Szóbeli kommunikáció és fontossága

A személyes kapcsolatteremtés legegyszerűbb, legkézenfekvőbb, legvéletlenszerűbb formája a személyes bemutatás. Történhet üzleti tárgyaláson, baráti társaságban, fogadáson, hivatalos rendezvényen. A bemutató személy a meghatározó, annak kell eldönteni, hogy a bemutatandó személyt névvel, foglakozásával, titulusával, szakterülettel együtt mutatja be.
Ha egy fontos személlyel akarunk megismerkedni meg kell találni az a közvetítő személy, aki mindkettőnk jó ismerőse. Ha mi lennék azok el kell dönteni, hogy a bemutatás nem árt-e partnereinknek, felelősséget tudunk-e vállalni az általunk bemutatott személyért.
Alapvető illemszabály, hogy mindig és minden esetben - magas, közjogi és egyházi méltóságok esetén kivétel - mindig nőnek mutatják be a férfit, két hölgy esetén pedig idősebbnek a fiatalabbat. Ha nem feltételezhető a különbség, a bemutatandót annak, akinek be kívánják mutatni.
Először elégedjünk meg a bemutatás sikerével, a bemutatkozás már elegendő jog és lehetőség egy közvetlen jelentkezésre.
Kötelező bemutatkozni pl.
  1. akkor, ha egy üzleti étkezésen, fogadáson két ismeretlen ember mellé ültetnek.
  2. Cégek, intézmények vezetői által adott fogadáson az ajtóban bennünket fogadó illusztris személyiségnek. Formális ez de kötelező.
  3. Tipikus eset az is, amikor valamilyen rendezvényen valaki mellé leülve elkezdődik egy beszélgetés, ha ez tovább tart illik bemutatkozni.
  4. Ha egy rendezvényen találkozunk egy olyan emberrel akiről már sokat hallottunk egy baráttól esetleg illik annak bemutatkozni, de nem kötelező.
Bemutatkozást tiltó esetek is vannak, pl. ha egy híres emberrel találkozunk, csak azért, hogy megismerkedjünk vele tilos bemutatkozni, leállítani.
A bemutatkozásnál elsősorban meghatározó, az hogy milyen körülmények között történik.
A bemutatás, bemutatkozás aktusához, hozzátartozik a kézfogás. Ez egy gesztus. Igazi kézfogás: lehetőség szerint egész karunkkal ne mereven mozduljunk, mozdulatukban legyen némi dinamizmus, de ne legyen fenyegető, határozott legyen. Illetlen és otromba valakinek hosszasan rázni  a kezét, vagy kezét fogva beszélni hozzá.
A köszöntéssel járó mondatok hangsúlyával, ha tetszik lelkesedésével, egy mosollyal, egy főhajtással kifejezhetjük érzelmeinket, s akár tárgyalási szándékunkat is.
A kézfogáshoz hozzátartozik, hogy partnerünk szemébe nézünk.

Ki kinek nyújt kezet?  

Alapvető és általános illemszabály, hogy férfi soha nem nyújthat nőnek előre kezet, mindig a nőnek kell kezdeményezni. Nők esetében az idősebb hölgyé az elsőbbség. Férfiaknál találkozásánál, kézfogásánál alapelv akinek bemutatunk az nyújtja a kezét. Aki vendéget, tárgyaláspartnert vár az nyújtja a kezét.

Kézcsók:

A kézcsók nem szerelni kihívás, nem cuppanós puszi, nem nyálas pusszantás. A férfi szája alig érinti a hölgy kézfejét. Kesztyűs kézre nem illik a kézcsók, hölgyek részéről - habkönnyű kesztyűtől eltekintve - nem illik kezet nyújtani kézcsókra. A kézfogás mindig két egyenlő rangú ember találkozásának vagy búcsúzásának az aktusa.
Illetlen ülve kezet nyújtani, kezet fogni, akkor is ha a két partner ül. A hölgy ülve is kezet nyújthat az előtte álló férfinak.