A tásadalmi-politikai szervezetek közül a leglényegesebbek a pártok. Meghatározásukban a legáltalánosabb elemek:
  1. Az érdek és a párt funkciója főleg az érdekek érvényesítésében bontakozik ki. A pártok és az érdekcsoportok elhatárolását arra alapozzák, hogy a pártok versengéssel, választások útján, nem a döntési szervezetek közvetlen befolyásolásával biztosítják a képviselt érdekeket.
  2. A befolyásolás, ill. az államhatalom befolyásolására irányuló törekvés Max Webernél jelentkezett először.
  3. Az ideológiai elem valamilyen világnézetre alapozó célokat és a hozzájuk vezető utat jelöli meg.
A társadalmi-politikai szervezetek, politikai pártok legfontosabb tartalmi sajátossága, hogy bennük általában a társadalom osztályainak, rétegeinek, csoportjainak érdekeire alapozva a társadalom vagy egy szegmentuma politikai tevékenysége nyilvánul meg, az államhatalom megragadásának, az állami apparátus szervezésének és irányításának céljával.
A politikai párt, mint szervezet az azonos politikai célokat helyeselő, megvalósításukra törekvő egyének önkéntes társulása, a szervezettség különböző fokán.
A tradicionális társadalmakban ismeretlenek voltak a mai értelemben vett politikai pártok. A érdekek politikai kifejeződése sokszor erőszakkal, az uralkodó körül tevékenykedő kegyencek útján, kegyvesztegetéssel, a politikai életben lehetőséghez jutó csoportok közvetlen részvételével történt.

A politikai pártok keletkezésére vonatkozó elméletek:

  1. Az institucionális elméletek a pártok keletkezését a parlamenti rendszer és az e rendszer alapját képező választási rendszer fejlődésére vezetik vissza. A pártokat a képviseleti intézmények működése hozta létre.
  2. A valóságelméletek az új mozgalmak ideológiai törekvéseit és a benne rejlő hajtóerőt hangsúlyozzák, különösen az új államok keletkezésekor, a nemzeti egység felé való törekvés idején.
  3. A modernizációval összefüggő elméletek a modernizáció egyes elemeinek ( vezetés, urbanizáció ) politikai következményeit hangsúlyozzák a pártok keletkezésében.

Az ezen elméletek által hangsúlyozott jelenségek és folyamatok együttesen alakították ki a politikai pártok mai helyét és funkcióit.

Kezdetben a pártok a parlamenti képviselőkből és a választókerületek tekintélyes embereinek választási bizottságaiból állt, állandó szervezet nélkül.
A tömegpártok kialakulásában fontos tényező az új politikai erő, a munkásmozgalom megjelenése, a választójogosultak körének szélesedése. A pártok tömegpárttá fejlődésével egy időben kialakult az az állandó szervezet, amelyet a szakigazgatási szervezetekkel rokoníthatunk. Jellegzetességei: szakszerűség, hierarchikus felépítettség.

A modern, politikailag szervezett társadalomban a társadalmi-politikai tevékenység pártkeretekbe került.
Azokban a fejlődő országokban, amelyekben sikerült létrehozni olyan pártrendszert, amely képes a politikai tevékenység intézményesítésére, hosszabb távon stabilabb a politikai rendszer, mint amelyekben ez az intézményesítés vagy nem történt meg, vagy egyetlen párt tölti be ezt a funkciót, nem is szólva a pártmentes diktatúrákról.
A politikai pártok tipikusan az állami szervezeteken keresztül hatnak a társadalom viszonyainak alakítására. Közvetlen hatásuk a tudat szintjén érvényesülhet, a tömegkommunikációs eszközök segítségével, vagy a saját tömegbázisukat alakító politikai szervező tevékenységükkel.

A politikai pártot tudatos, szelektív nyitottság jellemzi, vagyis a párt válogat a társadalmi környezetéből érkező hatások között, ezért célra irányuló működését csak a magas szintű tudatosság biztosíthatja.
A politikai párt állandó struktúrával rendelkezik, alkalmazkodásra kényszerül környezetének változásaihoz, az onnan érkező hatások szelekciójával maga is erősíthet vagy gyengíthet bizonyos elemeket a társadalom alakulásában.

A pártok funkciói:

  • célmeghatározás a társadalom számára a párt ideológiájával és programjaival
  • eszköz az egyének és csoportok számára a fennálló politikai rendbe való betagozódásra
  • az érdekek artikulációja és aggregációja, különböző érdekcsoportok közötti egyeztetés, eltérő érdekeknek működő egységbe való formálása
  • közvetítés a társadalom és állam között a társadalom tagjai akaratának felszínre hozatala, továbbformálása
  • a politikai elit kiválasztásában és képzésében való részvétel
  • politikai akciókra való mozgósítás
  • a választások során képviselők felléptetése, jelöltek állítása a hivatali pozíciókra.

A párt szociológiai jelenségei 3 összefüggésben vizsgálhatók:

  1. A politikai párt és a társadalom viszonya
  2. A politikai párt mint a párttagok szervezete
  3. A párt állandó szakigazgatási szervezetének problémái
  1. Itt két összefüggés érdemel figyelmet:
    • a társadalomnak, egyes osztályainak, rétegeinek, csoportjainak viszonya a pártok politikájá    hoz ( támogatás, ellenzés, közömbösség )
    • a pártok politikájának hatékonysága a társadalom életében
    Ez a két jelenség összefügg, mindkettőnek lényeges elemét alkotják az információs csatornák, amelyeken a társadalmi környezet kívánságai, igényei, kritikái eljutnak a pártok szervezeteihez.
  2. A döntési folyamat minden tömegpártban a szakigazgatási apparátus és a vezetés keretei között zajlik, ám a tagság részvétele a döntési folyamatban mind az egypárti, mind a többpárti rendszerekben problematikus. A döntés végrehajtásával kapcsolatban nagy jelentőségű a politikai párt behatolása más szervezetekbe, a párt tagjainak más szervezetekben való működése.
  3. A párt állandó szakigazgatási szervezetének közvetlen feladata a politika formálása. Ezzel összefüggésben két probléma mutatkozik:
    • kik vesznek részt a politika formálásában,
    • mik a tudományos eredmények alkalmazásának összefüggései a politika alakításában.