A bürokrácia fogalmának tisztázásának egyik alapja a történetiség:

A bürokrácia, mint illegitim uralom, a végrehajtó-igazgatási hivatalnok, vagy hivatal hatalmi tevékenységeként jelent meg. A 19-20. század fordulóján Pareto, Mosca és Michels már mint a valódi szervezeti uralmat értelmezték a demokrácia csalfa képével szemben.
Volt, aki Michels elkerülhetetlennek tartotta a végrehajtó igazgatási apparátus uralmát valamennyi szervezetben, s aki ezt a tendenciát az oligarchia vastörvényének nevezte.
A fogalom értelmezésének történetfilozófiai változata szerint a bürokrácia vagy a fejlődés szükségszerű követelménye, a fejlődés központi irányítására alkalmas és szükséges gépezet, vagy a piaci és a spontán viszonyokba való illetéktelen beavatkozás káros eszköze. 

A fogalmi tisztázás másik lehetséges alapja a logikai szétválasztás.
Weber a bürokratikus szervezet ideáltípusát a formális racionalitás kategóriájában helyezte el, formális-legális uralomtípushoz, mint a történelemben mutatkozó racionalizálódási folyamat egyik terméke és eszköze.

A jelenség Marxi értelmezése:

A történeti értelmezéssel válhat világossá, hogy miért jelenik meg a bürokrácia mint illegitim uralom, és mint a pejoratív jelenségek hordozója Marx munkásságában.
Marx rámutatott arra, hogy a bürokrácia a maga formális céljait teszi tartalmává, mindenütt összeütközésbe kerül a reális célokkal. Ezért az államcélok bürocélokká, illetve a bürocélok államcélokká változnak.
Ami az egyes bürokratát illeti, az államcél az õ magáncéljává lesz, a magasabb posztok hajszolásává, karriercsinálássá. 

A szocialista társadalom későbbi időszakában a bürokratizmus egyedüli forrásaként megjelent az ügyféllel szemben közömbös, ellenséges, a felelősséget nem vállaló hivatalnok.

A bürokratikus jelenség vizsgálható:

  • mint bürokratikus szervezet,
  • a bürokrácia, mint uralom,
  • a bürokratizmus, mint pejoratív értelmű tevékenység.

A bürokratikus szervezet sajátosságait Max  Weber állapította meg a 20. század első évtizedeiben.
A történelmi valóság a porosz államigazgatás, a hadsereg és a tőkés nagyüzem voltak.

A bürokratikus szervezet alapvető vonásai:

Weber abból indult ki, hogy ez a szervezettípus adja a legtöbb lehetőséget a racionális cselekvésre.

  1. A szervezet és minden részlege minden státuszpozíció rögzített hatáskörrel rendelkezik.
  2. Szigorú hivatali hierarchia létesült benne, a szolgálati út betartásának kötelezettségével.
  3. A hivatalnokok szakképzett emberek, a szervezet hatékonyságát tagjai szakképzettségének magasabb foka emeli.
  4. A munkát előre kiszámítható szabályok szerint a hivatalban végzik.
  5. A hivatalnokokat kinevezik, a munkáért megállapított fizetést kapnak, amely a pozíciótól és a szolgálati időtől függ.

A szervezetben dolgozó egyén általánosságban elfogadja ugyan a szervezet céljait, de saját céljait követi, igyekszik a szervezeti tevékenységet céljainak megfelelően alakítani.

A bürokratikus szervezet működését befolyásolja a szervezet társadalmi tartalma is.
Ezek a jelenségek részben abból következnek, hogy a szervezeti tevékenység emberi magatartásokon keresztül valósul meg, részben pedig a szervezet társadalmi környezetével való kapcsolatrendszeréből adódik.

A társadalmi környezet történeti, gazdasági, kulturális sajátosságaitól függően kihat a szervezet helyére, jelentőségére és működésére, politikai szerepére, hatékonyságára a társadalomban.
A fejlődő társadalmak közigazgatásának egyik legnagyobb problémája a feladat racionalitása a környezeti adottságokhoz képest. A közigazgatás tevékenységének racionalitása, ha hiánygazdálkodásra kényszerül, azaz a feladatokat eszközök hiányában nem valósíthatja meg, csorbát szenved.

A bürokratikus szervezet nem működik gépszerű pontossággal, szakszerű tevékenységének racionalitását sokféle tényező befolyásolhatja, ám még nem sikerült jobbat kialakítani.