David Faston elemezte a politikai rendszernek a környezetével való kapcsolatrendszerét. A politikai folyamat a politikai rendszernek és környezetének dinamikus kapcsolata. Mint minden rendszer, a politikai rendszer egyfajta környezetbe ágyazódik, ez a társadalom. Folyamatosan hatásoknak van kitéve, hatásokat vesz fel és saját maga is előállít olyan „termékeket” ami a környe-zetet befolyásolja. Ez az input oldal, vagyis amikor a társadalmi környezet hatást gyakorol a rendszerre, pl. politikai információk, kívánságok igények stb. A másik az output oldal: amikor azt vizsgáljuk, hogy a rendszer milyen hatást gyakorol a környezet-re, pl. döntések, információk, jogszabályok.

A hatásoknak két alapvető csoportja van

  • Követelések csoportja: szimbolikus. A követelések a kívánságokból állnak elő. pl. anyagi természetű politikai stb.
  • Kívánságok csoportja: a követeléseket kívánsággá kell alakítani, és be kell juttatni a politikai rendszerbe.

Politikai rendszeren belül működik egy szelekciós rendszer-mechanizmus, amely szelektál és nem mindegyiket juttatja be. Minden rendszerben kapuk működnek. A kapuk a rendszerben a szelektálást végzik. A kapuőrök azok a személyek, akik felelősek a szelekciós realizálásért. A másik csoport, amit a rendszer felvesz környezetéből a támogatások. Egyetlen rendszer sem működhet támogatás nélkül. Azért van jelentősége, mert a követeléseket kisebb-nagyobb mértékben ellensúlyozni tudja és a politikai rendszer stabilitását szolgálja. Lehetnek passzívak pl: a politikai rendszer és döntései hallgatólagos elfogadása, és aktívak, pl. választásokon való részvétel. Valamennyien a rendszer támogatására irányulnak.

A rendszer felveszi a követeléseket is és a támogatásokat is és átalakulnak, konverzió történik, amelyen belül minden alrendszer saját specifikuma szerint jár el. A folyamatok között egy dinamikus folytonos kapcsolat van. Mindazt amit a rendszer előállít, mindaz amivel befolyásolja saját környezetét visszacsatolódik. A rendszer életképessége attól függ, hogy mennyire rugalmasan fogadja a visszacsatolást. A visszacsatolással input hatás keletkezik itt is működik a rendszer szűrése. A támogatás egyik legfontosabb forrása a lojalitás a politikai rendszer legitimként való elfogadása. A legitimáció forrása lehet normatív, morális és tény-leges elem. Egy-egy politikai rendszerben egyik vagy másik legitimációs típus elemei túlnyomóan lehetnek, de hosszabb távon mindhárom típus elemei jelen vannak.

Talcott Parsons a társadalmat a társadalmi alrendszer egy speciális fajtájának tekinti. Az egyes alrendszerek egy-egy funkciókhoz kapcsolódnak, s így válik a politikai rendszer a célelérést szolgáló rendszerré. Parsons a kormányzathoz kapcsolja a politikát, és minden olyan tevékenységet politikának tart, amely a célok elérése tömegeket mozgósít.

A kormánynak kettős funkciója van

  • Egyrészt fenntartja a közösség integritását a veszélyekkel szemben, másrészt
  • Végrehajtási felelőssége van minden olyan helyzetben, amelyben a köz érdekében kell cselekednie.

A politikai rendszer funkciói

  • A társadalmi osztály- és csoportviszonyaiból következő hatalmi törekvése, az érdekkülönbségekből fakadó küzdelmek lebonyolítása,
  • a társadalom konfliktusaiból adódó feszültségeknek a megoldása
  • a társadalom vezetése, szervezése, igazgatása, a társadalom tudatos alakításának a kibontakoztatása
  • mindezen funkciókkal kapcsolatos társadalmi érdekű döntések kialakítása és realizálása.

Politizálódás: valamely társadalmi jelenség, viszony politikainak tekintése.
Depolitizálódás: ellenkező folyamat, valamely probléma, feladat a politikai rendszer értékelése szerint elveszti politikai jellegét.
Napjainkban egyik legfontosabb politikai probléma a környezetvédelem. Politizálódása egyszerre három síkon jelent meg: egyrészt a szokásos módon, vagyis az állam közbejöttével, éspedig a jogalkotás segítségével, másrészt államok egymás közti kapcsolataiban, nemzetközi tárgyalásokkal, végül a politikai rendszeren kívül is megindult különböző elfogadtató mozgalmak. pl. zöldek keretében.
A magánszféra politizálódása előrehaladt a fejlett nyugati országokban is. Ennek következménye a túlpolitizáció, azaz olyan jelenségeknek, problémáknak politikaként való értékelése, amelyek a valóságban nem azok. Ilyen esetben a politikai rendszer tevékenysége eltorzul, s más tevékenység gátjává válik.