A szervezet fogalmi sajátosságai:

A szervezet meghatározott cél vagy célok megvalósítására létrehozott, a cél elérését szolgáló elemek funkcionális összekapcsolásából adódó formalizált struktúrák összessége, amelynek határai a környezetéhez képest világosan meghatározott, és működéséhez az e struktúrára épülő, jelentős mértékben ezeket megvalósító emberi tevékenységek összességét jelenti.

A szervezet a csoport egyik fajtája, rendszerint nagyobb létszámú másodlagos csoport, amely általában nem spontán módon keletkezik, hanem létrehozzák. A tagoknak nincs lehetőségük arra, hogy minden más taggal közvetlen kapcsolatot alakítsanak ki. Működését különböző eszközökkel koordinálják.

A szervezet jellemző vonásai:

  1. Külső akarat-elhatározás következtében meghatározott célra létrehozott másodlagos csoport.
  2. Formalizált struktúrával, alapszabállyal és működési szabállyal rendelkezik.
  3. Hierarchikus
  4. Koordinációját hierarchikus irányítás és információs rendszer biztosítja
  5. A szervezeti tevékenységet emberek végzik, ezért nem formális csoportképződmények is kialakulhatnak

Minthogy a szervezet valóságosan létező, tehát reális rendszer, tevékenysége általában szélesebb, mint az a cél, amelynek elérésére létrehozták.

A szervezet és szervezetrendszer

A társadalomban a szervezet csak nagyon ritkán működik izoláltan. Az egyfajta tevékenységet folytató szervezetek szervezetrendszerekbe tagozódnak.
Szervezetrendszerek különböző szinten létezhetnek: alacsonyabb szinten, magasabb szintű szervezetben, sőt általánosabb nagy rendszerek részeként ("alrendszereként") is működhetnek. Pld.: a bírósági, igazságszolgáltatási szervezetek alkotják az igazságszolgáltatás szervezetrendszerét, de a közigazgatási, bírósági, ügyészségi, stb. szervezetek részei az adott társadalom politikai.: a bírósági kötelező normák és utasítások befolyásolják a szervezet saját értékelését, de ambivalens helyzetet is teremthetnek számára. Amikor a szervezet reális szituációban cselekszik, számolnia kell "normatív" szituációval is, amely esetenként megkönnyítheti a szervezeti cselekvést, más esetben azonban ha a két szituáció túlságosan "távol kerül" egymástól, nehezítheti.

A szervezetrendszerek nem csupán formalizálva alakulhatnak ki. Az egyes szervezetek nem formalizált, vagy formalizált, de nem hivatalos kapcsolatai ugyanis rendszerré szilárdulhatnak.

A szervezet és társadalmi környezete

A szervezet nyitott rendszer, környezetével többirányú kapcsolatban van.

  • szervezet egészének input és output folyamataiban,
  • egyes elemeinek és a környezetnek közvetlen összefüggéseiben,
  • a szervezeti tevékenységet megvalósító emberi magatartásoknak a környezettel való összefüggéseiben realizálódnak.

A szervezet társadalmi környezetét általánosságban csak nagyon tágan határozhatjuk meg: a rendszer határain kívüli jelenségvilágként, amelytől a szervezet, mint nyitott rendszer elhatárolható, amellyel input és output kapcsolatban van.
A szervezeti környezet meghatározására folytatott kísérletek csak viszonylagos eredményt hoztak.

  1. Kontingencia elmélet: a szervezeti struktúra alakulása és hatékonysága a kontingenciáktól, azaz az adott szituáció jellemzőitől függ. Különböző környezetek
  2. "Erőforrás-függőségi" megközelítés: a szervezeti stuktúrát, különösen belső "technikai" magvát úgy alakítják ki, hogy a szervezet szinte "zárt" rendszerként, a környezeti bizonytalanságok hatásának lehető minimalizálásával működjék. A környezet lényegében a környezetről szerzett információkkal és tudásanyaggal azonos.
  3. Populációs ökológiai elmélet: az egyes szervezeti formák megjelenése vagy eltűnése a környezet természetes szelektációjából következik. környezetfogalom gyakorlatilag a természeti környezethez hasonlító.

A környezet meghatározása

Társadalmi viszony összessége, amely a szervezet számára az inputfolyamatok alakítják ki, és amelyekben az output folyamatok realizálódnak. A társadalom viszonyainak összessége valamely szervezet számára közvetlenül releváns környezeti tényezőket is kondicionálja.

Környezet analitikus formái:

  1. 1. input környezet, 2. output környezet
  2. 1. mikrokörnyezet, 2. makrokörnyezet

A szervezetrendszerek egymás számára is környezetet jelentenek, illetve a környezet elemeit. A szervezeteknek, mint rendszereknek a környezeti kapcsolatai nagy és növekvő részben más szervezetekhez, mint rendszerekhez fűződnek. A szervezetnek környezetéhez való sikeres alkalmazkodása más szervezetek sikeres alkalmazkodásától is függ.

A szervezetre ható társadalmi tényezők

A szervezet társadalmi meghatározottsága elsődlegesen a társadalom munkamegosztásában elfoglalt helyéből következik, de közrehatnak azonban: akaratnyilvánítás, a szervezet tagjainak társadalmi viszonyai,  a társadalom makrostuktúrájának egésze és az abból fakadó szabályozó mechanizmusok. Nagyon jelentős eleme a társadalmi meghatározottságnak, hogy a szervezetben emberek tevékenykednek, a szervezeti tevékenység emberi magatartásokban nyilvánul meg, amelyre hatnak a külső, társadalmi környezetben kialakult kapcsolataik, viszonyaik, érdekeik, ambícióik, stb. Ebből következik, hogy a szervezet tevékenysége azzal, hogy emberi magatartásokban jut kifejezésre, eredeti céljához, céljaihoz képest sok tekintetben módosulhat a valóságos viszonyokhoz képest.

A szervezetnek és társadalmi környezetének viszonyában jelentős tényező, hogy a szervezet saját érdekekkel is rendelkezik, amelynek legfontosabb forrása a túlélésre való törekvés. A szervezet saját érdekei befolyásolják a szervezetnek a saját szervezetrendszerében elfoglalt helyét. A szervezet saját érdeke, amely a hosszú távon való fennmaradásra irányul, szembekerülhet a szervezet rövidtávú, általában a szervezet fennálló struktúrájához kötődő érdekeivel.