A társadalom életének minden területén igen nagy jelentősége van a kommunikációnak, azaz az információk közlési folyamatának. Az emberek közötti kapcsolat önmagában és potenciálisan mindig kommunikáció, így a közlés olyan emberi kapcsolatokban is jelen van, amelynek lényege nem az információ átadás.
A kommunikáció a társadalmi érintkezés specifikus formája, amelynek lényege az emberek társadalmi viselkedésében és társadalmi kapcsolataiban létrejövő jelentésközlésből áll.

A kommunikáció történeti gazdagodása

Túlnyomórészt még a modern társadalmakban is a verbális, szavak útján való közlés a jellemző, melynek feladata a hagyományátadás, az emberek közötti érintkezés, a kumulált tapasztalat továbbadása. E mellett kifejlődött a szimbólumok útján való közlés is. Az írásbeliség a fejlődés gyorsulásának következménye. Az írásbeliség óriási mértékben kiszélesítette a befogadók körét. A technika fejlődésével elterjedtek a tömegközlési eszközök (rádió, sajtó, televízió stb.) E jelenségek-egyrészt a teljességre törekvő „manipuláció” és ezáltal a tömegek sajátos célokra való felhasználhatósága, másrészt a tömegközlési eszközök tevékenysége által is elősegített , az életmódban megnyilvánuló konformitás és az ellene való lázadás gyakori túlzásai-napjaink olyan jelentős problémái, amelyek felé a szociológia is egyre nagyobb érdeklődéssel fordul.

Kommunikáció és nyilvánosság:

A nyilvánosság problémája, hogy a kommunikáció, az információ milyen kört érint. A társadalmi-politikai viszonyok nem teszik lehetővé a teljes társadalmi nyilvánosságot sem a gazdasági, sem a kormányzati, sem a politikai tevékenységet illetően. A nyilvánosság mértéke függ a társadalmi-politikai viszonyoktól, a közlésre kerülő témáktól és a közlés technikai eszközeitől. A nyilvánosság kérdése a közlés iránya. A közlés iránya lehet egyirányú, amely kizárja a befogadó azonnali visszajelzését, vagy többirányú, amely visszajelzés, választ vár.

A kommunikációs folyamat:

A tömegkommunikáció olyan mértékűvé vált, hogy kutatási módszerei, eszközei olyan sajátosak, hogy a szociológián belül is elkülönült ággá, szakszociológiává fejlődött. A kommunikációs folyamat szociológiailag vizsgálható problémái - Harold Lasswell amerikei szociológus szerint - a következő momentumok szerint csoportosulnak:
  • ki
  • mit közöl,
  • milyen csatornán,(milyen közlési eszközökkel)
  • kinek a számára,
  • és milyen hatásfokkal közvetít?

A kommunikáció társadalmi meghatározottsága:

A tömegkommunikációs folyamat kapcsolatban van a társadalom gazdasági-hatalmi és politikai-hatalmi viszonyaival. Ezek a viszonyok meghatározzák, hogy ki közöl, mit közöl és milyen eszközökkel. A kinek a számára és milyen hatásfokkal feltételeire a csoporttényezők hatnak, mert a közönség, amelyhez az információt továbbítják, nem egységes egész. A „kinek a számára” és „milyen hatásfokkal” társadalmi feltételei között ugyancsak szép számmal találunk csoporttényezőket. Ma már általánosan ismert, hogy az a „közönség”, amelyhez az információt továbbítják, nem egységes egész. Az információ fogadásában is megfigyelhetők a társadalom strukturális viszonyaiból adódó jelenségek. Az információk jó része eleve státuszhoz kötött, vagyis bizonyos információk csak bizonyos státuszpozíciót elfoglaló emberekhez jutnak el. Bizonyos közlések csak bizonyos státuszpozíciót elfoglaló emberekhez jutnak el, a közlés fogadását pedig alakítja a betöltött státusz. Ebből azután az következik, hogy a közlést adónak ismernie kell annak a fogadó közönségnek a strukturális sajátosságait, amelynek a számára valamit közöl. A tömegközlés szociológiájában ismert az un. Bumeráng-effektus, amely azt jelenti, hogy a közlés hatása ellentétes a közlő szándékával.

A kommunikáció hatásmechanizmusai:

A közlés fogadását illetően három probléma különösen jelentős:

  1. két-vagy többlépcsős kommunikációs folyamat jelensége(tömegközlési eszközök útján továbbított információ csoport közvetítésével jut el az egyénekhez, illetőleg hatását csoporttényezők,  a csoport véleménye alakítja)A véleményük nagy súllyal esik latba a csoportnak az információt befogadó állásfoglalásában.
  2. A közlést fogadó közeg jelenségeire, akárcsak az egyén reakcióira hat a kommunikációs szituáció is, amelyben a közlés végbemegy. A kommunikációs szituációnak nem csupán a tömegközlés esetében van jelentősége, hanem mindenfajta közlés fogadását befolyásolja.
  3. A kognitív disszonancia nem csupán az ismeretek fogadását befolyásolja, de közrejátszik a közlő kiválasztásában is. Ha a disszonancia jelentős mértékű, olyan „közlöket” keres, akikkel az ismeretei várhatóan harmonizálnak.

A kommunikáció funkciói:

A tömegkommunikáció jelentősége a társadalom fejlődésével folyamatosan növekszik. E növekedést észlelve némely szociológus túl is értékelte fontosságát. A túlzásokat leszámítva a tömegkommunikáció funkcióinak társadalmi fontosságát aligha vonhatná bárki is kétségbe. E funkciókat Szecső Tamás nyomán a következőkben csoportosíthatjuk:
  • tájékoztatási-tájékozódási funkció: az eseményekkel egyidőben tudósít pl. hírszolgálat
  • érték-, norma-, ismerethordozó és –átadó funkció: életmódminták terjesztésében, politikai állásfoglalás kialakításában jelentős
  • szórakoztató funkció: szabadidő kitöltésében jelentős.
A tömegkommunikációs rendszer a társadalom politikai rendszerébe is beilleszkedik, igen jelentős politikai eszközként használható. Jóllehet a tömegkommunikáció többféle funkciót is elláthat, ma már mindezek hangsúlyozott politikai tartalommal rendelkeznek, ahogyan az eszközök maguk is többnyire politikai irányítás alatt állnak.

A kommunikáció egyéb elemei:

A kommunikáció természetesen más elemeiben és összefüggéseiben is vizsgálható.
  • szöveg: ideértve a szavakat, szimbólumokat, képeket
  • mögöttes szöveg vagy metakommunikáció: gesztusok, hanglejtések, mimika
  • társadalmi viszony a kommunikáció alapja: mindenfajta társadalmi viszonyhoz kötődik valamilyen kommunikáció. Kialakult azonban a kifejezetten közlési viszony is, amelyben elválva találjuk meg a közlő és a befogadó szerepet.
  • környezet: a közvetlen közlési szituációt jelenti