Deviáns viselkedés

A társadalom által általánosan elismert viselkedéstől vagy legalábbis a statisztikai átlag magatartásban megjelenő szabálytól való eltérést jelenti. A szabálytól való eltérés akkor deviancia, ha az eltérést kifejező magatartás számszerűen is bizonyos arányon alul marad. A devianciához két elem szükséges: az eltérő magatartás és a társadalomnak, vagy egy részének a negatív reagálása. A deviáns magatartás nem mindig erkölcsi elítélésen alapszik, pl mentális betegség. Az eltérő magatartások előremutató elemet is hordozhatnak és a társadalom úgy is változtathat megítélésén, hogy a korábbi deviáns elemeket később átlagosnak, normálisnak tekinti.

Formái:

  • Bűncselekmények elkövetése, bűnözés
  • alkoholizmus,
  • öngyilkosság
  • mentális betegségek.
A bűnelkövetők és alkoholisták között túlsúlyban vannak a férfiak, az öngyilkosok többsége is férfi, míg a mentális betegek többsége nő.
Egy magatartás egyik napról a másikra deviánssá válhat, pusztán jogi szabályozás megváltoztatásával is. Itt a viselkedés megítélésének változása eredményezi a devianciát. A mentális betegségek során olyan deviancia jelenik meg a pszichés állapot során, amely megnehezíti a viselkedés egyéni kontrollját.
A szociológia feladata a deviáns magatartásban megnyilvánult társadalmi jelenségeknek a feltárása. A szociológia a deviáns magatartás különböző formáit azonos jelenségként kezeli. A múlt század végéig a devianciát fizikai, biológiai, pszichikus defektusra, veleszületett negatív erkölcsi tulajdonságokra vezették vissza, pl. a génekre. Ma már felismerték a deviancia társadalmi összefüggéseit is.

Durkheim

Az öngyilkosság okát társadalmi oldallal magyarázza, annak a csoportnak a sajátosságaival, melyhez tartozik. Arra a következtetésre jutott, hogy az öngyilkosság tulajdonképpen 3 társadalmi helyzetre vezethető vissza. Ennek alapján állapította meg az öngyilkosság 3 típusát:
  • egoista ( az egyén társadalmi kapcsolatai meglazulnak)
  • altruista ( az egyén feloldódik a csoportban)
  • anómiás ( az emberi magatartást irányító normák hatása relativizálódik) Az öngyilkosság gyakoriságánál azoknak a csoportoknak a belső kohézióját kell vizsgálni, akihez az egyén tartozik.
A szociológiai kutatások eljutottak annak megállapításáig, hogy
  • a deviáns magatartás más társadalmi folyamatok, jelenségek következménye; és
  • a deviáns viselkedést ugyanazok a társadalmi mechanizmusok hozzák létre, amelyek a normáknak megfelelő viselkedést.

Merton

Kifejleszti a normáknak megfelelő magatartást, mely segít a társadalom fenntartásában a rend megőrzésében.
Az anómia a társadalmi magatartásszabályok hatásának viszonylagosságát jelenti, melyet több állandóan ható tényező okozhatja:
  • Ilyenek a magatartásszabályok közötti ellentmondások. Előfordul, hogy valamely emberi magatartás éppen az egyik magatartásszabály megvalósításával sérti a másikat.
  • a társadalomban elfogadott célok és értékek különbözősége. Az elfogadott célok elérésére való törekvésükben a társadalom egyes csoportjai illegitim eszközök igénybevételéhez folyamodnak.
  • a társadalom strukturáltsága nem csupán a célok és értékek elérésének lehetőségét befolyásolja, hanem célokat, és értékeket is differenciálja. A társadalomban a társadalom egészére jellemző kultúráktól eltérő sajátosságokat tartalmazó szubkultúrák is élnek, amelyeknek saját értékei, normái eleve eltérhetnek a „hivatalostól”.
  • valamint a társadalmi átalakulás során az értékek problematikussá válhatnak.

Az ember a szocializáció során elsősorban a családban sajátítja el azokat az értékeket és szabályokat, amelyek a magatartását irányítják. Ha ebben törés, vagy hiba következik be, akkor nagyobb esélye van a deviáns magatartás kialakulására. A család a szocializációs szerepében bekövetkezett defektusok teret engednek más társadalomellenes csoportok, galerik befolyásának. De maga a család is nyújthat káros mintákat, pl. alkoholizmus, és alakíthat ki deviáns magatartást. A család, mint primer csoport a felnőtt ember deviáns magatartásának kialakulásában jelentős szerepet játszik. Az alkoholizmus alakulásában mindenképpen emelkedő tendenciát figyelhetünk meg, növekszik az alkoholtól befolyásolt állapotban elkövetett bűncselekmények száma. Az öngyilkosság száma és aránya magas, stabilan emelkedő irányzatú. A mentális betegségeknél is növekvő tendencia állapítható meg.

A magyarországi deviáns jelenségek alakulására ható legfontosabb tényezők a felgyorsult modernizáció és a jelentős mértékű iparosodás talajt teremthetnek a deviáns magatartások számára. Ezek a primer kötelék lazulásával járhatnak. A mobilitás beilleszkedési nehézségekre vezethet és az ingázás is devianciát okozhat. Társadalmon belül a városokban és a falvakban magasabb a bűnelkövetőek aránya, mint az ipari városokban, az öngyilkosság magasabb a parasztság között, mint a munkásság és a szellemi foglalkozásúak körében. az iparosodással összefüggő jelenségek nem állnak meg az ipari körzetek határánál, sőt a falusi területeken nagyobbak a változások.

A deviáns magatartást kiváltó társadalmi tényezők

Az iparosodás és az urbanizáció jelenségei más tényezőkkel összefüggésben hatnak a deviáns magatartás kialakulására.
A deviáns magatartást kiváltó konkrét tényezők lehetnek:

  • a kulturális tényezők, hagyományok, elfogadott magatartási minták,
  • politikai intézkedések is tápot adhatnak bizonyos deviáns magatartási formák terjedésének.
  • közrehatnak az anómia sajátos megnyilvánulási formái. A csábító anyagi jólét bűncselekmény elkövetésére, a magasabb funkció vonzása opportunizmusra, klikkel útján való érvényesülésre ösztönözhet, s ha ezek nem is mindig nyilvánulnak meg pl. bűncselekményekben, mégis talajt biztosíthatnak a deviáns magatartás formái számára, a devianciának.
  • deviáns magatartásokat termelhet a többoldalúan hátrányos helyzet is, különösen a belőle fakadó depriváltság érzése, amely könnyen eredményezhet alkoholizmust, ezzel öszefüggően bűnözést, a családi szocializáció megbontását, a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztető helyzetet, idősebb korban öngyilkosságot, táptalaja lehet a mentális betegségeknek.

A deviáns magatartások valamilyen konfliktus-szituáció feloldásaként jönnek létre.
A társadalmi, kulturális tényezők két szinten működnek közre:

  • konfliktushelyzetek létrehozásában – az iparosodó, urbanizálódó társadalmakban több konfliktushelyzet alakul ki mint pl. a tradicionális társadalmakban
  • a konfliktushelyzet feloldásában – a primer kötelékek közreműködnek a konfliktusok könnyebb feldolgozásában pl. a vallás.

Mindezek a társadalmi tényezők nem automatikusan teremtenek deviáns magatartást és nem is egymástól függetlenül hatnak. A társadalmi tényezők egyéni tulajdonságokon keresztül jutnak kifejezésre.
Újabb kutatások felhívják a figyelmet a deviancia szekvenciális modelljére: a deviáns magatartás sémái meghatározott sorrendben fejlődnek ki, és az egyén magatartásában megfigyelhető a deviancia felé vivő lépések sorrendje. Az út a szándékos nonkonform magatartástól az alkoholizmusig, a bűncselekmények elkövetéséig vezethet, sőt addig, hogy az egyén elfogadja, hogy deviánsnak tekintik, végül a deviancia, mint életforma is kialakulhat, esetleg szervezett deviáns csoportba való belépéssel párosulva.