Megfigyelés:

Legrégebbi módszer, előnye, hogy az emberi magatartások tanulmányozhatók, de fennáll a szubjektív torzulás veszélye. Két forrása van: a megfigyelt ember vagy a megfigyelő. Ezen segíthet a megfigyelés strukturáltsága, vagyis ha a megfigyelő előre kidolgozott kategóriarendszerrel dolgozik.
  • résztvevő megfigyelés: mindennapos részvételen keresztül megy végbe, lehet strukturálatlan, etnológiai jellegű vagy strukturált
  • kívülálló megfigyelés: mindenképpen objektívebb.

A kísérlet:

Egy kialakított folyamat megfigyelése, amely kellő számban és a szükséges technika alkalmazásával, alkalmas hipotézisek igazolására vagy elvetésére. Fajtái:
  • laboratórium: mesterségesen kialakított folyamat, annak meghatározására, hogy egy tényező bevezetése milyen hatást gyakorol egy csoportra
  • terepkísérlet: nem igényel mesterséges szituációt, a kísérleti és kontrollcsoportot természetes környezetben vizsgáljuk
  • ex post facto kísérlet: meglévő szituációból következtet vissza az előidéző okra

Dokumentumelemzés:

Célra irányuló ismeretszerzés, előzetes megközelítés. Történhet hagyományos vagy matematikai eljárással.

Hagyományos elemzés lehet:

  • belső elemzés: szubjektív tanulmányozás, pl. kritika
  • külső elemzés: a keletkezés körülményeit, visszhangját vizsgálja.
Pszichológiai jellegű vizsgálatok: naplók, emlékiratok, önéletrajzok.

Kvantitatív tartalom az elemzés újabb módszere:

  • szemantika: a szavak gyakoriságának elemzése, pl. hányszor fordul elő a szövegben
  • motívum vagy témaelemzés, pl. levelek osztályozása – dicsérő vagy panaszos
Jogi szempontból fontos dokumentumoknál a jogilag releváns események megragadását alkalmazzuk, pl. jegyzőkönyveknél, bírósági ítéleteknél.

Az adatok feldolgozásának és elemzésének szakaszai:

  • számszerű feldolgozás és elemzés
  • elméleti jellegű általánosítás
Az adatfeldolgozást megelőzi az ellenőrzés, ezt követi a kódolás, vagyis az adatok számok nyelvére való lefordítása. Lehet lyukkártya, elektronikus számítógép. A lyukkártyán számoszlopok helyezkednek el 0-9-ig. A kártyaterv, amikor az oszlopra egy-egy kérdéscsoport válaszlehetőségeit lyukaszthatjuk a kódutasításnak megfelelően. A kódolást követi a táblakészítés, melyet statisztikai vagy matematikai módszerekkel elemezhetünk.

Statisztikai szintek, skálák:

Az adatok elméleti általánosítását könnyíti meg. A különböző gyakoriságok, átlagos kiszámításának és ábrázolásának lehetőségét a felsorolt szintek határozzák meg. A szoc. egyéb eljárásokat is használ, pl. játékelmélet, mátrix elemzés és kifejlesztette saját elemzési módjait is. Ilyenek a skálák és skalogrammok, elsősorban közvélemény-kutatásnál használatosak. Skálák típusai:
  • névleges (nominális) skála: adatok, kategóriák csoportosítása különbözőségük szerint. Így a gyakoriságot figyelhetjük meg
  • rendező (ordinális) skála: objektum vagy egyén, gyakrabban vagy ritkábban előforduló jellemzőinek a meghatározása
  • intervallum skála: nemcsak a jelenségek egymáshoz való viszonyát, hanem a köztük lévő távolságot is jelzi
  • foglalkozáspresztízs skálák: a társ. tagjai milyen sorrendben értékelik a foglalkozásokat
  • Guttman-skálák: összetett társadalomlélektani jelenségeket fejez ki
  • individuális magatartás szintjét tükröző adatok: segítenek a szociális jelenségek megállapításában, de önmagukban még nem magyarázzák a jelenségeket.
A számszerű elemzés arról ad képet, hogy a vizsgált jelenség empirikusan, milyen vonásokkal rendelkezik.

Modell:

Olyan kép, amely a leglényegesebb tulajdonságokat tartalmazza.