A magyar társadalom struktúráját a történeti viszonyok a nyugati fejlődéstől eltérően alakították. A nyugati társadalom fejlődésénél a feudális tradicionális viszonyok átalakulása szervesen ment végbe: a nagyipar a manufaktúrákból és a kisiparból nőtt ki, a parasztság folyamatosan polgárosodott, s a polgárság végül is magába olvasztotta a korábbi uralkodó osztályt és magához ragadta a politikai vezetést. Ezzel szemben a magyar fejlődés egyfajta kettősséget produkált. Ez abban jelentkezett, hogy a tőkés-polgári társadalom nem minden tekintetben szervesen fejlődött ki a korábbi társadalmi viszonyokból. Az ipar és az ipari munkásság nem épülhetett a manufaktúrákra, a kapitalizmus kialakulásában jelentős szerepet játszott a kívülről jött tőke, a kívülről jött polgárság, sőt a szakmunkások jelentős része is bevándorló volt. A polgárságnak hasonulnia kellett a már kialakult társadalomhoz, amelyben a vezető szerepet a nagybirtokos réteg, középszinten az ún. dzsentri középosztály gyakorolta. A két uralkodó osztály összefonódása csak később indult meg, a nagybirtok fennmaradása tulajdonképpen megakadályozta a modernizálódási folyamat kibontakozását.
Nagyfokú fejlődés indult meg az 1867-es kiegyezést követően. Nagy életerővel fennmaradtak bizonyos feudális eredetű elemek. Ezzel párhuzamosan megindul a kapitalizálódás, és egy klasszikus polgári fejlődés is kezdetét vette. Sajnos kettősség válik jellemzővé a magyar társadalom szerkezetében, erről Erdei Ferenc készített tanulmányt. A magyar társadalom szerkezete leírható egyrészt történeti-nemzeti keretben, másfelől egy polgári keretben.
Történeti nemzeti keretPolgári oldal
Történeti arisztokrácia
Úri középosztály
Nemzeti kispolgárság
Nagypolgárság, nagyburzsoázia
Polgári középosztály
Kispolgárság
Ez a szűkítetten vett nemzeti szerkezet
Parasztság
Munkásosztály

Az úri középosztály és a polgári középosztály összevetése:

  • A történeti arisztokrácia földhöz kötött, a nagypolgárság az iparhoz, a kereskedelemhez.
  • Az úri középosztály (pl. jogászok) az államigazgatásban, központi szerveknél helyezkednek el
  • Miután Magyarországon nem volt elég tőke, vállalkozás, ezért az idegenek jelentős térhódítást kaptak a kapitalizmus kialakulásában
  • A polgári középosztály, a szabad foglalkozásúak, akik nem függtek az államtól, a szakmai elem dominál (pl. ügyvédek, orvosok), az úri középosztály esetében a hatalom dominál
1945-öt követően jelentős átrétegződés következett be, megnőtt a munkásosztály, folyamatosan csökkent a mezőgazdasági fizikai dolgozók aránya, folyamatosan növekedett a szellemi dolgozók aránya. E rétegben, melynek belső összetétele is változott, eltűntek a történeti és polgári középosztály kettősségének maradványai, és új belső rétegződés (vezetők, értelmiségiek, adminisztratív-technikai dolgozók) bontakozott ki.

Parasztság Magyarországon:

Magyarországon az iparosodás felbontotta a hagyományos struktúrát, de a parasztság még mindig jóval magasabb réteget képvisel, mint a nyugati országokban (18%). A parasztság történeti kategória, belső rétegződését a föld nagysága, illetőleg hiánya képezte. A paraszti társadalom felbomlása az iparosodással, a mezőgazdaság technikai fejlődésével indult meg.

Parasztság kritériumai:

  • főfoglalkozású mezőgazdasági munkavégzés és falun lakás
  • markáns kulturális kötelékrendszer jellemezte, relatíve elkülönült a társadalomtól
  • család kitüntetett szerepe
  • munkahely-lakás egysége

A parasztság helyzete az utóbbi évtizedekben:

  • munka és tulajdon kettéválása
  • a család termelési funkciójának elmosódása
  • a mobilitás növekedése
  • a mezőgazdasági fizikai munka átalakulás
A mezőgazdaság egészében véve még ma is hátrányos helyzetben van más termelési ágakkal, különösen az iparral szemben. Ez megmutatkozik a technikai szint különbségeiben, a beruházásokban. A mezőgazdasági nagyüzem mellett annak kiegészítéseként működik a gazdaság intézménye, a kisüzemi termelés, a háztáji termelés, melyet utóparaszti jellegűnek neveznek. A háztáji gazdálkodás perspektívikusan is fennmarad, mivel a mezőgazdasági munkakultúrát a családon belül kevéssé adják át a következő nemzedéknek.

Munkásság:

Modern munkásosztály nem létezhet kapitalista ipar nélkül. A kiegyezést követően a XIX. század utolsó harmadában bontakozott ki a kapitalista ipar. A magyarországi üzemek zömmel külföldi, osztrák munkásokkal dolgoztattak. A magyar ipar koncentrációja egyenlőtlen volt, ipari centrumok területileg aránytalanul helyezkedtek el. Üzemi szintű koncentráció: 50%-ot is meghaladta a kisüzemek aránya, ami öt főnél kevesebbet jelent. A szakmunkások aránya ma kb. 40%, a betanított munkások a könnyűiparban, élelmiszeriparban dolgoznak, a segédmunkások aránya 15% a magyar munkásságon belül, ez az a réteg, amelyben a többszörösen hátrányos helyzetűek között jóval magasabb a deviáns elemek száma.

Kialakulásának tényezői:

  • az ipari termelés alacsony szintje
  • az ipar koncentrációjának magas foka
  • szakmunkások nagyobb aránya a munkásosztályban
  • a munkásosztály forrását a bevándorló, tanulatlan munkaerő, parasztság adta
  • munkásosztály számának folyamatos növekedése
A felszabadulást követően a gyorsított iparosítás elsősorban a betanított munkásság létszámát növelte meg. Új típusú szakmunkásréteg alakult ki, melynek jellemzője a specializálódás.

Munkásosztály a mai magyar társadalomban:

1989-ben  az aktív keresők 67%-a fizikai dolgozó és szerepe bizonyos átmenetiségre utal, amelynek forrásai:
  • a gyors iparosodás révén a munkásosztályba került a mezőgazdasági fizikai dolgozók nagy száma
  • a városban dolgozók és a falun lakók nagy aránya, az ingázás
  • a mezőgazdasághoz való kötődés, vegyes családok, háztáji gazdálkodás
  • a technológiai szint nagymértékű differenciáltsága a kézműipartól az automatizáltságig

A szellemi dolgozók három csoportba sorolhatók:

  • beosztott adminisztratív-technikai
  • értelmiség
  • vezetők
A szellemi dolgozók aránya mindenütt növekszik, melynek elsődleges forrása az iparosodás és a modernizáció. Magasabb szintű ipar, kereskedelmi egységek létrejötte, fokozódó közigazgatási feladatok stb.
Értelmiség+adminisztratív: legnagyobb arányú növekedést az adminisztratív réteg produkálta. Iskola végzettség jellemzője: középfok. Nagyobb arányt a nők képviselték. Jelentősen nőtt az értelmiség aránya. Származási összetétele, jellemzői megváltoztak 1945-höz képest. A felszabadulás előtt a zártság volt jellemző, többségük szellemi dolgozó apától származott, a zártság 1945 után jelentősen enyhült.
Adminisztratív-technikai alkalmazottak átmenetet képeznek az értelmiség és a vezető foglalkozások felé. Ez a réteg számbelileg leginkább túlfejlődött, jellemzője a helyettesíthetőség, iskolai végzettség: középfok.
Értelmiség jellemzője: magasan kvalifikált szellemi réteg, akinek felsőfokú végzettsége, egyetemi, főiskolai diplomája van, tagjai hivatásszerűen és rendszerint részt vesznek a társadalom irányításában, szervezésében, döntések meghozatalában, tudományos, szellemi, kulturális értékeket hoznak létre.
Az értelmiség hivatatása: a mindenkori hatalmat kell kiszolgálnia és mindig kritikai funkciója van.
Vezető réteg jellemzője: csak bizonyos fokig egységes, leginkább ebben a rétegben jutott túlsúlyra a hatalmi elem, nagyobb az idősek, tapasztaltabbak aránya, nagy az életkörülményekben meglévő különbség.
A modernizációs folyamat fontos eleme a tudásanyag folyamatos beépítése a társadalom termelési tevékenységébe, ez pedig a tudás termelését, fenntartását továbbadását és alkalmazását igényli.