01. A katalogizálás egységesítésének főbb állomásai, nemzetközi és hazai szabályozás

A katalogizálás jelentősége és szerepe a könyvtárban:

  • Katalógus:
    • Görög eredetű szó
    • Tárgyaknak bizinyos rendszer szerint összeállított, azok kezelését, megtalálását elősegítő jegyzéke.
    • A könyvtári állomány feltárásának legfontosabb eszköze
    • Az állományról többféle katalógus készül:
      • Leíró katalógus ( a dokumentum formai jellemzői)
      • Tárgyi katalógus (dokumentumok tárgya, témája)
      • Földrajzi katalógus (dokumentumokban bemutatott földrajzi hely)
  • Katalogizálás: az a folyamat, amelyben rögzítjük a dokumentum bibliográfiai adatait, és az elemek kiemelésével betűrendes nyilvántartást szerkesztünk.
    A dokumentumról bibliográfiai leírást készítünk, melyek lehetővé teszik:
    • A dokumentum azonosítását (a bibliográfiai leírás biztosítja)
    • Rendezését (besorolási adatok, szakjelzetek, tárgyszavak biztosítják)
    • Megtalálását (raktári jelzetek biztosítják)

A katalogizálás vázlatos története:

  • Ókor:
    • Az első „katalógus”Assurbanipal ninivei könyvtárából maradt fenn. :
      Kr.e. 7. századból való, a táblák kezdőszavát tartalmazta.
    • Egyiptom: az edfu-i templom falán 37 művet tartalmazó lajstrom maradt fenn.
    • Görög könyvtárak: katalógusaiból anyaguk miatt (papirusz, pergamen) nem sok maradt fenn.
      Az alexandriai könyvtárnak Kallimachos által készített katalógusát restaurálták, és feltüntették a szerzőt és a mű címét.
  • Középkor:
    • Bizonyos visszalépés volt észrevehető. Ennek oka, hogy a kevés írástudó által kb. száz kötetes gyűjteményekben katalógus nélkül is el lehetett igazodni.
    • A mai értelemben vett katalógus első típusa a topografikus , helyrajzi katalógus à később a szakkatalógus őse alakult ki belőle.
    • A humanizmus a könyvtárak fejlődésében is éreztette hatását: egyetemi és főúri könyvgyűjtemények jöttek létre, ezekhez szakrendi katalógust is készítettek.
      A betűrendes katalógus őse a betűrendes jegyzék.
    • Könyvnyomtatás:
      • Lökést adott a katalogizálásnak
      • Több lett a könyv
      • Megváltozott az alakja a könyveknek
      • Intenzívebb könyvtárhasználat
      • Megjelentek:
        • Bibliográfiák
        • Nyomtatott katalógusok (bevezetőben a feltárás szempontjait közölték) (Conrad Gesner: Bibliotheca Universalis, 1545, módszertani kérdésekkel is foglalkozott)
  • A 17. században kialakultak a leíró katalogizálás elvei:
    • A. Maunsell: 1595, szakrendben szerkesztett bibliográfiájában a szerzőket családnév szerint rendezte, és feltüntette a fordítót és a nyomdászt.
    • Thomas Bodley: 1605, első Bodleiana nyomtatott katalógus, mely szakrendi katalógus és tartalmazza a szerzők és kommentátorok betűrendes mutatóját.
      • 1620, második katalógusa betűrendes elvű családnevű
        besorolás szerint.
    • Gottfried Wilhelm Leibniz szerint a könyvtáros alapvető feladata az állomány feltárása betűrendes katalógusban, megjelenési év szerinti kronologikus katalógusban, szisztematikus- és tárgykatalógusban.
  • 18. században sok nagykönyvtár nyomtatott katalógusokat, a könyvtárak egyedi szabályaik szerint dolgoztak.
    • Albrecht Christoph Kayser: 1790, a kor legjobb katalogizáláselméleti munkája, betűrendes katalógusa alapkatalógus, foglalkozik a besorolás kérdéseivel is.
    • 1791. Nemzeti Katalogizálási Szabályzat (Franciaország)
  • 19. század: nagyipari könyvnyomtatás à nagy jelentőségű gyakorlati katalogizálási rendszerek, nemzeti szabályzatok létrejötte.
    • Martin Schrettinger szabályzata: 1808. müncheni királyi könyvtárnak.
    • Antonio Panizzi: az első rendszeres, átfogó, modern értelemben vett katalogizálási szabályzat. 1839-ben fogadták el, 91 pontból állt, a katalogizálásnak minden problémáját felvetette.
    • Charles C. Jewett (1852) és Charles Ami Cutter (1876) szabályai a későbbi amerikai nemzeti szabályzat elődeinek tekinthetők.
    • Leopold Delise. (1870 es évek)Franciaország, Bibliotheque National könyvállományáról nyomtatott katalógus kiadása
    • Giuseppe Fumagalli 1877.
    • Két katalogizálási szabályzat, mely az egész világon érzetette hatását
      • ALA - Amerikai Könyvtáros Egyesület szabályzata 1908.: előnyben részesíti az egyéni szerzőt, a szerző nélküli művek esetében mechanikus elv szerint választ rendszót, bizonyos esetekben szerzőnek tekint jogi személyeket, testületeket..
      • Porosz instrukció: berlini szabályzat: a szerző nevét tekinti rendszónak, egyéni szerző nélküli műveknél grammatikai elv alapján választ rendszót, a testületi szerző fogalmát nem ismeri el. Viszonylag elszigetelt maradt

A második vhb. után új kiadványtípusok keletkeztek, ennek mennyiségének növekedésének következtében szükséges lett a szabályzatok revíziója.

Nemzetközi egységesítési törekvések:

A tudományok és a technika rohamos fejlődése, ennek útja a katalogizálás nemzetközi egységesítése lehet. Felmerült a katalogizálás nemzetközi egységesítése, de elvetették.
1929-ben a könyvtári és bibliográfiai világkongresszuson újra felmerült az egységesítés gondolata. Ez A javaslat három kérdéskörre terjedt ki:

  • A katalóguscédula formájára
  • A transzliterálásra (eltérő írásrendszerű betűk átírása)
  • A címleírásra (dokumentumleírás)

A javaslatok közül csak az elsőt fogadták el, meghatározták a katalóguscédula egységes nemzetközi formátumát, amelyet ma is használunk.
A második vhb. után a nemzetközi egységesítés szükségessége újból előtérbe került.
Támogatója és irányítója az IFLA (Könyvtáros Egyesületek és Intézetek Nemzetközi Szövetsége)
1961-ben Párizsban nemzetközi katalogizálási konferencia, központi kérdése a rendszóra és a címfejre vonatkozó egységes szabályok rendszere volt.
”Párizsi ajánlások” vagy „Párizsi tervezet” nevű szabályzat rögzítette a katalogizálás alapelveit, meghatározta a betűrendes katalógus funkcióit.

ISBD- program:

  • Új típusú nemzetközi szabályzat
  • 1967-ben az UNESCO és az IFLA Michael Gormant kérte fel a program elkészítésére.
  • Gorman nemzeti bibliográfiákat elemzett, jelentése lett az ISBD alapja. (International Standard Bibliographic Description = Nemzetközi szabványos bibliográfiai leírás)
    • Könyvek bibliográfiai leírásának tervezete, 1969, majd 1974-ben megjelent az ISBD/M – könyvek nemzetközi szabványos bibliográfiai leírása.
    • 1971-ben egyéb dokumentumtípusok leírásának szabályozása is elkezdődött.
    • 1977, ISBD/S – időszaki kiadványokra, sorozatokra vonatkozik
    • 1977, ISBD/NBM – nem-könyv anyagok, audiovizuális dokumentumok csoportja, művészi reprodukciók, Braille-írású dokumentumok, multimédiák, géppel olvasható adattárak.
    • ISBD/CM – kartográfiai anyagok, Földet, más égitestet ábrázoló térképek, tervrajzok, felvételek.
    • ISBD/PM – nyomtatott kotta, mai nyomtatott zenei kiadványok
    • ISBD/A – régi könyvek, antiqua
    • ISBD/CP – kiadványok analitikus, elemző leírása

ISBD-k:

  • Alapfunkciójuk a dokumentumok azonosíthatóságának és számbavételének biztosítása
  • A visszakereshetőség érdekében kiegészülnek besorolási adatokkal
  • Alkalmazásuk lehetővé teszi a leírások nemzetközi cseréjét
  • A leírás formálisan értelmezhető
  • Használata megkönnyíti a számítógépes feldolgozás bevezetését
  • Meghatározzák a bibliográfiai leírás adatelemeinek körét
  • Az adatelemeket adatcsoportokba rendezik, megszabják a csoportok sorrendjét
  • Szabályozzák a forrásokat, amelyekből a dokumentum adatai megállapíthatók
  • Szabályozzák az adatok közlésmódját (dokumentumhoz való hűség)
  • Meghatározzák az egyezményes jeleket

Elterjedése:

Az ISBD-k megjelenése lökést adott a nemzeti katalogizálási szabályzatok revíziójának.
Sok országban vették alapnak.
ISBD előírások alapján dolgozták át az angol-amerikai katalogizálási szabályzatot (AACR), és a német területen használt RAK-ot.
1970-es években az IFLA elindította az UBC programot, az Egyetemes Bibliográfiai Számbavételt. Ennek célja, egy adott országban megjelent dokumentumok nemzeti bibliográfiai feldolgozása, számbavétele és az adatok kölcsönös cseréje.

  • Magyar Nemzeti Bibliográfia:
    • Központja az OSZK
    • Feldolgozzák a könyveket és füzetes kiadványokat
    • Új indulású időszaki kiadványokat, sorozatokat, térképeket
    • A zeneműveket, zenei hanglemezeket a negyedévente kiadott zeneművek bibliográfiája dolgozza fel
    • Magyar időszaki kiadványok számbavétele: évente kiadott jergyzékben
    • Hungaricumok számbavétele

Az UBC-program megvalósulásának feltételei:

  • Kötelespéldány szolgáltatás
  • Kiadványok nemzetközi azonosító számozása
    ISBN – könyvek nemzetközi azonosító száma
    ISSN – időszaki kiadványok nemzetközi azonosító száma
  • Előzetes katalogizálás bevezetése
    CIP-program
    • A könyvek a bibliográfiai leírással együtt jelenjenek meg
    • Segíti a katalogizálást
    • Pontos, gyors bibliográfiai leírás
    • Gyorsítja a könyvtárak gyarapító és feldolgozó munkáját
  • Országos központi katalógusok szerkesztése
    • Feladata a lelőhely- tájékoztatás és a könyvtári kölcsönzés támogatása
    • OSZK-ban két központi katalógus:
      • Könyvek Központi Katalógusa (1924 óta) betűrendes nyilvántartás a magyarországi könyvtárak külföldi könyveiről és az 1952 előtt megjelent magyar kiadványokról
      • Külföldi Folyóiratok Központi Katalógusa: az országba beérkezett külföldi időszaki kiadványok nyilvántartása, két évente lelőhely jegyzéket ad közre.
  • Nyomtatott katalóguscédulák központi szolgáltatása: általában a nemzeti dokumentumtermést feldolgozó központok közreműködésével valósul meg
  • UAP-program: Kiadványok egyetemes hozzáférhetősége

A hazai szabványosítás útja:

  • MNOSZ 3424-52 Könyvtári címleírási szabályok
    Kiterjedt az újkori nyomtatványokra (könyvek, időszaki kiadványok, zeneművek, térképek, aprónyomtatványok…)
    Szabályozta a rendszó megválasztását és formáját
    Előírta az utólapok használatát
  • MSZ 3424-60 revíziója a ’60-as években elkezdődött.
  • MSZ 3424/1-78 (1980) 1982. január 1-jétől van hatályban.
    Kidolgozták a kiadványok bibliográfiai, könyvtári és sokumentációs célú feldolgozását.

A dokumentumleírás magyar szabványai:

  1. Azok a szabványok, amelyek a bibliográfiai leírás szabályait tükrözik.
    Jelük MSZ 3424
  2. A bibliográfiai leírás besorolási adatainak közlésmódja
    Jelük: MSZ 3440
  3. A besorolási adatok megválasztásának közlésmódja
    Jelük: MSZ 3423
  4. csoport:
    1. Átírási szabványok: nem latin írásrendszerben közölt adatok átírását szabályozzák
      Magyar szabvány a cirill-latin transzliterációra MSZ KGST 1362-78
    2. Rövidítések szabályai MSZ 3432-85
    3. Kiadványok azonosító számozása
      ISBN MSZ 3563-80 (könyvek)
      ISSN MSZ 3567-75 (időszaki kiadványok)
      ISSN, ISBN MSZ 3574-80 (térképek)
    4. Kódszabványok
      MSZ 3400-77 Nyelvek kódjai
      MSZ 3410 Országok kódjai
  5. A bibliográfiák és a leíró katalógusok szerkesztése
    MSZ 3493-82 bibliográfiai tételek besorolási szabályai
    MSZ 3401-81 bibliográfiai tételek betűrendbe sorolásának szabályai

Belépés