Az ember természeti lény, környezetével állandó kapcsolatban van, hiszen csak anyagcsere következtében képes fennmaradni. Ezt az anyagcserét saját élettevékenységével biztosítja, tőle függ, hogyan alakítja, teremti meg saját környezetét. Az embert az választja el az állatvilágtól, hogy az ember fejében a munkavégzés előtt megjelenik a munkavégzés célja, terve. Ebből következik az élettevékenység tudatossága, vagyis hogy az ember tudatos természeti-társadalmi lény, aki a környezettel való aktív kapcsolatában nemcsak környezetét, hanem saját szükségleteit, ezek kielégítésének módját és lehetőségeit, saját magát is alakítja. Az ember környezetével nem közvetlen kapcsolatban van, hanem a kölcsönhatásokat (interakciókat) a társadalom közege közvetíti. Az emberi kölcsönhatások befolyásolják egymás viselkedését, a cserefolyamatok a kommunikáció segítségével mennek végbe. Ilyen interakciók a kooperáció, a versengés, a konfliktus, az asszimiláció és az alkalmazkodás.
A mindennapi élet legfontosabb összefüggése a közvetítő szerepe, vagyis
  • a természet és a társadalom közötti közvetítés
  • a társadalom és az egyén közötti közvetítés
  • az emberi tevékenység visszafelé is közvetít a társadalom irányába
A gyakorlati működés által való közvetítés a mindennapi élet legfontosabb jellemzője.
Az életmód az emberek olyan tevékenységi-magatartási rendszere, amelyet- több-kevesebb tudatossággal- életük fenntartására, különböző szintű, különböző helyzetek szerint és történetileg is változó szükségleteik kielégítésére szerveznek.   Az emberi magatartás olyan vonásait fejezi ki, amelyek a mindennapi életünkben rendszeresen megnyilvánulnak.
 A társadalmi-gazdasági fejlődéssel szükségleteink változnak. A szükségletek értékelése sem egységes, függ az emberek társadalmi helyzetétől. Az egyének viszonylagos autonómiával alakítják életmódjukat, a társadalmi-gazdasági feltételek között. Az életmódot kialakító döntések csak részben tudatosak. Szerepük van benne a hagyományoknak, szokásoknak, divatnak. Nagymértékben meghatározzák az anyagi viszonyok és az életszínvonalbeli adottságok. Az értékek, normák, szokások és célok az életmódról alkotott modellekben állnak össze, melyet a tömegkommunikáció terjeszt a társadalomban.

Életmód-alakító tényezők:

  • végzett munka, azaz az embernek a társadalmi megosztásban foglalt helye
  • anyagi viszonyok, az életmód kereteit jelentős mértékben meghatározza a közművekkel való ellátottság, kulturális hálózat, lakás nagysága, települési, ökológiai viszonyok
  • életkor és nemek szerinti differenciáltság
  • átmeneti jelleggel differenciálják az életmód jelenségeit pl. egészségügy, lakáshelyzet, betegség
  • iskolai végzettségnek differenciáló szerepe van a munkában, a szabadidő
  • család differenciáló szerepét a család réteg-hovatartozása feltételrendszert jelent az egyéni életmód számára. Differenciál a családnagyság, sőt a családi életciklus alakítása is
  • az életmódot befolyásolja az is, hogy az egyes rétegek milyen tradicionális életmódmintákat őriznek, másfelől milyen életmódmintákat kínál számukra a társadalom. Az életmódminták történetileg alakulnak ki, bizonyos fokig a differenciálódással szemben hatnak.