Az egyén a szerepet a szerepjáték során és szabályjáték során gyakorolja és tanulja meg. A szerepjáték egy konkrét személy utánzását jelenti. A szerepeknek megfelelő viselkedés tanítása célirányosan a nevelés folyamatában történik, melyet szociális befolyásolásként értelmezünk.
A lelki jelenségek felől vizsgálva a nevelés pszichológiai hatás, mert eredménye a pszichikumban bekövetkező változás, amely megjelenik a nevelt tudatában, és/vagy viselkedésében.
A gyermek a nevelő hatást szociális befolyásolásként éli meg. H.C. KELMAN  három szintjét különbözteti meg:

Behódolás:

Behódolásról akkor beszélünk, ha az egyén azért fogadja el a befolyásolást, mert ezzel számára kedvező hatást fog tudni kiváltani a másik emberből. Azért tanul meg az elvárásnak megfelelően viselkedni, mert úgy érzi nincs más választása. Az attitűdváltozás minimális, elsősorban a kognitív szférát érinti.

Azonosulás:

Azonosulásról akkor van szó, ha az átvett viselkedés a személy identitásán alapuló szerepviszony következménye: ez valósul meg az empátiás modellkövetés folyamatában is. A klasszikus azonosulásnál az identifikációs mechanizmusok révén az egyén átveszi a befolyásoló szerepét.

Interiorizáció:

Interiorizáció során a gyermek azért fogadja el a befolyásoló utasításait, mivel a kívánt viselkedéssel maga is egyetért, értékrendszerével összhangban van. Mindig van belső kölcsönhatás az interiorizáció során belsővé vált értékek és a meglévő értékrendszer között, így az új viselkedés is módosulhat a régi értékek által, de a régi viselkedés is megváltozhat az újonnan belépő értékek által.
  

	BEHÓDOLÁS	AZONOSULÁS	INTERIORIZÁCIÓ
CÉLJA	Jutalom- büntetés	Pozitív énkép	Egyéni értékrend
ÉRZELEM	Öröm-félelem	Szeretet, kötődés	Magsabbrendű érzelmek
INDÍTÉK	Külső motiváció	Külső és belső motívumok	Belső motiváció
NEVELÉS MÓDSZER	Követelés, jutalmazás, büntetés	Példaadás, modell	Meggyőzés
ERő	Szociális hatalom	Vonzalom	Szakértelem, megbízhatóság, szavahihetőség
FELTÉTEL	Jelenlét	Pozitív érzelmi viszony	értékkongruencia