Magyar politikai kultúra jellemző vonásai

A politikai kultúrára mindig az illető ország történelme és sajátos vonásai nyomják rá bélyegét. Politikai kultúránkat ugyanazok a tényezők alakították sajátossá, amelyek a politikai rendszer túlsúlyát létrehozták. A magyar politikai kultúra problémáinak egyik, talán máig legnagyobb hatású elemzője, Bibó István, politikai kultúránk torzu-lásáról beszélt. Magyarország gazdaságilag a perifériára szorult. Nyugaton megindult egy dinamikus fejlődés, Közép-Európa ehhez képest lemaradt. Magyar specifikum, hogy Magyarország a monarchián belül is 1867-ig hátrányos helyzetben volt, politikailag is fejletlenséget produkált. A politikai rendszer túlsúlyossá vált, s mint a politikai társadalom alrendszere oly mértékben kiteljesedett, hogy olyan rendszereket is befolyásolt, amihez nem lett volna köze. pl. áthatotta gazdasági, kulturális rendszert. Ezen a túlsúlyos alrendszeren belül is túlsúlyos lett a centrum.

Sajátosságok

Magyarországon is jelentkeznek a paternalizmus elemei, de más országokhoz viszonyítva nem váltak dominássá. Paternaliumus, felülről vezéreltség jellemzi a magyar kultúrát. A paternalista politikai kultúra természetes eszközének tartja a politikában is a büntetés alkalmazását, pontosabban a politikai döntéstől egyenes kapcsolatot létesít a döntéssel szembenállókkal akár a büntető-jogi felelősségéig. Az ilyen politikai rendszernek kicsi a konfliktustűrő készsége és a kompromisszumok kötésére való képessége. A nyílt politikai kötelékek hiánya, az ellentmondás és a kritika kifejezésének visszaszorulása alternatív politikai megoldásokra törekvő mozgalmakat indíthat el. Olyan politikai kultúrában, amelyben az erőszaknak dominanciája vagy megszokottsága jön létre, a félelem is tartós elemévé válik, s nem csupán további erőszakot szül, hanem kiszámíthatatlanná teszi a politikai magatartást.

A magyarországi paternalizmus minőségileg más kategória, mint kelet, vagy nyugat. A magyar fejlődésben itt is érvényes az, hogy Magyarország kompország Nyugat és Kelet között. Nemcsak kizárólag a kelet hatások érvényesülnek, hanem a nyugati országok elemei is megjelennek, de nem olyan tiszták, vagyis a paternalizmus nem vált olyan dominánssá, mint SZU-ban. A paternalista jelleg nem tudott eluralkodni, ebben szerepe volt a nemesség szubkultúrájának is. A nemesség kultúráját vizsgálva, többféle szerepváltás volt a jellemző- A nemesség szubkultúrája a konzervatizmussal jellemezhető. A reformkorban a magyar nemesség vált a liberális eszmék fő hordozójává. A nemesség sok olyan funkciót átvett, amit a polgárságnak kellett volna. Ez a fajta nemesi kultúra nagyon markánsan ellensúlyozni tudta a paternalista tendenciát.
Egy másik réteg a literátus réteg szubkultúrája. A jelenség nemcsak Magyarországon áll fenn, hanem pl. Kínában is. Ennek a rétegnek az adatta meg a specifikumát, hogy a politikai rendszernek kicsi volt a kompromisszum képessége, nagyon sok esetben nem engedte kimondani a kritikát, ezt az írástudó, irodalmi szellemi réteg vállalta fel.

Személyi kapcsolatok szerepe

Személyi összefonódások a világon mindenhol vannak. Magyarországon olyan mélységet és rendszerességet ért el a személyi politizálás, amit fejlett nyugati országokban nem találunk meg. Magyarországon és a későn fejlett országokban a személyi kapcsolatoknak kitüntetett szerepe van. Kicsi a konfliktustűrő képessége a magyar politikai kultúrának. Az adott rendszer oly mértékben nem tolerálta a konfliktusokat, hogy a kik a konfliktust előidézték azokat büntetőjogilag kezelték, kivégezték.

Bibó István: a magyar politikai kultúrára jellemző két fajta politikusi szerep:

  1. Hamis realista politikusi szerep: az aki a demokratikus formák megtartása mellett antidemokratikus politikát folytat. E típus jellemzője, hogy a demokratikus erők szárnyán emelkedett fel a politikába, tehetsége mellett bizonyos ravaszság és bizonyos erőszakosság volt a jellemzője, ami alkalmassá tette arra, hogy a demokrácia meghamisításának, a demokratikus formák között folyó antidemokratikus kormányzásnak a kezelőjévé és letéteményesévé váljon.
  2. Messiasztikus politikusi szerep: azt gondolja magáról, hogy neki küldetéstudata van. További lényeges vonása a közösségért érzett egzisztenciális félelem. A nemzeti szempontok kiemelkedő szerep, a nemzeti szempontok jelentősége óhatatlanul nagyobb, mint a polgárosított társadalmakban. A magyar fejlődésben benne van a külső mintához való igazodás kényszere. Ez a szerep a fejlődő országokban szinte általános jelenség, mivel a modernizáció megakadályozta a társadalmi-politikai automatizmust és az ezt mozgató vissza csatolási rendszer kialakulását.

A politikai rendszer túlsúlyos volta és centralizáltása eredményezte a helyi autonómia bizonyos fokú kifejlődését, elsősorban az ellenállás, a központtal való szembenállás formájában. A megyei autonómia a nemesség önkormányzata volt, eleve leszűkített módon működött. A lakosságnak nem volt módja az irányításban való részvételre. Amikor a megyék megszűntek nemesi önkormányzatként működni, elsősorban közigazgatási szervezetté változtak és olyan „képviselet” lett amelyben a lakosság érdekei nem mutatkozhattak meg. 1945. után még csekélyebb lett a lehetősége a helyi önkormányzatoknak. Napjainkban a helyi önkormányzatok szerepe megerősödött, s ez forrása lehet a politikai kultúra átalakulásának is.

A magyar politikai kultúra összetevői

A közösségért való egzisztenciális félelem és a nemzeti eszme összekapcsolódása Magyarországon, Csehszlovákiában, Lengyelországban nacionalizmusra vezettek, amelynek folytán a nemzeti élet minden megnyilvánulása a legádázabb nemzeti célszerűség alá rendelődött. Azok a történeti összefüggések, amelyek mindezt kialakították és eltorzították, átörökítették ezeket a vonásokat a szocialista társadalomra is. A kiegyezés időszakában indult meg a kontraszelektív folyamat, amely bizonyos eszmék és értékek a közösségi hazugságok elfogadott és érvényesítőit jutatták pozíciókba a szakértőkkel szemben.