Szintagma
A szintagma egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő szavak kapcsolata.
A szintagma tagjai 3 féle viszonyban állhatnak egymással:
- predikatív (hozzárendelő) viszony - az alany és az állítmány viszonya: mindegyik feltételezi a másikat, és a kettő adja a mondat szerkezeti magját, az I. szinten.
- alárendelő viszony - tárgyas, határozós, jelzős kapcsolat.
A szókapcsolatban van egy alaptag és ezt bővíti, árnyalja a meghatározó (determináns) tag.
Az egyik tag a másiknak vmilyen mondatrésze.
Az alaptag mindig egy szinttel feljebb helyezkedik el, mint a meghatározó tag.
A meghatározó tag az alaptagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzője lehet.
Az alárendelő szószerkezeteket meghatározó tagjukról nevezzük el; az alárendelt szerkezet így lehet alanyos, tárgyas, határozós vagy jelzős szerkezet. - mellérendelő viszony - halmozott mondatrészek között áll fenn (ugyanahhoz az alaptaghoz tartoznak és azzal azonos nyelvtani viszonyban állnak vele)
Álszintagma:
Egy fogalomszó és egy alakilag önálló, de nyelvtanilag csak kiegészítő szerepű szónak (névelő, névutó, igekötő, létige) kapcsolata. Alakilag a szószerkezetekhez áll közelebb, de nyelvtani szerepük inkább a toldalékos szavakkal mutat közelebbi rokonságot.
Állandósult szókapcsolatok:
Szó értékű nyelvi elemek (részt vesz, perbe fog)
Alárendelt szerkezetek
- alanyos: munkások készítette
- tárgyas: kezet fog, hátat fordítva
- határozós: tetten ér, esőtől védett
- jelzős: piros rózsa, a munka nagyja
Mellérendelt szerkezetek
- halmozott állítmány: fúr, farag
- halmozott alany: a szép, a jó, a hasznos... az élethez áll
- halmozott tárgy: magával hozta a feleségét, az anyósát...
- halmozott határozó: okosan és ügyesen tanuljatok
- halmozott jelző: „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér”