A szociológia sajátossága, hogy konkrét társadalmi problémákhoz kapcsolódva, azok megoldására törekedve fejlődik. Társa-dalmi funkciójában történt változás szükségessé teszi, hogy megkülönböztessük a monopoltőkés társ. szociológiát a modern polgári szociológiától.  A múlt század harmincas éveiben, a gazdasági világválság idején került sor először tudatosan a szocioló-giai kutatásokra, majd a termelés intenzívvé válása bontakoztatta ki a munka- és üzemszociológiai kutatásokat, amelyek a ter-melés hatékonyságának befolyásolására vállalkoztak. A II. világháború alatt az amerikai hadseregben kutatásokat végeztek a harctevékenységeket befolyásoló tényezők feltárására. A század második felében világossá vált, hogy a fejlett társadalmak rá-kényszerülnek a spontán gazdasági fejlődés társadalmi következményeinek korrigálására, így megjelent a társadalmi tervezés eszméje. Ez a körülmény indította gyors fejlődésnek a szociológiát, amelynek eredményei a legkülönbözőbb szintű döntéseket befolyásolhatták.

A modern szociológia jellemzői:

A szociológiai kutatások egy-egy problémára koncentrálódnak. A társadalmi jelenséget alkotó magatartások feltárásával igyekszik a társadalmi jelenségeket megismerni. A kutatások középpontjában az emberi magatartás és a magatartást alakító tényezők kerülnek.

  • Gyakorlatra orientált kutatás: a szociológiai kutatásokat jórészt egy-egy jelenség megismerése, ill. egyes gyakorlati prob-lémák megoldása érdekében folytatják, a kutatások egy-egy problémára koncentrálódnak.
  • Magatartáskutatás: a modern szociológia a társadalmi jelenségeket jórészt a jelenséget alkotó magatartások feltárásával igyekszik megismerni. Ezért a kutatások középpontjába az emberi magatartás, a magatartást alakító tényezők kerülnek.
  • Középszintű elméletek: abból a felismerésből születtek, hogy napjainkban a szociológia még nem törekedhet általános, minden összefüggésben magyarázó elméletalkotásra. A középszintű elméletalkotásra egy-egy társadalmi jelenség magyará-zatával kerülhet sor. Merton fejlesztette tovább a funkcionális megközelítési módot a jelenségek objektív funkcionális kö-vetkezményeinek megkülönböztetésével. A funkciók olyan következmények, amelyek érintik az elemnek az adott rendszer felé irányuló adaptációját, a diszfunkcióknak viszont nincs ilyen hatásuk. ő határolta el a manifesztálódott, vagyis szándé-kolt, felismert és látens, vagyis nem szándékolt következményeket.
  • Strukturális funkcionális elmélet: a társadalmi jelenségek összetevőiből és funkcióiból következtet a jelenségek lényegé-re. Abból indult ki, hogy a társadalmi valóságot önálló struktúrával rendelkező rendszerek alkotják. Ezt Talcott Parsons fejlesztette tovább, mely elmélet szerint a társadalmi rendszerekre bontható, s komplexitásának foka a fejlődési fokuktól függ. Az egyéni cselekvésre épülő rendszerek funkcionális egységet alkotnak, vagyis egy-egy rendszert azok az elemek al-kotnak, amelyek inkább egymással vannak funkcionális kapcsolatban.
  • Szakszociológiák: két csoportját különböztetjük meg:
    1. szakágazatok: általános szociológiai kutatások bizonyos problémákra irányultságából fejlődtek ki pl. családszociológia, városszociológia, stb.
    2. tudományi szakág: a szociológiai és más társadalom-tudományok találkozásából jöttek létre: politikai szociológia, jogszo-ciológia

Ma már szinte valamennyi szociológia szerves kapcsolatban van a hozzá legközelebb eső néhány más társadalom-tudományi ágazattal.

A kritikai szociológia:

Képviselőinek közös sajátossága a kritikai szembenállás a szociológia eddigi teljesítményeivel, elsősor-ban a társadalom funkciójának alakulásával. Első képviselője, C. Wright Mills szerint a szociológia bürokratizálódott, szemben állt magával a társadalommal is. Miszerint a társadalom komformizálódott, és ez lehetővé teszi a kevesek, az elit uralmát. A konformitásra hajló osztályt Mills fehérgallérosoknak nevezi. Mögötte az a feltételezés áll, hogy az ember a társadalmi folyama-tok alakulása következtében elveszítette „autonóm” cselekvési lehetőségét, cselekedeteit kívülről irányítják, ezért alkalmazkodik az elvárásokhoz, és a kívülről irányított emberek társadalmában a hatalmon lévő uralkodó elitnek jut a döntő szerep.
A kritikai szociológia nem jutott el a társadalom strukturális jelenségeiben található összefüggésig, nem fogadta el a munkásosz-tály szerepét és illúziókat táplált a tudományos és művész értelmiség lehetőségeivel szemben. Képviselői az újbaloldali mozga-lom ideológiai megalapozására vállalkoztak. A kritikai irányzat a fejlődés egyik zsákutcájának bizonyult a szociológiában.