A gazdaságfejlődés igénye új követelményeket jelent és ezek a követelmények a társadalom szerkezetének alakulására is kihatnak. Legszembetűnőbb a kisárutermelők, kiskereskedők, kisvállalkozások számának folyamatos növekedése, mely a lakosság zavartalan ellátásához szükséges. Jellemzője a jövedelem-elosztásban elfoglalt helyzetük, a befektetett anyagi erő, kockázatvállalás nem ritkán szembetűnően magas jövedelmekben térül meg. E jövedelem gyakran kiugróan magas fogyasztásként jelenik meg. Mindkét tényező konfliktusforrás lehet.
Társadalmunk másik problémává váló jelensége a többoldalúan hátrányos helyzetű rétegek jelenléte, egyes csoportokra a szegénység fogalma is alkalmazható. A társadalom anyagi és kulturális színvonalának emelkedésével a bérek differenciálódásával szembetűnőbbé válnak azok a csoportok, amelyek jelentős mértékben elmaradnak pl: idős kor, rossz lakáshelyzet, alacsony iskolai végzettség, nagy létszámú család.
A szegénység az anyagi javakhoz való hozzáférhetőség teljes hiánya, ezzel összefüggő tudatlanság, esélytelenség. A fejlett társadalmakban a többoldalúan hátrányos csoportok élnek, amelyekre az objektív-relatív depriváció jellemző Townsend angol szociológus szerint a megfosztottság azokat az embereket öleli fel, akik nem rendelkeznek elegendő anyagi erővel ahhoz, hogy a társadalom átlagának megfelelően táplálkozzanak, öltözködjenek, lakjanak, a társadalmilag lefogadott szokásos életstílust kövessék. Ennek a rétegnek az összetétele heterogén, a népesség 15-21%-a sorolható ide pl. kisnyugdíjas, 4 és többgyermekesek, egyedül élők, rokkantak, cigányok, stb. Ezek a tényezők gyakran együtt jelentkeznek és fokozzák a depriváltságot. A depriváltság, vagyis a többoldalúan hátrányos helyzet nem csupán önmagában negatív társadalmi jelenség, hanem ilyenek forrása is lehet. Különösen szembetűnő lehet ez a jelenség a deviancia különböző formáiban pl. bűnözés, mentális betegségek, öngyilkosságok, alkoholizmus. E csoportok némelyikében a társadalmi átlagnál jóval nagyobb gyakorisággal fordulnak elő. A depriváció következményeinek csökkentése szociálpolitikai feladat.

Státuszcsoportok és rétegek a magyar társadalomban:

A társadalomban lévő individuumok, családok státuszcsoportokba rendeződnek és ezek a státuszcsoportok az egyenlőtlenségi rendszerben kialakult tipikus élethelyzeteket jelölik ki. Ezt két tényező határozza meg: a társadalmi rétegződésben elfoglalt helyük és az egyéni attribútumaik. A társadalom differenciálódását, rétegződését a társadalom működési mechanizmusa, a társadalmi viszonyok újratermelésében elfoglalt hely határozza meg.
  • Státuszcsoport: az egyének és családok csoportosítása az egyenlőtlenségi rendszerben elfoglalt hely alapján
  • rétegződés: a viszonyokat kijelölő kategóriák: férfiak és nők, falusiak és városiak, stb. csoportosítása a köztük lévő különbségek alapján
  • a társadalom struktúrája: a társadalmi újratermelési folyamatban elfoglalt hely alapján való csoportosítás

A magyar társadalomban a következő rétegeket különböztetik meg:

  • Jómódú értelmiségiek és vezető (5,7%): összes jómódú, városi, szellemi foglalkozású réteg, művezetők, jómódú falusi felső és gazdasági értelmiség
  • Városi értelmiségiek és vezetők (7,3%): az előző csoport városi lakosaiból az átlagos anyagi helyzetűek
  • Falusi értelmiségiek és vezetők (0,8%): eddig be nem sorolt jómódú falusi értelmiségiek, vezetők, átlagos helyzetű gazdasági vezetők és értelmiségiek
  • Falusi középréteg (19,3%): átlagos anyagi helyzetű , falusi, nem mezőgazdasági munkások és nem gazdasági értelmiségiek
  • Jómódú munkások (5,6%): jómódú fizikai dolgozók, jómódú falusi inaktív szellemiek
  • Vegyes középréteg (11,4%): minden átlagos helyzetű nyugdíjas, segédmunkás, faluról átlagos anyagi …
  • Városi munkás (16,4%): átlagos helyzetű betanított szakmunkás, irodai dolgozó
  • Falusi szegénység (6,8%): falusi szegény réteg, betanított munkástól felfelé, szegény mezőgazdasági fizikai dolgozó
  • Falusi alsó réteg (6,8%): átlagos helyzetű falusi paraszt, segédmunkás, inaktív fizikai réteg
  • Városi szegénység (6,2%): szegény városi segéd- és betanított munkások, átlagos anyagi helyzetű városi paraszti réteg
  • Szegény paraszti és inaktív falusi réteg (11,2%): összes szegény paraszti réteg, falusi segédmunkás, inaktív keresők
E tagozódásban a munkamegosztásban elfoglalt hely mellett a települések szerinti megosztottság és az anyagi helyzet is tekintetbe lett véve.

A társadalmi struktúra:

A társadalmi újratermelési folyamatban elfoglalt hely alapján való csoportosítás.
A társadalomra olyan folyamatok hatnak, amelyek módosítják a társadalom struktúráját. A strukturális viszonyok változása az osztályok, rétegek alakulása, egymáshoz való viszonyuk módosulása együttesen az átrétegződés.

A társadalmi átrétegződésnek, illetve mobilitásnak két szintje van:

  • makroszint: új osztályok alakulnak, megszűnnek
  • egyén átrétegződése: mozgás van az egyes osztályok között, az egyének az egyik osztályból a másikba kerülnek
A társadalom átrétegződését különböző tényezők határozzák meg, pl. az iparosodás és a gazdaság szerkezeti arányának megváltozásával a munkásosztály növekedett, a parasztság aránya csökkent. Ahol a mobilitás gyakori nyitott, ahol az egyén átrétegződése nehéz zárt társadalomnak nevezzük.

A társadalom természetes formája a

  • strukturális mobilitás: az egyének az egyik társadalmi rétegből a másikba kerülnek; előidézés fő tényezője a foglalkozási struktúra változása illetve a differenciális termelékenység (egyes társadalmi osztályok nem azonos tevékenységi rátát mutatnak, függ a foglalkozási struktúra változásától)
  • cirkuláris mobilitás: amelyben az egyik rétegből származók helyet cserélnek a más rétegből származókkal
  • kilépési mobilitás: adott társadalmi réteget milyen arányban hagynak el
  • belépési mobilitás: hányan érkeznek. Az agrárnépességnél nagyon magas a kilépés, minimális a belépés, ipari munkásságnál nagy a belépési mobilitás elsősorban a parasztságtól, kisebb a kilépési mobilitás. Értelmiségnél: nagy a belépési, kicsi a kilépési mobilitás
  • Intragenerációs mobilitás: generáción belüli átrétegződés. Az egyén saját korábbi helyzetében pozícióváltás következik be akár felfelé, akár lefelé pl. elemi iskolai végzettséggel igazgató lesz, estin tanul; Társadalmunkban a szellemi dolgozók intragenerációs mobilitása igen nagy, legkevésbé mobil a mezőgazdasági fizikai dolgozók rétege, a kilépési mobilitása viszont a legnagyobb, oka a gazdasági és politikai változás
  • intergenerációs mobilitás: generációk közötti átrétegződés. Egyén saját szüleihez képest változtatja meg a pozícióját pl. szegény család gyereke tanul. Kilépés tekintetében leginkább zárt a nem mezőgazdasági fizikai dolgozók rétege
A stabilizálódott társadalomban az átrétegződés fő formája az intergenerációs mobilitás, melynek mértékét a társadalom alapvető folyamatai határozzák meg pl. gazdaságpolitika, igazgatási, szervezési intézkedések. A mobilitás legfontosabb csatornája az iskola és a házasság. Növekvő tendenciát mutatott a századfordulótól a fizikai származású egyetemi és főiskolai hallgatók aránya. A környezeti tényezők közül jelentős, hogy bizonyos iskolatípusok felé terelődnek bizonyos társadalmi rétegekből származók pl értelmiségi gyermekek a gimnáziumok felé, szakmunkás család a szakközépiskolák felé. Az iskola nem képes minden esetben közömbösíteni a tanulók hátrányos körülményeit. A mobilitás másik csatornája a házasság. A család státuszát túlnyomó rész ma is az apa, a férj hovatartozása határozza meg. A szellemi foglalkozású apától származó nők általában szellemi foglalkozású férfiakkal kötnek házasságot.
A mobilitás mértéke önmagában még nem jelent értékítéletet a társadalomról. Az azonos képességűek esélyegyenlőtlensége csökkentésének természetes útja az osztályok életfeltételeinek egymáshoz való közeledése. A mobilitásnak vannak negatív következményei is, amelyek a társadalmi kapcsolatok lazulásából, új helyzethez való alkalmazkodás nehézségeiből adódnak, pl. a válások arányának emelkedése, deviáns jelenségek kialakulása.

Magyar társadalomban bekövetkezett szervezeti változások

1930 1950 1995 
Elit   
Közép Közép Szűk gazdag réteg 
Szegény Szegény Viharosan szűkülő középosztály 
  Széles szegény réteg 
Ferge Zsuzsa: ha mindenki szegény, senki se szegény
1995-ben veszélyesen szűkül a középosztály, a középréteg nélkül működőképes polgári demokrácia nem működhet.