Oktatás, mint a TANULÓ alkalmazkodása
Követelmények→változások a viselkedésben, tevékenységek tartalmak → változások a tudásban,értékelések → változások az érzelmekben.
Oktatás, mint a TANÁR alkalmazkodása
- A tanuló viselkedése változások a követelményekben
- A tanuló tudása változások a tartalmakban, tevékenységekben
- A tanuló érzelmi, értékrendje
- Változások az értékelésben
Szereplői:
Andragógus:
A felnőtt képzések kezdetben korántsem különböztették meg maguktól a pedegógusoktól, sem a bizonyos eszmék tanítások tényezőitől.
Kezdeti időszak többségét emberi- baráti motívumok vezérelték, valamifajta profetikus észleletű.
A felnöttoktatók nagy része ma is pedagógiai végzettségű, de mellettük sokan rendelkeznek andragógiai Végzettséggel.
HAUCH 3 féle felfogásmódja:
- Idealisztikus felfogás (felnött oktató teljes mértékben feladja „tanár-tanítvány viszony hagyományos képletét.)
- Legalisztikus felfogás: KNOLL: az andr. Az iskolán kívül és iskola utáni intézményes képzési folyamatok kiegészítő stádiumok irányítják.
- Realisztikus felfogás: a teljes egymás mellé rendeltség is hiearchikus viszonyt legalizáló álláspont.
ALHEIT: Úgy fogalmazta, ”a felnőtt oktató legfontosabb sajátos képessége: az emberekben és csoportokban feltárja azt a potenciát, mely kiindulópontjává vált a nagyobb önmeghatározásnak.
GRUBER:
- Képesség meghatározott munkafolyamatok megismerése, tervezése,
- Hagyományos „szakértői tudás” kívűl tájékozottság arról, hogy a képzés során mi játszódik le a résztvevőben, milyenek az illetők életfeltelei.
- Résztvevők motívációjának ismerete,
- Képesség arra, hogy a résztvevő jövő respektívát fejezzen ki.
BALSCHEK: Szerinte a működési terület a képzés tárgya és szintje nem határozza meg egyértelműen a felnőttképzésben közreműködők oktatói viselkedését, hanem ebbe a személyes beállításokat:
Gyakori típusok:
- Előadó: akinek szerepfelfogásában dominál saját tudásának következtésben átszármaztatása,
- Szakértő: akik a tudnivalók elmondásával fontosabbnak tartja a hallgatók kérdéseinek megváltoztatását, álláspontját.
- Oktató: híven követi a felnővekvő iskoláiban meghonosodott tradíciót,
- Csoportvezető: mindkettőt a hallgatók kooperatív tanulást i8gyekszik előmozdítani.
Ezeket a hagyományos szereptípusokat újabbak gazdagítják. Pl.: tutor, animátor, tréner.
Címzettek:
Elkülönül homogén és heterogén tanulócsoportra.
- Tanulói múltat kell ide helyezni. AZ iskolás eredményei maradandó hatással vannak a tovább tanulás minden fajtájára . ebből a szempontból a felnőttképzés meglehetősen homogén csoportokat hoz létre.
- Nem kevésbé lényeges heterogénítás származik abból, hogy a résztvevők között nagyok a generációs különbségek.
- Homogén –heterogén összetétel sok egyéb esetben is felmerülhet. (nemi összetétel)
- Csökkenő jelentőségű tényező, hogy a résztvevők falusi, kisvárosi vagy nagyvárosi környezetből érkezett-e.
A felnőttképzés címzettje elvben bárki lehet, aki az életkori csoportba tartozik.
Elsőrendű címzettek:
- Alapműveltésg megszerzésében elmaradott,
- Megváltozott munkakörülmények,
- Munkanélküliek,
- Vezető pozicióba lévők.
Egyes rétegek előtérbe állításába gyakran politikai megfontolások is beletartoznak.
A nevelő társadalom koncepciója, hogy a célszemélyt valahogy rá kell venni arra, hogy tanuljanak, amit számukra előirányoznak. A humanisztikus felfogás tükrében elsőrendű kritérium a szabad választás, a tanulás önkényessége és a személyes szükségleteket kielégítő jelege.
W.STRZELEWICZ: foglakozott a felnőtt oktatást gátló körülményekkel:
- Temetika meg nem felelőssége,
- Foglalkozások sűrűsége,
- Az oktatók viselkedése,
- Tanulmányi folyamat felépítése,
- Túl nagy követelmény
Mindez a lemorzsolódáshoz vezetnek.
Az intézményes felnőtt képzés keretei között tanulók csoportokba szerveződnek. Erőteljesebben foglalkoztatja a felnőtt tanulókat, hogy mit tartanak képességeikről a többiek. A csop. Integráció nagy mértékben hat a teljesítményre, szóba jöhet az oktató személyisége, csop. összetétele, tanulási motíváció, a résztvevők szociokult. háttere.
Az andragógus személyisége, az andragógus pályakép elemei
Az andragógusi tevékenység többé kevésbé professzoinalizálódott, diverzifikálódott. A felnőtt oktatók pedagógiai felkészültségű de andragógiai szakvégzettséggel is rendelkezők.
A felnőtt képzők 3 féle felfogás módját regisztrálta
W.HAUCH:
- Idealisztikus felfogás,
- Legalisztikus felfogás,
- Realisztikus felfogás.
Különféle andragógiai típusok - előadó típusú - dominál saját tudásának közvetlen átszármaztatása
- Szakértő: aki a tudnivalók elmondásánál fontosabbnak tartja a hallgatók kérdéseinek megválaszolását.
- Oktató típus: aki követi a tantervet (tradicionális)
- Csoport vezető: a hallgatók koopertív tanulását igyekszik előmozdítani, közös probléma megoldást
Az oktatástechnológia rohamos fejlődése, valamint a távoktatási rendszerek kifejlődése nyomán jött létre a médiumok és komputerek specialistájaként működő újfajta andragógiai szereptípus.
Az andragógus személyisége, szerepek az oktatói magatartásban:
- Ki kell alakítani a tanulás iránti motivációt.
- Teret kell engedni az egyéni különbségeknek
- Az új tudásnak a már meglévőre kell épülnie
- Meg kell nem erősíteni a már tanultakat
- Rendelkezésre kell, hogy álljanak a gyakorlás lehetőségei
- Kezelhető egységekbe kell rendezni a tanulandó anyagot
- Útmutatást kell adni az új válaszok kialakításához
- Az új ismereteknek átláthatóknak kell leniük.
Oktatói szerepek:
- Az alkotó mint művész
- Az oktató mint segítő
- Az oktató mint kritikus elemző
Mítoszok
- A felnőttek örömmel tanulnak: nem így van
- A felnőttek felismerik saját igényeiket: nem így van, andragógusnak segítenie kell
- A felnőttek képesek a tanulásban saját maguk irányítására: nem így van, szükség van kritikus elemzőre
- A felnőttképzésnek sajátos tanulási stílus van (módszertanilag más): igazságtartalma van
- A felnőtteket másképp kell tanítani: igazságtartalma van
- Az andragógusnak meg kell ismerni a csoportot: ehhez aktív tevékenység szükséges
Andragógus feltétele:
- Nyitottság
- Érdeklődés
- Mit szeretne elérni
- Mik a félelmeik
- Miért jött a csoportba
