Az írás - különösen a hangjelölő írás - története egyidős a helyesírás történetével.
Minden beszédhangnak külön jele van, de csak egy jele (kivéve a j és a ly)
A magyar helyesírásnak 4 alapelve van.
- Kiejtés szerinti írásmód
- fonetikusan le tudom írni, amit hallok
- a szóelemeket (szótövek, képzők, jelek, ragok) a lehetőséghez képest köznyelvi kiejtésük szerint írjuk
- legnagyobb részük ezt az írásformáját tartja meg akkor is, ha több szóelemből álló szóalakba kerül.
- Szavaink legnagyobb részének csak egyetlen, az általános köznyelvi kiejtést tükröző írott formája van.
- Szóelemző írásmód
- szótövet, toldalékokat pontosan, eredeti alakjukban mutatjuk be
- a több szóelemből álló szavak szóelemeinek érintkező hangjai kölcsönösen hatnak egymásra, s a szavak kimondásakor e hangok sokszor megváltoznak (részleges v. teljes hasonulás).
- általában feltüntetjük a toldalékos meg az összetett szavak elemeit (kétség + telen = kéccséktelen)
- Hagyományos írásmód
- a máig megőrzött írásmód sem a kiejtés, sem a szóelemzés elvével nem magyarázható; régebbi korok hangjelölésének, kiejtésének vagy szóelemzésének az emlékét őrizzük (régi szóösszetétel elhalványult alakja őrzi - pl. mindjárt)
- vannak olyan családnevek, amelyekben megtartjuk a ma már egyébként nem használatos, régies betűket (pl. Cházár, Batthyány)
- köznyelvünk hangrendszerében már nincs meg a régi "ly" hang, írásunk azonban megtartotta ezt a betűt
- Egyszerűsítés elve
- a többjegyű betűk kettőzött alakját a tőszókban és a toldalékos alakokban csonkítottan írjuk; a betűnek csak az első jegyét ismételjük meg (füttyent és nem fütytyent).
- nem egyszerűsítjük azonban az összetett szavak tagjainak határán találkozó azonos kétjegyű betűket (kulcscsomó, nagygyűlés)
- három azonos mássalhangzót még akkor sem írunk le egymás után, ha a szó elemzése ezt megkívánná (címzett + től = címzettől)
Nyelv folyamatosan változik → ezt a helyesírás változásának is követnie kell.
