A döntésre vonatkozó tudományos vizsgálatoknak két csoportja van:

  • A döntés összetevőinek, döntés résztvevőinek elemzése szociológiai szempontból. Ez a vizsgálat akkor szélesedett politikai szociológiává, amikor a döntések politikai összetevőit kezdték vizsgálni.
  • A második megközelítési mód a célra irányuló, problémamegoldó döntés, amely a döntések kiszámíthatóságát kívánta megalapozni a valószínűség számítás, játékelmélet technikájával.

A döntési folyamat racionalitásának megközelítése a ráfordítás-eredményelemzéssel is történhet. Ez az Elemzés magában foglalja a gazdasági, társadalmi, politikai erőfeszítéseket és hátrányokat, amelyek az eredmény beálltakor megmutatkoznak.

A döntés fogalma:

Megfelelő információk alapján való választás a lehetséges alternatívák között, tekintettel az egyes alternatívák várható következményeire. Értékelés során kiemelkedővé válik, és kizárólagos marad a kívánt következmény. A racionalitásra törekvő döntésnél a nemkívánatos, diszfunkcionális következményekkel is számolni kell.
A politikai döntés: különböző tevékenységi szférák racionalitásának összeegyeztetése. Ez meghatározott szituációkban történik, amelyek lényeges összetevői a döntésben közreható hatalmi tényezők, s kitüntetett szerepe van annak a célnak, amely megvalósítására a döntés irányul. A politikai döntésbe eleve beépült tényező a relatív elem. A kiválasztott alternatíva sohasem az ideálisan legjobbnak tekinthető megoldás, hanem a leginkább megfelelő alternatíva az adott körülmények között. Ennek oka, hogy a döntésben különböző racionalitások kereszteződhetnek. Minden döntés kompromisszum, mivel a döntéshozónak nemritkán a döntési szabadsága korlátozott.
Herbert A. Simon racionalitás elve: a klasszikus döntési modell megköveteli az összes választható alternatívák és következményeik teljes ismeretét, mivel a következményeket senki sem ismerheti tökéletesen. Nem az optimális, hanem az elfogadható megoldásokat kell keresni. Általában igen nehezen biztosítható a procedurális, azaz az eljárási racionalitás, aminek a lényege, hogy a cselekvések megválasztása során alkalmazott eljárások hatékonyak legyenek. Ennek fontos eleme a számítástechnikai képesség fejlődése és az a körülmény, hogy a különböző társadalomtudományi ágak kiegészítik egymást, kölcsönösen függnek egymástól. A procedurális racionalitás következménye, hogy a politikai döntések esetében is közel hozza, és együttműködésre készteti a társadalomtudományokat.

Az abszolút racionalitás:

A központi döntés vitathatatlanságát, a döntési alternatívák kizárását, a döntés helyességével való szembenállást, kritikát jelent. Az abszolút racionalitás, amikor a csoport, vagy személy döntését, mint vitathatatlant fogadják el. A döntés ilyen felfogása nemcsak a történeti-tradicionális politikai rendszerben, hanem a modernizálódás folyamatában is megmutatkozott.

A döntésekben közreható társadalmi tényezők:

  • a politikai döntés és a közvélemény viszonya
  • a laikus részvétel a döntésben
  • a tudomány jelentősége a döntési folyamatban
  • társadalmi részvétel.
  1. A közvélemény a politikai döntésekben objektíve létező tényező, amely a politika megvalósítása során nem hagyható figyelmen kívül. A döntési folyamatban elemezni kell:
    • a vélemények szilárdságát
    • azokat a társadalmi tényezőket, amelyek mögöttük állnak
    • az érdekviszonyokat, amelyek a politikai rendszeren belül vannak, és
    • a vélemények alakíthatóságának a mértékét.
    A közvélemény ebben az összefüggésben nem politikai akciót vezérlő elem, hanem olyan tényező, amellyel számolni kell.
  1. A laikus részvétel szerepe a döntésben: a társadalmi viszonyok bonyolultsága következtében nemcsak a hatalmi elem hat a laikus részvétellel szemben, hanem a szakismeretek szükségessége is. Neme más, mint lehetőség biztosítása a közös akarat megfogalmazására.
  2. Társadalmi részvétel: kiváltja a politikai rendszer intézményes mechanizmusainak mozgását a probléma politikailag hatékony megfogalmazásával. A közvetlen akaratnyilvánítás lehetőségének nyújtásakor az érdekcsoportok mozgalmi jellegűknél fogva képesek a társadalom a társadalom minden rétegéből maguk mellé állítani tömegeket, mert a társadalom számára általános értékeket jelentő témák közül szerveződik az akaratnyilvánítás.
    Szervezeti döntés: amikor a politikai döntés szervezeti keretekben történik. A laikus részvétele csak formális. A döntés procedurális racionalitását három összefüggésben érintheti a laikus részvétel:
    • a döntés ideológiai legitimációs alapjaiban
    • a laikus részvevő szervezet-idegenségéből következően és
    • az esetleges másfajta szaktudás bekapcsolásával.
    A döntés ideológiai-legitimációs alapjaihoz való hozzájárulás a döntés elfogadását segíti elő azzal, hogy a laikus részvétel valamilyen elfogadott ideológiai elem szerint történik. A laikus résztvevő, mint szervezeti idegen a résztvevők szervezeti kötöttségének a gyengítését jelenti, mivel a döntéshozók csökkent mértékben tudják érvényesíteni a szervezet érdekeit.
    A másfajta szaktudás érvényesítésének lehetősége csak az aktív közreműködéssel valósulhat meg.
  1. A tudomány részvétele a politikai döntések folyamatában a procedurális racionalitás legfontosabb tényezője. A racionális döntés kialakításának biztosítéka a döntések tudományos előkészítése, illetve a tudományos eredmények megalapozása. A politikai döntéshez sokrétű tudományos információra van szükség. Ilyen adattömeggel azonban egyetlen tudományág sem rendelkezik önállóan. A több tudományág képviselőinek összefogásán alapuló információadás különböző problémákat rejt magában, pl. kompromisszumot, politikai elemet visz be a véleménybe. A megoldás: a tudomány és a politika közötti közvetítő mechanizmus kiépítése.