A politikai rendszer környezetét alkotó társadalom különböző érdekviszonyokat tartalmaz.

Érdek:

A politikai viszonyokat is gazdasági törekvések hatották át, a gazdaságban fontos szerepe van a politikai döntéseknek.

Érdekartikuláció:

Érdekek kifejezése.

Érdekek érvényesítése:

Politikailag akkor releváns, ha valamely embercsoportnak lehetősége van arra, hogy érdekeit bejuttassa a politikai rendszerbe.

Érdekérvényesítés szintjei:

  • Spontán érdekérvényesítés: nem szabályozott forma, pl. munkalassítás. Azon csoportnál erős, amely stratégiai pozícióban van.
  • Tárgyalási érdekérvényesítés: előkészített, bizonyos csoportos együttműködés
  • Szervezeti érdekérvényesítés: pl. sztrájk különböző szakmai szervezetek, szakszervezetek.
  • Testület/állami érdekérvényesítés
Az állam tevékenységét befolyásoló hatékony érdekérvényesítés társadalmi-politikai szervezetek, elsősorban pártok útján történik.
Érdeklobbizás: egyfajta intézményes nyilvános érdekképviselet, elterjedt, demokratikus berendezkedésű országokra jellemző.

Informális érdekkijárás:

Nem nyilvános, Magyarországon is ez volt sokáig, nem demokratikus, nagyon hatékony.

Politikai pluralizmus:

Van tágabb és szűkebb értelmezése:

Tágabb politikai pluralizmus:

Egyidejűleg több politikai cselekvés létezik, ezt a törekvést természetesnek és elfogadottnak tekintik.

Szűkebb politikai pluralizmus:

Többpártrendszert jelent. Politikai pluralizmus elvi alapja: A különböző csoportok léte és nem léte társadalmi érdek, megszüntethetetlen tény. Ebből a tényből fakad a politikai élet fő szereplői nem az egyének hanem a különböző csoportok.
A politikai pártokon belül is differenciált érdekviszonyok találhatók. Az egypártrendszerben talán még inkább, mint a többiben, különböző érdekek érvényesítésére van lehetőség a döntési mechanizmus működésében.

Modern pluralista politikai rendszer vonásai:

A politikai hatalomnak nem egy, hanem több alapja lehet. A feudális rendszerben a hatalom alapja a föld, ami a születésen alapult. A kapitalizmusban a tőke, a plurális rendszerben a vagyon, a hivatali státusz, a társadalmi pozíció, presztízs. Nem egy tényezőre vezethető vissza.
  • A hatalmi erők nem kumulálódnak, nem összpontosulhat egyetlen ember kezében.
  • Az állampolgárok egyre többféle érdekcsoportba tevékenykednek.
  • A politikai szintéren bármilyen témát fel lehet vetni nyílt megvitatásra.
  • A pluralizmus egyfajta társadalmi pluralizmus is.

Közvélemény:

A politikai döntéseknek a közvéleményen kell alapulnia a demokratikus társdalomban. A közvéleményt a társadalmi nyilvánosság felől kezdték kutatni. Történelmi jelenség, a fejlődés bizonyos fokán jelenik meg. Angelus Róbert szakmai szintjei:
  • népérzület. tömegesen előforduló beállítódások, attitűdök összessége, amely jelentősen befolyásolja az emberek tömegmagatartását.
  • közösségi vélemény. előfordul minden természetes közösségben pl. család, szabályoz és ellenőriz.
  • a közvélemény: konkrét kérdésre irányuló, kommunikációs formákban megjelenő, eltérő állásfoglalásokat tartalmazó tömegméretű megnyilatkozás, amely nemcsak politikai körökben alakítható ki, pl: művészet, kultúra. A társadalmi tudatnak, egy adott társadalmi jelenséget értékelő sajátos kifejező formája.

Jellemzője:

  1. nagyon ritkán jelenik meg a társadalom keresztmetszetében, a statisztikai véleménnyel nem azonos. A közvélemény a társadalom egy kisebb-nagyobb részének a véleménye, nagyon ritkán esik a kettő egybe.
  2. Közömbös kérdésekben nem alakul ki közvélemény. A közvélemény mindig értékel, tehát csak olyan kérdésekben alakulhat ki közvélemény, amit értékelni lehet.
  3. A közvélemény gyorsan változik, ezért a közvéleményre nem lehet alapozni a politikát.

Négy funkciót különböztetünk meg:

  • expresszív kifejező funkció: azt jelenti, hogy a közvélemény puszta kifejeződésével is mindig állást foglal.
  • konzultatív funkció: a közvélemény a döntésekből él, érdemes figyelembe venni
  • direkt funkció: ami maga is döntésben fejeződik ki, pl. választás
  • relatív szabályozó funkció: az emberi magatartásokat is szabályozza.
A közvélemény társadalmi-politikai jelentősége a társadalmi nyilvánosság szerkezeti formáinak fejlettségétől függ. Ahol a társadalmi nyilvánosság szerkezeti formái fejlettek ott ezek a funkciók érvényesülnek, vagyis felhasználhatók a politikai döntések racionalitásához. Ahol a nyilvánosság szerkezeti formái fejletlenek, veszélyeztethetik a társadalom vagy a politikai rendszer normális működését.
A nyilvánosság liberális jelensége modell, amelynek alapja az állam és a társadalom elválasztása, független polgárok társasága, akik képesek politikai vélemény-nyilvánításra, és kívánják is megtenni. E nyilvánosságnak szerve a parlament, illetve más választótestületek.
A nyilvánosság ilyen liberális modellje a kelet-európai társadalmaktól idegen, mert az állam és a társadalom elválasztása valójában soha nem történt meg, a politikai rendszer történelmileg túlsúlyos szerepet játszott. A polgárság csak vékony rétegben élt, a társadalom tömegében nem volt alkalmas a kritikai vélemény-nyilvánításra. Nem bontakozhatott ki ez a kritikai nyilvánosság a II. világháborút követően sem. A közvélemény szerepe napjainkban növekvőnek tűnik. A közvélemény kutatással felszínre hozott vélemények átlagvéleményt jelentenek, s ez semmiképpen sem azonosítható a társadalmilag súlyos véleménnyel.