Családok közötti kölcsönhatásokat, interakciókat kell vizsgálni, a családok által betöltött szerepeket.

Parsons:

A strukturális funkcionalista irányzat megalapítója. Ezeket az interakciókat egyfajta rendszerbe foglalta, amelyben az interakciók nem esetlegesen alakulnak ki, hanem összefüggnek egymással, az egyének egymás egymással szembeni elvárásain alapulnak, egymást kiegészítő elvárások rendszereként jelennek meg. A család a társadalom egyik alrendszere, kapcsolatban áll a társadalom más alrendszereivel. A család olyan elsődleges csoport, amely legszűkebben egy férfi és egy nő, valamint leszármazottaik tartós együttélését jelenti. A leszármazottakhoz fűződő vérségi köteléken alapszik, ám rendszert is jelent, amelynek terjedelmét és tartalmát a társadalmi környezet határozza meg. Szűkebb, ha csak az egyik szülő él együtt nem házas gyermekekkel, tágabb, ha kettőnél több generáció él együtt. A nagycsalád nem csupán több generáció együttélését jelenti, hanem nagyon pontosan megszabott munkamegosztáson alapuló szoros köteléket, amelyet a termelőmunka tartott össze. A nagycsalád eredendő típusa a tradicionális paraszttársadalmakban terjedt el és él együtt ma is. A család belső fejlődése alapján megkülönböztethetők a család életciklusai.

Reuben Hill amerikai szociológus 9 ciklust különböztetett meg:

  • újonnan házasodott,
  • újdonsült szülők,
  • iskola előtti iskolás gyermekkel rendelkező,
  • ifjúval élő,
  • fiatal felnőttel élő,
  • gyermekét útra bocsátó,
  • poszt-szülői,
  • idős családokat.

A ciklusokhoz különböző sajátosságok társulnak.

A feleség és az anyaszerep a tradicionális családban befelé irányult, azonosak voltak a családi kötelékből adódó elvárások, nem jelentett ellentmondást a feleség és anyaszerep. A modern társadalomban a nők 70,8%-a folytat kereső tevékenységet, s ezzel ellentmondások jelentkeztek. Átlagosan a nők alacsonyabb bérért dolgoznak, a vezető pozíciókban messze elmaradnak. A családra háruló tevékenységek jó része az ő feladatuk és elsődlegesen megbecsült a szerepük. A családi munkamegosztás az értelmiségi családokban valamivel kiegyenlítettebb. Biológiai szerepük a gyermekek világrahozatala. A munkamegosztásban a nők nagy tömegei szövő, ruházati, háztartási iparok, gyermekgondozási és oktatási területen dolgoznak. A 25-44 éves korosztály kisebb gazdasági aktivitása összefügg a szüléssel, családalapítással. Az iparilag fejlett tőkés országok gazdasága inkább tudja nélkülözni a női munkaerőt.
A családi szerepek elosztását Talcott Parsons két tengely mentén végbemenő differenciálódással írja le. A hatalmi tengelyen min az apa, mind az anya pozíciója fontos lehet. Az instrumentális-expresszív tengelyen az apa szerepe a tengely instrumentális végénél helyezkedik el, azaz a családnak a külső társadalomhoz való kapcsolatát biztosítja. Az anya szerepe a tengely expresszív végénél a család belső összetartozását biztosító funkció. A nő társadalmi helyének megváltozásával a férfi családi szerepének tartalma is módosult, megjelent az otthoni munkamegosztás. A családi szerepek tartalmi átalakulását a jog is tükrözi.

A család nagyságának alakulása a család termékenységétől és a csecsemőhalandóságtól függ. A gazdaságilag fejletlen elmaradott társadalmakban magas az élve születések száma és magas a csecsemőhalandóság. Ezekben jelentős súlyt képvisel a tradicionális paraszt-társadalom, alacsony az egészségügyi műveltségi szint, alacsony a gyermekek felnevelésével kapcsolatos igény, vagyis a családtervezés igénye és gyakorlata nem alakult ki. A modernizálódás a születések számának csökkenésével jár, mert az iparosodás a női lakosságból kapta a munkaerőt. A szerepcsere a családokban feszültségeket idéz elő. A magas szintű szolgáltatásokat nyújtó társadalmak enyhítik ezt a feszültséget.
A csökkenés további okai:

  • az urbanizáció,
  • a társadalomban kialakuló nagymértékű mozgás
  • a tudati viszonyok átalakulása (pl. valláserkölcsi befolyás csökkenése, a nők karrier-ambíciói)
  • a műveltségi szint emelkedése és ezzel az igények fokozódása a gyermekneveléssel szemben
  • a védekezési eszközök fejlődése és hozzáférhetősége
  • a civilizált életmód és értékfelfogás következményeként az egyén jelentőségének növekedése a családdal, mint közösséggel szemben
A népesedés, mint probléma a szegény országokban túlnépesedés formájában, a fejlett országokban alacsony termékenység formájában jelenik meg. Magyarországon hosszabb ideje csökken a termékenység, az élve születések már nem tudják pótolni a halálozásokat, az ország népessége 1982 óta fogy. Az általános tényezőkön túl más kedvezőtlen hatás is jelen van, pl. nagymértékben nőtt a válások száma, krónikus a lakáshiány, kilátástalan a lakásszerzés, a női lakosság iskolázottsági szintjének emelkedése háttérbe szorította a gyermek utáni vágyat. A gyermekek számának csökkenése megváltoztatta a gyermekek helyét és szerepét a családban, s ennek vannak kedvezőtlen következményei, pl. túlzott gyermekközpontúság, amely részben és sokszor megalapozatlan aspirációkat fűz a gyermekhez, részben pedig kiszakítja a családi munkamegosztásból, nem ritkán kivételezett helyzetet alakítva ki számára, ami azután a társadalmi beilleszkedést teszi nehézzé. A testvér, vagy testvérek hiányában megnövekszik a családon kívüli kortárscsoportok jelentősége, szélsőséges esetben akár a családból való gyakorlati kiszakadáshoz is elvezethet.