségi lét.Az ember, mint személyiség, hogy tudja magát megmenteni az elidegenült világban. Az embernek szüksége van arra, hogy autonóm legyen és megvalósítsa önmagát.
Ez a filozófia irányzat egy egyfajta kiábrándult életérzést fejez ki, melynek központjában a személyiség áll. Nem kifelé, hanem befelé fordulást részesíti előnyben.A társadalommal szemben az egyént hangsúlyozza a rációval szemben pedig a megélt élményt, érzelmeket.

Az egyéni lét talaját kutatják-mi az életem célja, értéke, lényege? Önmegvalósítás a cél.

A félelem és a szorongás kategóriája

Amit az akkori filozófusok vizsgáltak.
A félelemnek megvan a pontos oka. A szorongás belső flusztráció, életérzés,nem feltétlenül tudjuk a tárgyát megmondani.

Szabadság (autonómia) kérdése

Az ember determinált. Valamílyen módon behatárolt az életút.A szabadság a determináció felismerése
Szabadság: ösztönösség, tudatosság” Az ember választásra ítéltetett”
A választást az ember nem tudja kikerülni. Az egzisztencializmus azt mondja, hogy fordulj befelé , a szabadságodat ott leled meg.

Az élet és halál kérdése, problematikája

A keleti kúltúrában a halál az élet része.
Heidegger: "a halál értelmében élt élet" Egy életem van…!

Martin Heidegger

1889-ben született. Teológusként kezdte, majd filozófiát tanult. Később egyetemi tanár lesz1951-ben hagyja abba és viszavonul Messkirchbe és itt hal meg1976-ban.
Heidegger központi témája az, hogy az ember elidegenedett a léttől. Ez gondolkodásának kiindulási pontja.Az ember elidegenülésének tárgyát vizsgálva azt mondja, hogy az ember akkor talál újból otthonra, ha alárendeli magát a létnek.
Filozófiája nem ateista és nem teista,azt a világot írja le, amit elhagyott Isten, amelytől távol az Isten. Foglalkozik a mi a lét kérdéssel, ill. mit jelent a „van” ? .
Heidegger átveszi a fenomenológiai módszert, és megkisérli előítéletek nélkül leírni az emberi egzisztenciát. Az egzisztencia „ magán-kívűl-való-állás” - emberi térelmélete. Az embert a lét meghatározott régiójának, terének tekiti.
Heidegger a jelennel szemben a jövőt részasíti előnyben. A jövő az elsődleges, mert feléje irányulnak céljaink.De vállalja a múlt terhét.A múlt és a jövő között tájékozódik a jelenben.
Azt akarta, hogy engedjük lenni a létet! Az emberi hatalom nyomán feltáruló semmitől akarja óvni az embert: engedjük lenni a létet.

Élet, halál problematikája

Lásd: "A halál értelmében élt élet."
Műve: Lét és idő: Az embernek két léte van: autentikus-(hiteles), és nem autentikus (koptatja magát az ember pl. mosogat, dolgozik.)
Heidegger üzenete: figyelni kell önmagunkra, mert egy életünk van.

Sören Aabye Kierkegaard (1813-1855)

Dán gondolkodó, teológus, író. Munkásságát a hegeli filozófia és a dán államegyház felszínes kereszténységével vívott küzdelem jellemzi. Megreked az ellentétnél, egyetlenségnél, egyszerűségnél, paradoxonnál.
Művei: Vagy-vagy, A halálos betegség, A szomorúság fogalma

Nem azt kérdi, mi az ember, vagy a kereszténység lényege, hanem hogy miképp válik valóban emberré. Teljes, tökéletes emberi életet akar élni, olyan valamire kívánja építeni az életét, ami összefügg az egzisztenciájának legmélyebb gyökereivel, amelyekkel mintegy belenőtt Istenbe.
Az egzisztencia az egyedi embert jelenti Istenhez való kapcsolatában.
Szerinte a befelé fordulás az egyetlen út az ember számára, az egyedi valóság bensőséges, az ellentétes külsőségessel, a világgal.
A pillanatban a jelen örök és az örökkévaló jelen, ez az egyidejüség, az igazság.
A szorongás a semmiből ered.
A döntés kategóriában szabja meg a valósághoz, egzisztenciához való viszonyt. Először választással jelöli meg a kategóriát.
Kierkegaard kétségbeesik az államon, kiábrándult korabeli társadalomból.
Egyik kulcsfogalma a szerelem és a szeretet.
Elemzései a bűnre is irányulnak. Mi a bűn?