A fejlődés:

Változások sorozata, pozitív értéket hordoz.

Modernizáció:

A fejlődésnek egy történetileg behatárolt sajátos típusa, viszonylagos fogalom, valamihez képest viszonyítjuk:
  • szerves modernizáció: Ny-Európában kialakult a modern kapitalizmus, nem egy külső mintához viszonyítva történt, hanem saját erőforrásokból, saját előzményekre támaszkodva.
  • szervetlen modernizáció: szűkebb modernizáció, valamihez képest fel akarunk zárkózni.

Angolszász modernizációs iskola:

Általános előfeltevése:

A modernitás modelljét a nyugati országok adják, azt vizsgáljuk mennyiben tér, vagy nem tér el a mintától. Unlineáris fejlődés, egy útja van, minden társ. ezen halad. Jelentős eltéréseket jelentenek, hogy mely területek kulcsfontosságúak:
  • Gazdaságcentrikus: kulcstényezője a gazdaság.
  • Politikacentrikus: modernizáció kulcsa a politikai rendszer kialakítása.
  • Embercentrikus: a modernizáció kulcsa maga az ember.
Gazdaságcentrikus: minden elmaradott országban alacsony a beruházás, a megtakarítás, a termelés, kevés pénz forgatható vissza a termelésbe. Ezt a hibás kört tőkebehozatallal akarták megtörni. Tőkebehozatal szükséges, akkor megnő a tevékenység, magasabb lesz a megtakarítási ráta, beindul a modernizáció. A valóságban ez nem jött létre, mert beigazolódott, a nyugati tőke nem terjed át a gazdaság egészére, hanem zárványokat teremt. A másik ok, hogy a nyugati tőkebehozatal nem önzetlen, a befektetők profitot termelnek, és kezdetét veszi a profit repartiálása = hazavitele. A gazdasági megközelítés sem az elméletben, sem a gyakorlatban nem igazolódott be.
Politikai-intézmény centrikus: modernizáció fő hordozója a nyugati politikai modellmegvalósítása. A megoldatlan gazdasági kérdések háttérbe szorultak, instabil volt a gazdaság. A fejlett országokban hiába kerültek bevezetésre, a diktatórikus formák kerültek előtérbe. Ugyanis instabil alapon nem működik harmonikusan parlamentáris demokratikus modell.
Embercentrikus: az ember a lényeg, az embert kell modernizálni, a tradicionális ember akadály, a modern, nyugati típusú vállalkozó a modell.
A modernizációs iskoláknál mind a három megközelítés egy fogalompárra épül fel, a tradíció és modernizáció abszolút ellentétpár kizárják egymást. Modernizációs iskola mindig a belső tényezőkben látja a lényeget.

Függőségi iskola /Dependencia/:

Latin-amerikaiak dolgozták ki, marxista baloldali elemekből táplálkozik, ellentéte az angolszász iskolának. Azt mondja, hogy a modernizációs iskola feltételezései hamisak, mert a fejlődés hiányát belső tényezőkre vezetik. A problémák a külső, nemzetközi viszonyokban keresendők. Itt is megjelenik a fogalompár: a centrum és periféria. A világfejlődésnek van egy centruma, és ő diktál a perifériának. A periféria alá van vetve a centrumnak, a periféria ezért elsüllyed. Egyenlőtlen rendszer van, a perifériában akkor van fejlődés, ha a centrum meggyengül.

Frank:

Az alulfejlődés kidolgozója. A periférikus országokat eleve háttérbe szorította.

Samida Hamil:

Következtetése szerint dependencia és fejlődés összeegyeztethetetlen. ő vezette be a perifériás kapitalizmus fogalmát. Óriási tévedés, hogy egyes országok le vannak maradva a fejlődésben, de majd tovább fognak fejlődni. Létezhet függő fejlődés, dependencia és fejlődés bizonyos fokig összeegyeztethető, ez a dependens fejlődés. A gyarmatok fejlődése más fejlődés, mint a centrális periférikus kapitalizmus.

Immanuel Wallerstein:

Baloldali gondolkodó, szellemi forradalmat vitt végbe. A világrendszer szemlélet kialakulása az ő nevéhez fűződik. A fejlődést a világrendszerek alkotják. Típusai:
  • minirendszer: mezőgazdasági forradalom, ősközösség idején működtek
  • világbirodalmak rendszere: a Földön egyetlen világgazdaság létezik, nagy területeket fogott át
  • világgazdaság: a kapitalizmus térnyerése. XV. sz.-ban nincs nagy különbség az egyes régiók között. A XVI. sz.-ban egyenlőtlen rendszer alakul ki, nagymértékű polarizáció következik be. A kapitalista világgazdaság nem tudna működni, ha csak periféria és centrum működne, ezért szükség van félperifériára.

A modernizáció:

A XIX. századtól elindult folyamat, a periférián elhelyezkedő társadalmakra alkalmazható.
A nyugat-európai és észak-amerikai fejlődésben az iparosodás szervesen nőtt ki a gazdaság és társ. fejlődéséből, a társ. különböző szféráiban a tradicionális átfejlődött modernné. Modernizációs folyamat azokban az országokban bontakozott ki, amelyek a fejlődés nyugati polgári útjaihoz képest elmaradtak.
Közép-Kelet-Európában jelentős mértékben hatottak a társ. fejlődésének történeti megkésettségei. A megkésettség az utolérés állandó kényszerét jelentette, következményei a feudális társ. formálódásában is közrehatottak. A megkésettség az európai centrumban végbement folyamatokhoz való igazodást jelentette. Ebből adódóan az európai centrumhoz képest másként alakult a társadalmi és gazdasági struktúra, a hagyományok és érdekek soha nem tették lehetővé a külső minta torzításmentes átvételét.

Modernizáció Magyarországon

Magyar történeti fejlődésre a megkésettség jellemző a nyugat-európai országokhoz, a centrumhoz képest. Már a középkortól lemaradás és mássá fejlődés jellemzi a magyar utat, ambivalens, ellentmondásos viszony alakult ki. Magyarország politikailag, gazdaságilag alárendelt helyzetben volt, elmaradottan fejlődött. A nemzeti szempontok között ellentétek feszültek. XVIII. sz. végén, II. József uralkodása alatt reformok egész sorát próbálta beléptetni a kornak megfelelően. Reformkorban szervesen valósult meg a haza és haladás. A haladás és a nemzeti érdekek harmonikus egyensúlyban voltak. A Bach korszakban (1852-58) egész sor polgári vívmányt vezetett be a bécsi udvar azzal a céllal, hogy a magyarokat megtörjék. 1867-től harmonikus fejlődés veheti kezdetét 1914-ig. a szocializmus is egyfajta modernizációnak tekinthető.
Az eredményes modernizáció olyan gazdasági és társadalmi struktúrában mutatkozik meg, amely az adott ország feltételeire épülve képes a változó külső és belső feltételeknek megfelelően működni. Olyan társadalmi struktúrát alakít ki, amely bázis a folyamatok előrehaladása számára, olyan politikai rendszert, amely képes biztosítani a társadalmi változások belső folyamatos működését.

A modernizáció tartalmi összetevői:

  • energiabázis fejlettsége
  • megfelelő gazdasági szerkezet kialakítása, a rendelkezésre álló feltételek kihasználása
  • a termelés magas technológiai szintje
  • struktúra hajlékonysága, a változó feltételekhez való alkalmazkodási képesség
  • fejlett infrastruktúra

A szervezeti modernizáció:

Az irányítás szakszerűségén, a szervezeti rendszer megújuló és megújító képességén múlik.
A modernizáció individuális szintje nem csupán tudást, szakismeretet, hanem elsajátított tényezőket, attitűdöt jelent. A modernizációs folyamat szintjei összekapcsolódnak, egyik szint jelenségi sem érthetők meg ennek az összefüggésnek elhanyagolásával.