Alkalmazási réteg
Széles körben igényelt protokollokat tartalmaz. Az állománytovábbításokon kívül ehhez a réteghez tartozik még az elektronikus levelezés, a távoli munkabevitel, a katalóguskikeresés, és még egy sor egyéb, általános-, ill. speciális célú alkalmazási feladat is. Ez a réteg kapcsolódik szorosan a felhasználóhoz, itt kell a hálózati felhasználói kapcsolatok megoldásait megvalósítani. Ezeken kívül definiál egy hálózati virtuális terminált amely segít az eltérő hálózati terminálok kezelésében.
Hálózati Biztonság
A számítógép hálózatok első pár évtizede alatt a biztonság kérdésére nem sok figyelmet szenteltek, hiszen kutatók használták egymás közötti levelezésre egyetemek között, esetleg hivatali alkalmazottak nyomtató megosztásra. Napjainkban azonban hétköznapi emberek milliói használják a számítógépes hálózatokat levelezésre, banki műveletekre, stb. Így a biztonság kérdése napjainkra igen fontossá vált.
A hálózati biztonsággal kapcsolatos problémák nagyjából négy egymást átfedő területre oszthatók:
- Titkosság: feladata az információ védelme az illetéktelen felhasználástól.
- Hitelesség: abban segít, hogy meggyőződhessünk arról, hogy kivel állunk kapcsolatban.
- Letagadhatatlanság: aláírásokkal foglalkozik.
- Sérthetetlenség
Elektronikus levél
A legelső, legalapvetőbb Internet szolgáltatás. Egy levelezőprogram segítségével szöveges állományt küldhetünk az Internet bármelyik felhasználójának. Ehhez az kell, hogy minden levelezőnek egyedi címe legyen, és a címzés is szabványos legyen. Egy felhasználó email címe általánosan a következőképpen épül fel:
Felhasználói_név @ gépnév . domain_név . subdomain_név . ország(intézmény)azonosító
Egy felhasználói név és egy cím (domain) részből áll, a kettő között a @ jel található.
- felhasználói_név - egy rövid azonosító
- ország(intézmény)azonosító - országra, vagy az intézmény jellegére utal
- domain_név - annak intézménynek vagy lokális hálózatnak a neve amiben a gép található
- subdomain_név - akkor létezik, ha szükség van a domén további tagolására
- gépnév – értelemszerűen a felhasználó gépét specifikálja
Az e-mail rendszer általában két részből áll
- a felhasználói ügynökből : az üzenetek írását és olvasását teszi lehetővé
- üzenetkézbesítő ügynökből : a levelet a címzettől a feladóig juttatja el
Az e-mail rendszerek az alábbi 5 alapvető funkciót támogatják
- Szerkesztés (composition): levelek és válaszok létrehozása
- Kézbesítés (transfer): a levelek feladótól címzettig való eljuttatása
- Visszajelzés (reporting): feladata, hogy megmondja a feladónak, hogy mi történt az üzenettel
- Megjelenítés (displaying): levelek elolvasása
- Elrendezés (disposition): a címzett mit tesz a kapott üzenettel
Maga a levél szerkezetileg nagyon hasonlít a hagyományos levélre. A boríték és a levél különválasztása. A boríték tartalmazza a kézbesítéshez szükséges információkat (címzett, prioritás, stb). A borítékon belüli üzenet két részből áll: a fejléc (vezérlési információkat tartalmaz a felhasználói ügynökök részére) és a törzs.
Üzenetkézbesítés
Az üzenetkézbesítő rendszerek általában rendszerdémonok. A forrásgép kapcsolatot teremt a célgép 25-ös portjával(TCP). Ezt a portot egy deamon figyeli amely az SMTP: Simple Mail Transfer Protokoll nyelvet beszéli.
Létezik azonban olyan eset is amikor a cél gép nem rendelkezik mail szerver funkciókkal. Ezekre az esetekre alkalmazható két másik protokol:
- POP3: Post Office Protokoll : A POP3 arra jó, hogy a felhasználó elhozhassa leveleit a postaládából és saját gépén olvashassa vagy törölheti őket.
- IMAP: Interactive Mail Protocoll : Az IMAP egy kifinomultabb kézbesítési protokoll, olyan felhasználóknak tervezték, akiknek több számítógépük van. Nem másolja a leveleket a felhasználó gépére, hanem magán a mail szerveren egy adatbázist tart karban amely a felhasználó minden gépéről elérhető.
A Világháló (World Wide Web)
Jelenleg a leggyorsabban terjedő, legnépszerűbb szolgáltatás az Interneten a Világméretű Háló, a WWW. Sikerének oka, hogy látványos dokumentumok nézhetők vele, amik tele vannak kereszthivatkozásokkal (ez a hypertext), és tartalmaznak képeket, hangokat, videofelvételeket, animációkat. A WWW általános ügyfél-kiszolgáló hálózati koncepcióra épül. Az információszolgáltató gépeken egy WWW kiszolgálóprogram (Web szerver) program fut, amely a felhasználók gépein futó böngésző-programok (Netscape, Explorer) által küldött kérésnek megfelelően elküldi a kért információt az adott gépre, amely ebben az esetben az ügyfél (kliens).
Ügyfél oldal
A felhasználók szemszögéből a világháló egy hatalmas dokumentum tár. E szemlélet szerint a világháló oldalakból (pages) áll. Mint már említettem egy oldalra nem csak szöveget, képet, de audiót és videót és sok számos egyéb formátumot lehet beágyazni. Ezeket vagy a böngésző maga képes kezelni vagy átadja a fájlt egy erre alkalmas alkalmazásnak. Ha nincs ilyen alkalmazás telepítve akkor el lehet dobni az adott fájlt, vagy lementeni a későbbiekre.
Kiszolgáló oldal
Egy internet oldal címe 3 tényzőbül épül fel.
- http : protokoll meghatározásából
- www.origo.hu : a gép neve ahol az oldal elhelyezkedik
- sport/focivilag/20030101.html : a fájl neve amire kíváncsiak vagyunk
A következő lépések zajlanak le a felhasználói kattintás hatására:
- A böngésző meghatározza az URL –t, (URL : alkalmazott megjelenítési módot adja meg)
- A böngésző megkéri a DNS –től az IP címet
- A böngésző létrehoz egy TCP összeköttetést az adott IP címmel a 80 as porton keresztül
- Elküld egy GET parancsot a kívánt fájl nevével
- A kiszolgáló elküldi azt
- A TCP kapcsolatot bontják.
- A böngésző megjeleníti a kapott dokumentumban szereplő szöveget.
- A böngésző elhozza a dokumentumban szereplő képeket.
Helyettesítő kiszolgáló: (proxy): egyfajta átjáró. Gyakorlatilag egyfajta gyorsítótár.
HTTP
A Http az Internet protokollja. Egy internetes kapcsolatnál minden információkérés és az arra adott válasz független a többitől, vagyis a kapcsolat csak az átvitel idejére jön létre. A kiszolgáló nem figyeli külön az egymás után beérkező igényeket, mindet új kérésként kezel, még akkor is, ha az esetleg azonos helyről érkezett. A HTTP-kapcsolat négy lépése:
1. A kapcsolat megnyitása
Az ügyfél meghívja a kiszolgálót az Interneten keresztül az adott cím és port azonosító alapján (alapértelmezésben a 80-as porton keresztül).
2. A kérés elküldése
Az ügyfélprogram üzenetet küld a kiszolgálónak, amelyben valamilyen kiszolgálást kér. A kérés HTTP-fejlécbőI és a kiszolgálónak küldött adatokból áll (ha van ilyen). A fejléc információkat tartalmaz a kiszolgáló számára arról, hogy milyen típusú a kérés, és megadja, hogy az ügyfélprogramnak milyen lehetőségei vannak.
3. A válasz
A kiszolgáló a választ visszaküldi az ügyfélprogramnak. Ennek része a fejléc, amely leírja a válasz állapotát (sikeres vagy sikertelen, a küldött adatok típusát), és ezt követik maguk az adatok
4. A kapcsolat lezárása
A kiszolgáló a válasz elküldése után lezárja a kapcsolatot, így az erőforrások megint felszabadulnak a következő kérésekhez.
