Struktúra-érdek-magatartás

Az emberi magatartás sokféle tényező eredője. E tényezők egy része biológiai, pszichológiai és társadalmi jellegű. E tényezők egymással összefüggésben hatnak. Az emberi magatartás összefügg:
  • valamiféle szükséglettel,
  • egy ehhez is kötődő, de objektíve a társadalmi struktúra valamilyen eleméhez kapcsolódó érdekkel,
  • valamely céllal, amely az előbbi tényezőkből adódik, ám a társadalom kultúrája által befolyásolt; ezen kívül
  • valamilyen szituációban megy végbe,
  • egyes viselkedési mintákat követ, másokkal szemben áll, esetleg újak kialakulásában hat közre.
Befolyásolja a társadalom gazdasági fejlettsége, kultúrája. A magatartást érintő kihívás lehet közvetlen pl. a nemi tagozódás, etnikai csoporthoz való tartozás. A cselekvést bizonyos mértékig befolyásolják a közvetlenül nem érintett strukturális tényezők és ezzel egy bonyolult érdekviszony-hálózat is. Ezek egy része automatikusan hat, más részük pedig érdekfelismerés közbejöttével. A z érdekek nem egyenrangúak, hanem hierarchizáltak, nem ellentmondásmentesek, az objektív érdekek és érdekfelismerés között eltérés lehet.
A társadalmi tényezők pszichikus mechanizmus közbejöttével jutnak kifejezésre az emberi magatartásban. Az emberrel veleszületett biológiai és pszichikus tényezők működése és a szocializáció következményeképpen alakul ki az ember személyisége. A személyiség attitűd (beállítódás) formájában is megnyilvánul.
A beállítódás, az attitűd olyan szerzett, elsajátított és rögződött ismeretekre, értékekre épülő pszichés tendencia, amely valaki vagy valami felé megnyilvánulva eleve helyeslő, elvető vagy közömbös tartalmú lehet. Az attitűd megnyilvánulhat következetes (konzisztens) és ingadozó, következetlen (inkonzisztens) módon is. A magatartás válasz egy bizonyos szituációban rejlő kihívásra. Hatnak rá a társadalmi-strukturális tényezők, a pszichés mechanizmusok, a cselekvési minták és más tudati jelenségek.

A magatartás -irányítás mechanizmusa

Az ember mindig konkrét szituációban cselekszik, de a szituáció maga is társadalmi-történeti termék a társadalom struktúrájával, a társadalomtörténeti folyamataival függ össze. A szituáció által kiváltott magatartásnak az egyén szocializációja során kialakult társadalmi tartalma van. Az emberi magatartás-esetenként ellentmondásokat is hordozó irányítása megy végbe a szerephálózaton keresztül. A magatartás társadalmi irányítása tehát bonyolult és összetett folyamat.
Jellemzői:
  • a társadalmi és más jellegű létfeltételek pl. fizikai környezet, eleve kialakítják a magatartást
  • a társadalom gazdasági sajátosságai, fejlettségi szint, kulturális viszonyok
  • ezek a tényezők a szocializáció társadalmi feltételeitől és eredményeitől függően jutnak
  • ifejezésre
  • a társadalmi tényezők pszichológiai mechanizmuson keresztül aktivizálódnak.
Az emberi magatartás társadalmi irányítása nem mindig tudatos, mert az érdekviszonyok már eleve automatikusan alakítják az egyén magatartását. Az automatikussá vált, szokásszerűen berögződött magatartás és a tudatos magatartás-irányítással teremtett magatartás több vonatkozásban is összekapcsolódik, mert a tudatos magatartás is idővel automatikussá, szokásszerűvé válhat.

A magatartás-irányítás eszközei

A magatartásirányítás társadalmi eszközei nagyon sokfélék: erkölcsi szabályok, tradíciók, ritmusok, divat- és illemszabályok, jelzések, szimbólumok. Mellettük ellentmondóan él a közvélemény és az előítélet. Az eszközök sokasága közül csak a magatartásszabályt és az előítéletet tárgyaljuk.

A magatartási szabályok a társadalom által elfogadott cselekvési minták, amelyek alapján az emberek cselekvését megítélik. Követésük előnyökkel, megsértésük hátrányokkal, szankciókkal járhat. A társadalomban sokféle magatartási norma él: illemszabályok, divat, tradicionális kötöttség, jogszabályok, szokások. Különböznek egymástól berögzöttségük és normalizáltságuk szerint. A magatartási szabálytípusokkal különböző tudományok foglalkoznak, közös elemeik és sajátosságaik vannak, pl. jogszociológia, erkölcsszociológia. A legfontosabb közös tulajdonság az, hogy valamennyi magatartásszabály helyesnek tartott cselekvésmódra utal. A magatartásszabályok nagy részét csak a társadalom egy része tartja helyesnek, csak egy része fogadja el. A magatartásszabályok társadalmi kötöttségükben is differenciáltak. Kialakulásukban, érvényesülésükben a társadalom osztály-, réteg-és csoporttagozódása, nemkülönben kultúrájának jellege igen fontos tényező.
A magatartásszabályokat a társadalom akkor helyesli, ha

  • annak az embercsoportnak az érdekeit szolgálja, amelyhez tartozik
  • helyes eszmekört tükröz
  • tradicionális szabályok következtében

Az uralkodó helyet elfoglaló osztályok arra törekszenek, hogy saját érdekeiket kifejező magatartásszabályok érvénye más osztályokra is kiterjedjen.

A magatartásszabályok érvényesülése:

A magatartásszabályok közös problémája érvényesülésük folyamata. Alább azt vizsgáljuk, milyen tényezők hatnak közre a magatartási szabályoknak az emberi magatartásokban való megvalósulásában.

  • Valamennyi magatartásszabály a társadalom általános létfeltételeinek talaján születik. A magatartásszabályoknál nehéz különbséget tenni a szabály követése és a magatartások automatikus alakulásában rejlő szabályszerűség között.
  • jelentős tényező a magatartási szabály megvalósulásában a tudatos követés, amelynek két alapfeltétele van: a magatartásszabály ismerete és helyességének, racionalitásának, követő érdekeivel való megegyezésének belátása. Ebben az esetben a norma és az ember között értékelő viszony alakul ki.
  • A tudatos követést erősítő tényező, hogy a magatartási szabályokat szankcióval biztosítják. Az emberek nagy része a normasértés következményeitől való félelmében követi az érdekeivel ellentétes magatartási normákat is. A szankciótól való félelemből eredő szabálykövetés legtipikusabban a jogszabály esetében figyelhető meg.
  • A magatartási szabály követésében közrehat a kikényszerítés, a szankció konkrét alkalmazása.

A magatartásszabály megvalósulásában közreható említett elemek természetesen nem egymástól függetlenül, nem elszigetelten működnek.

Az előítélet

Az előítélet állandósága következtében különbözik a közvéleménytől. Azok a vélemények, amelyek előítéletté válnak, az ember abban a társadalomban amelybe beleszületik készen kapja, szocializációja során kritika nélkül fogadja el őket. Előítélet kialakulhat saját és más csoportokhoz tartozókkal szemben. Társadalmi problémát a másokkal szemben kialakított előítélet okoz, ez kap negatív tartalmat. Ebben az esetben bizonyos emberekkel elutasító magatartás alakul ki, pusztán abból adódóan, hogy az előítélettel szemlélt csoporthoz tartozik. A „csoporttal” szembeni ellenséges állásfoglalás tehát szinte automatikusan jelenik meg az egyénnel szemben is. Előítélet főként ott okoz társadalmi problémát, ahol a társadalomban jelentős etnikai, nemzeti, vallási kisebbségek találhatók, különösen ha zártabban élnek, ha nincsenek jelen a társadalom valamennyi osztályában. Miután egy nemzethez tartozó emberek ritkán ismerik más nemzet sajátos kultúráját, ezért hajlamosak a leegyszerűsített megítélésre, ami túlzást és hamis általánosítást jelent, azaz az előítélet legfontosabb elemeit.

Az előítélet valamely személlyel szemben érzett idegenkedő vagy ellenséges attitűd, amelynek alapja pusztán az, hogy az illető személy egy adott csoporthoz tartozik, ezért feltételezi róla, hogy a csoport negatív tulajdonságaival ő is rendelkezik.

A társadalmi előítéletek sztereotípiákban jelennek meg, olyan megállapításokat tartalmaznak, amelyek eltúlzott, hamis és leegyszerűsített ítéletet jelentenek, a gondolkodásba beépülve megkönnyítik a gondolkodást. Lehet pozitív: magyar, bátor, és lehet negatív: piszkos, cigány.

Az előítélet fokozatai:

  • szóbeli elvetés, elutasítás
  • diszkrimináció, elkülönülés
  • fizikai bántalmazás, megsemmisítés

Természetesen egyik fokozatból sem következik automatikusan a másik.
A magatartásirányítás egyéb eszközei a jelek és jelzések, vagyis a szimbólumok.