A  pejoratív értelemben vett bürokratizmus forrásai:

  • a Max Weber által ideáltípusként értelmezett, formalizált bürokratikus szervezet diszfunkcionális következményei,
  • a bürokratikus szervezet gazdasági környezetéből fakadó következmények a szervezet működésében,
  • abból a politikai rendszerből fakadó következmények, amelyekben a szervezet működik,
  • a bürokratikus szervezet kulturális környezetéből adódó következmények.
A bürokratikus szervezet diszfunkcionális következménye a bürokratizmust, a szó hétköznapi értelmében vett bürokráciát jelenti. A bürokratikus szervezet technikai fölényben van minden más formával szemben.

A bürokratizmus jelensége, következményei:

  1. A szabályokhoz önmagukért való merev ragaszkodás. Ezek az újító törekvésekkel való  szembeszegülés jelenségei.
  2. A döntésért való egyéni felelősség eltűnése.
  3. A szükséges írásbeli ügyintézésből fakadó, esetleg túlzó formaságok.
  4. A döntés minden elemének utasítással, szakvéleménnyel fedezésére való törekvés.
  5. Az ügyféllel hatalmi pozícióból való tárgyalás.

Ezek a jelenségek az állami-politikai szervezetek sajátosságaiból következnek, diszfunkcionális hatásokként. Ilyen értelmű bürokratizmus fakad egy- egy fontos elem hiányából, vagy csupán formális meglétéből.

A pejoratív értelemben vett bürokratikus jelenségek forrása a felesleges strukturális elemeket tartalmazó szervezet önmagában is. Különösen ilyen a túlhierarchizált, azaz a felesleges hierarchikus szinteket tartalmazó szervezet, amely túlságosan bonyolulttá teszi a döntéshozatalt, a végrehajtást és a felelősségi viszonyokat is.

A bürokratikus szervezet tökéletes működését az a tény is megkérdőjelezi, hogy a szervezeti tevékenység a sokféle tényező által alakított emberi magatartásokon keresztül realizálódik. Erre vezethető vissza a valamennyi formalizált szervezetre jellemző törekvés a túlélésre. Ez is alapja a bürokratizmusnak, de társadalmilag problematikussá akkor válik, ha a szervezet nem képes felismerni a társadalmi változásokat és nem hajlandó arra, hogy részben saját struktúráját, részben pedig tevékenységét a változó körülményeknek megfelelően alakítsa.

Bürokratikus szervezeti rendszernek nevezünk minden olyan szervezeti rendszert, amelyben a hibák, információk, korrekciók sorrendje  rosszul működik, és ahol nem korrigálják és nem módosítják a lehető leggyorsabban a cselekvési programot.

A bürokratikus szervezet olyan szervezet, amely nem képes az elkövetett hibákhoz mérten korrigálni magát. A bürokratikus cselekvési modellek, amelyeket ez a szervezet követ, pl. az előírások személytelensége és a döntések centralizációja stabilak, a szervezet belső részévé váltak.

A bürokratikus szervezeti rendszer csak akkor enged a változásnak, ha e rendszer már valóban súlyos diszfunkciókat okozott.

A bürokratikus szervezet és a gazdasági környezet viszonyát a gazdasági környezet sajátosságai, és a szervezeti következmények alakítják.
Az állami beavatkozás terjedelme, mikéntje nem csupán a gazdálkodási rendszertől függ, hanem attól is, hogy a történeti folyamatok milyen sajátosságokat alakítottak ki egy-egy ország gazdasági viszonyaiban. Ebből a szempontból társadalmunk viszonyai között különös figyelmet kell szentelni a hiánygazdálkodásnak és következményeinek. A hiánygazdálkodás az, ha valamiből kevés van, annak az elosztását meg kell szervezni. Ezzel nem csak a szervezet nõ, hanem a közigazgatási szervezetek munkastílusa is változik.
Okai:

  1. A kevés elosztása fokozott felelősséget ró az elosztásban közreműködőkre, mindez pedig a szervezeti tevékenység bonyolulttá válására, a nyilvántartások terjedésére, a kimutatások szaporodására, a döntési szintek többszöröződésére, a felelősségvállalástól való húzódozásra, a kiutalási eljárás hosszadalmasságára vezet.
  2. A hiány hatalmi pozícióba is juttatja a kiutalásban közreműködőket, a vevő kiszolgáltatott és annak is érzi magát. Minél nagyobb a hiány, annál inkább szerephez jut az elosztásban az adminisztratív és kibocsátói kiutalás.

A gazdasági rendszert nemcsak a hiánygazdálkodás jellemzi, találhatunk más olyan elemeket is, amelyek hatása a bürokratizmus növekedését is előidézi.
Meghatározott társadalmi viszonyok, intézményi adottságok meghatározott magatartási formákat, gazdasági szabályosságokat szülnek. Ezeket nem lehet állami elhatározással hatályon kívül helyezni, mert az adottságokból származó következmények jogszabályok útján való hatályon kívül helyezésére irányuló kísérletek ugyancsak bürokratizmust szülhetnek.

A politikai rendszer hatása a bürokratizmusra:

Az állami politikai szervezetek környezetét jelenti az a politikai rendszer, amelyben működnek, mert a politikai rendszer alakítja a környezet hatását- információival, utasításaival, jogszabályaival, összességében politikájával és azzal, hogy milyen érdekviszonyoknak, milyen mértékben enged behatást a bürokratikus szervezetre.

A szervezet kulturális környezete és a bürokratizmus:

A kulturális környezet annak a társadalomnak a történetileg kialakult értékrendszere, műveltségi szintje, oktatási rendszere, amelyben a szervezet tevékenykedik. Ennek következményei megjelennek a szervezet belső jelenségeiben, a szervezeti tevékenység fogadásában.

A szála típusú közig. következményei:

A szála típusú közigazgatás a prizmatikus társadalom (szórt, megtört struktúrával rendelkező társadalom), amely átmenetet jelent az egyszínű társadalomtól a sokféle struktúrával rendelkező felé, és éppen az átmenet stádiumában van.
A szála modell szerinti közigazgatásban a hivatalos politika gyakran csak az elit önkényes véleményét jelenti, a jogszabályok nem hatékonyak, a tisztviselők inkább érdekeltek a jogszabályok megkerülésében, mint a végrehajtásukban, a kinevezésükben is a nepotizmus játszik döntő szerepet. Mindezek következménye a normák hatástalansága.
Ebben a helyzetben az állampolgár gyakorta áll elő irracionális követelményekkel a közigazgatással szemben, és dühödten bírálja, amiért nem követi saját, meglehetősen szétszórt normáit, és akár korrupcióval is törekszik arra, hogy saját magának privilégiumokat szerezzen. A jogsértés minden előnyét kihasználja, ha saját érdekeiről van szó, ellenben merev jogalkalmazást követel, ha az megegyezik az érdekeivel.
Az ilyen típusú prizmatikus társadalom cinikus a joggal és a közigazgatással szemben.