A klasszikus polgári politikai modell szerint a szavazati joggal rendelkező állampolgár azt az embert küldi képviselőjeként a választott testületbe, aki az ő politikai nézeteit képviseli, és ha nem ezt teszi a következő választáson nem szavaz rá. A választott testületekben a képviselők vitát folytatnak a problémákról és a legracionálisabbnak tűnő döntési alternatívát fogadják el, amelyet azután a végrehajtó-igazgatási szervezet az egyéni és társadalmi viszonyokban érvényesít.

Alapkategóriák:

  1. Politikai: államhatalom megszerzésére illetve fenntartására irányuló tudatos tevékenység.
  2. Irányzatok:
    1. jogászi állam Hans Kelsen állam – egyfajta normatív rendszer
    2. szociológiai állam (Weber)
    3. politikai állam (Schmidt)
  3. Hatalom: minden olyan viszony, amelyben lehetőség van arra, hogy a másik személyt befolyásolja.
  4. Politikai hatalom: az a képesség, amellyel a jogalkotás alkalmazást végző intézményeket befolyásolni lehet.
  5. Uralom: (Weber nyomán) Az a „valószínűség”, hogy adott embercsoport adott utasításoknak engedelmeskedni fog. Uralom a legitim hatalom. (a hatalom szűkebb rétege)
    • tradicionális
    • karizmatikus
    • reális
  6. Politikai rendszer: a politikai tevékenység kialakult szerepek, ezzel kialakult magatartások pozitív vagy negatív tevékenység.
    • társadalom politika
    • állampolitikai tevékenység

Választási modell:

Elméletileg: választópolgárok döntenek
Miért nem működik ténylegesen a modell?
  • Politikai pártok szerepe
  • Végrehajtó hatalom szerepének a módosulása (fölértékelődés)
  • Neokorporatizmus jelenség

1. Politikai pártok szerepe:

A demokrácia nem képzelhető el többpártrendszer nélkül. A politikai pártok korlátozzák is a modell érvényesülését.
Robert Michels: német szociológus, Max Weber tanítványa a német szociáldemokrata pártokat vizsgálta. Következtetései nemcsak a szoc. jellegű pártokra érvényesek „oligarchia” vastörvénye nevet kapták a következtetései: a párton belül gyorsan kialakul egy belső vonal „oligarchia”, amely kezébe kaparintja a párt irányítását. Ez minden politikai jellegű szervezet és törvényszerűen bekövetkezik. Egy kis csoport átveszik a szervezet fölötti irányítást. Köv: a párt a vezetők irányításának megfelelően fog viselkedni, egyre távolodva a párt programjától és a választóktól.
Ennek gyakorlati következményei parlamentáris demokráciában:
Kormányzat – parlament
Gyakorlat: parlamenti képviselők, aki párt színeiben indul. Köv. a képviselők egyre kevésbé lesznek ténylegesen felelősek a választópolgároknak és egyre inkább a pártvezetésnek. Kormányt az a párt alakít, amely többségre jut a parlamentben.

Kontroll hogy tud így érvényesülni? Nagyon töredékesen érvényesül.

2. Végrehajtó hatalom szerepének módosulása (felértékelődése):

(Montesquieu: hatalmi ágak megoszlása: végrehajtó, törvényhozó, bírói hatalom. Máig alkotmányjogi alap.
Gyakorlat: Világszerte a végrehajtó hatalom szerepe nő. Tényező: állam szerepe nagyon módosult. (100 éve) éjjeliőr államból az állam szerepvállalása kibővült. (oktatás, eügy, szoc. környezetvédelem) Következmény: a végrehajtó hatalom lehetőségei mozgástere jelentősen kibővült. Oda vezet, hogy a választási modell kicsorbul.

2. Neokorporatizmus (érdekképviseleti szervezetek előtérbe nyomulása).

  1. strukturális érdekképviseleti szervek (szakszervezetek, munkaadók, kamarák, civil szerveződések,)
  2. funkcionális: a döntések kialakításának és meghozatalának egyfajta intézményesített rendje.
    • nagyobb törvényjavaslatot csak az érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetve lehet. Köv.: korlátozódik a választási modell, már nem össztársadalmi érdek, csak a szűkebb érdek.
    • bizottságok, szakbizottságok megint csak saját szűk érdekei: (Vál. modell jelentős mértékben csorbul).

A gazdasági viszonyokat pol. viszonyok és érdeket és fordítva hatják át.
Az érdekek kezelése, megfogalmazása minden gazdaság számára fontos.

  1. Érdekek artikulációja
  2. Érdekek érvényesülése ( ha valamely személy vagy csoport saját érdekét képes bejuttatni a politikai rendszerbe).

A neokorporatizmus főbb formái:

2.1.    Spontán érdekérvényesítés,
2.2.    Tárgyalásos érdekérvényesítés: még nem szervezeti.
2.3.    Szervezeti érdekérvényesítés: Klasszikus esete a sztrájk.
2.4.    Lobbizás: rétegérdek
2.5.    Informális érdekérvényesítés: diktatórikus rendszerek tipikus formája.
2.6.    Testületi vagy állami szintű érdekérvényesítés: közvetlen megvalósulás, testületi.

3.       Az egyének egyidejűleg többfajta érdekcsoportban tevékenykedhetnek, kiegyenlítő hatás.
4.       Bármely témát fel lehet vetni, nincs „tanú” téma.

Közvélemény jelentősége:

Modern értelemben vett közvélemény a modern polgári társadalom kialakulásától (Jürgen Habermans: a társadalmi nyilvánosság szerkezetváltozása)
Angelus Róbert: fejlődés fokozatai: 1. népérzület, 2. közösségi vélemény, 3. közvélemény
Közvélemény: a társadalmi tudatnak egy társadalmi jelenséget értékelő sajátos kifejeződési formája jön létre.

A politikai pluralizmus:

Tágabb értelemben: többféle politikai törekvés egyszerre érvényesülhet.
Szűkebb értelemben: többpártrendszer

A modern pluralista politikai rendszerek vonásai:

  1. A politikai hatalomnak nemcsak egy alakja van, hanem több. (Föld, hivatali munkamegosztás) Kína, Törökország stb.) Továbbra is lehet a hatalom elegye mindhárom, egymást kiegyensúlyozzák.
    Szorosan kapcsolódik:
  2. A politikai hatalom egy csoport kezében sem csoportosul. A hatalmi erők nem kumulálódhatnak (összpontosulhatnak) egy kézben.
    • A statisztikai átlagvélemény nem esik egybe a közvéleménnyel, mert nem tűnik i az érdekkötöttség. (Az érintett véleményének van csak súlya)
    • Közömbös kérdésekben nem alakul ki közvélemény.
    • Közvélemény csak olyan kérdésekben alakulhat ki, ahol értékelni kell.
    • Sajátos természete: változékony, könnyen manipulálható, ebből nem következik, hogy figyelmen kívül hagyni.

Közvélemény 4 funkciója:

  1. expresszív
  2. konzultatív: figyelembe kell venni közvéleményt
  3. direktív: közvélemény maga is döntésben fejeződik ki: speciális esete a népszavazás.
  4. szabályozó: „regulatív”. a közvélemény befolyásolja az emberi magatartást. (akarva- akaratlanul is igazodik hozzá.)

Ezek a folyamatok és jelenségek kezdettől fogva benne éltek a polgári társadalom viszonyaiban. Nem váltak azoknak következményeikben is nyilvánvalóvá. A megmutatkozásukra a kedvező talajt a monopoltőkés társadalom viszonyai biztosították, amelyek az amúgy sem széles részvételi lehetőségeket a politikai folyamatokban tovább szűkítették. A formális részvételi lehetőség, pl. a választójog alapján, általánosabbá vált. A választójog általánosabbá válásával nyílott lehetőség, az un. választói magatartás tanulmányozása során, a választás tényleges lehetőségeinek, a következményeinek szociológiai megközelítésére.
A politikai szociológia kutatásai akkor és azokkal a problémákkal kapcsolatban bontakozhattak ki, amidőn a társadalmi valóság megkérdőjelezte a polgári politikai berendezkedés ideálisnak tartott modelljét.
Ezek a kérdőjelek: Marx, Max Weber, és Robert Michels munkáiban jelentek meg.