Mezopotámia

Az első sumer városok a Kr. e. 7. Évezredben jöttek létre. Írásos kulturájuk emlékét az ékírással teli kiégetett agyagtáblák őrzik, köztük sok a hibás gyakorlószöüveg- ez is utal az iskolák létére. Az első írnokképzőt templomiskolák a 4. évezered végén keletkeztek. Az írásos nyilvántartásra képzett írnokokra volt szükség.
2600 körül az akkád királyság hódította meg e területett, majd jóval 1000 év múltán az alacsonyabb műveltségű asszír és babiloni népek igázták le. Az állam irányításához szükség volt továbbra is az írásbeliségre, ezért az írnokok igen nagy, az állami közigazgatás különböző  hivatalait tölthették  be a művelt írlástók.

Írnok iskola:

  • általában a tisztviselők fiai jártak, de a szegényebb szülők gyermekeit se zárták ki a művelődés lehetőségéből, lányokat sem.

2. évezred elejétől 2 irnokképző iskola működött:

  • Az alapfokú képzés (írás, olvasás, számolás, elemi tudományos ismeretek).” A tábla háza”(Édubba) nyújtotta.
Oktatás:
  • a tantás szinte a gyerek egyész napját kitöltötte.,
  • Irodalmi szemlvényeket másoltak,
  • Szövegeket véstek emlékezetükbe,
  • Gyakorolték a fordítást sumerről akkád nyelvre,
  • Tananyagban szerepelt: matematika, geometria
  • Szigorú bánásmódban részesültek: gyakori a testi fenyítés (“NÁDPÁLCA EMBERE”)
  • A magasabb műveltség elsajátításának színhelye “a bölcsesség háza” (Bét mummi) volt.
Oktatás:
  • leendő papok, bírók vagy orvosok kerültek ki innen,
  • felsőfokú jogi, teológiai és orvosi ismeretekkel foglalkoztak
  • magas szintű matematikát tanultak., hatványozás, négyzet- és köbgyökvonás
  • naptárkészítés

Az idősebbek oktatásának anyaga differenciálódott annak függvényében, hogy milyen életpályára készültek. Legnagyobb becsben tartott foglalkozások: Énekes, zenész, ráolvasó, pap, királyi írnok, jegyző, orvos.

Működnek  szakképző intézmények, ahol behatóbban oktatták az egyes szakmák ismereteit.

“Apród” nevelés:

  • A legelőkelőbbek járítták ide gyermekeiket
  • Királyi udvarban folyt
  • Tantárgyai: tesrti képességek fejlesztése, írás, olvasás, számolás, csillagászat.

Az alsóbb néprétegekben a mesterségeket vagy apáról fiúra szálltak, vagy tanoncként, egy tapasztalt mester mellett tanulták  meg a szakmák legtitkoltabb fogásait.

Mezopotámiában a 2-1. évezredben kialakult egy független világi értelmiségi réteg. Az irnokiskolák akkád tanárai csak oktatással, tudománnyal szellemi tevékenyésgbőlélő szabad emberek voltak.

Nevelés:

A gyerek a mezopotámiai kultúrában  fontos szerepet töltött be. Ezt sumer közmondások is tükrözik..Babilonban pedig Hammurapi törvénykönyve alapján a hozomány az asszony gyermekeinek megfelelő felnevelésére szolgált. Az  anya halála után a hozománya a gyermekeit illete. Ha elvált. Visszakapta hozományát, s férje fele vagyonát, hogy a gyermekeit felnevelhesse.
A gyerekekre úgy tekinthettek, mint tanulásra, fejlődésre képes lényekre, akiknek műveltésétől, tudásától függ a város fennmaradása. A tanuálás állandó felügyeletet, szigerú fegyelmet követelő nehéz munka, melyet gyakran ösztönöztek veréssel, fenyítéssel.
Az oktatás összekapcsolódott a neveléssel, mivel az ősi szövegek megtanulásától az elődöknek tetsző viselkedési módok, jellemvonások kialakulását is remélték. A tradíxcióknak ez a feltétlen tisztelet később is felbukkan majd a nevvelés törénetében.

Zsidónevelés:

A zsidó nevelés korszakai:

Az első korszak az Egyiptomból való kivándorlástól Sámuel haláláig terjed. A nevelés a hagyományos szokás átadása apáról fiára, élő szóval és élő példa alakjában. Jahve tisztelet kezd gyökeret verni, s vele a nevlés szilárd középpontot nyer.
A második korszakot Sámuel halálától (1043) a babilonifogság végéig (538) terjed. A zsidóság városokban és falvakban lakik és művelődik. Megalakul a történeti próza (900 körül). Az írás használata már általános, tehát gyermeknevelésben is helye lehetett a családi nevelés keretei között. Iskolai intézményeknek még semmi nyoma. Nemzetnevlés folyik, melynek intézői a próféták. Tanításaiknak mély erkölcsi tartalma van. A próféták népnevelő munkásságának célja, hogy Jahve istenségének tisztaságát megóvják, visszaállítsák. A hívek egy-egy próféta köré sereglettek és az istenes tanulmányokkkal kapcsolatos rituális zenét és vallásos költészetet is ápolták.
A harmadik korszaknak (538-1) a babiloni fogság végétől Krisztus születéséig terjedő időszak. A zsidó nép igazi feje a főpap. A próféták letűnnek, de írásba foglalt tanításuk a zsidók erkölcsi kódexévé lesz. Az egész nevelés e korszakban valláserkölcsi célú, jellegű és tartalmú. Fontos, hogy a papok rendje mellett írástudók rendje keletkezik. Népnevelők voltak ezek az írástudók, fő feladatuk a serdültebb ifjúságot tanítsák.
A negyedik korszak a rabbi-iskolák és elemi iskolák korszaka (1-476) Kr. u. 476-ig terjed, mely a zsidó iskolai intézmányeknek erőszakos bezárását jelzi.az írástudók iskoláiból rabbi-iskolák lesznek. A rabbi elnevezés azt jeleni, hogy a legtudósabb emberek közé számít.
A rabbikhoz sereglett ifjaknak már az elemi ismereketek meg kellet szerzniük. Kr. u. 64-ben kötelezővé tették az elemi oktatást. Már 25 gyermek külön tanítót kapott, 50 gyermek esetén 2 tanítót kellett fogadni. 40 tanulónak egy tanítója ésegy segédje (osztály legjobb növendéke) volt. Az elemi iskolát csak a fiók látogatták, lányok nem járhattak iskolába.
Az oktatás ingyenes volt és a 6-14 éves korig tartott. Aki tovább akart tanulni a rabbi-iskolát keresrte fel.

Az elemi oktatásnak három főtárgya volt:

  • a tiszta héber nyelv magtanulása
  • a zsidók történetei
  • a vallás erkölcsi törvényei
Az oktatásban, az élő szó uralkodott, az emlékezetbe vésésnek van nagy szerepe. Rendkívüli súlyt helyeztek az anyag ismétlésére.
A régi zsidó nevelésnek fő színhelye a család, még akkor is amikor az iskolák virágoztak.. a családi nevelés igen szigorú volt, s a félelmen alapult. A zsidó felfogás szerint a testi fenyítés alkalmazása csak hasznára válik a gyermeknek.
A családi élet fejlettsége magával hozta, hogy a zsidó nő nagy tiszteletnek örvendett. Mindenekelőtti kötelessége, hogy gyermekkel ajándékozza meg férjét. A leányoktól szűzies tisztaságot követltek a szülők. A szülők iránti tisztelet, az engedelmesség, a szerénység, a mértékletesség erényei ép úgy vonatkozik a lányokra is. A leánynevelés célja, hogy hitvesi, anyai és házi kötelességeinek megfeleljen. A későbbi korokban a hitvesi, anyai, gazdasszonyi teendők adta meg a leánynevelés jellemzetes vonásait.