Szintagma 

A szintagma egymással nyelvtanilag meghatározott viszonyba lépő szavak kapcsolata.

A szintagma tagjai 3 féle viszonyban állhatnak egymással:

1. predikatív (hozzárendelő) viszony - az alany és az állítmány viszonya: mindegyik feltételezi a másikat, és a kettő adja a mondat szerkezeti magját, az I. szinten.
2. alárendelő viszony - tárgyas, határozós, jelzős kapcsolat.
   A szókapcsolatban van egy alaptag és ezt bővíti, árnyalja a meghatározó (determináns) tag.
   Az egyik tag a másiknak vmilyen mondatrésze.
   Az alaptag mindig egy szinttel feljebb helyezkedik el, mint a meghatározó tag.
   A meghatározó tag az alaptagnak alanya, tárgya, határozója vagy jelzője lehet.
   Az alárendelő szószerkezeteket meghatározó tagjukról nevezzük el; az alárendelt szerkezet így lehet alanyos, tárgyas, határozós vagy jelzős szerkezet.
3. mellérendelő viszony - halmozott mondatrészek között áll fenn (ugyanahhoz az alaptaghoz tartoznak és azzal azonos nyelvtani viszonyban állnak vele)

Álszintagma:

Egy fogalomszó és egy alakilag önálló, de nyelvtanilag csak kiegészítő szerepű szónak (névelő, névutó, igekötő, létige) kapcsolata. Alakilag a szószerkezetekhez áll közelebb, de nyelvtani szerepük inkább a toldalékos szavakkal mutat közelebbi rokonságot.

Állandósult szókapcsolatok:

Szó értékű nyelvi elemek (részt vesz, perbe fog)

Alárendelt szerkezetek

• alanyos: munkások készítette
• tárgyas: kezet fog, hátat fordítva
• határozós: tetten ér, esőtől védett
• jelzős: piros rózsa, a munka nagyja

Mellérendelt szerkezetek

• halmozott állítmány: fúr, farag
• halmozott alany: a szép, a jó,  a hasznos... az élethez áll
• halmozott tárgy: magával hozta a feleségét, az anyósát...
• halmozott határozó: okosan és ügyesen tanuljatok
• halmozott jelző: „Az ember végül homokos, szomorú, vizes síkra ér”