Az állami-politikai szervezeteket tartalmilag az különbözteti meg a politikai pártoktól, hogy tevékenységük során közvetlenül alakítanak individuális emberi viszonyokat, általában kötelező, kikényszerítő jelleggel. Az állami-politikai szervezetben hozott döntések sajátosak, jogalkalmazó jellegűek.

A legitim hatalom monopóliuma:

Az állami-politikai szervezetek döntései közvetlenül érintik az egyéni emberi viszonyokat, ezért privilegizáltan vehetnek igénybe hatalmi eszközöket döntéseik megvalósítása során. Ez olyan lehetőséget ad nekik a döntések kikényszerítésére, amellyel más típusú szervezetek nem rendelkeznek. Az állami-politikai szervezetek döntéseit fokozottan körülhatárolják jogszabályokkal, döntési kereteit jogszabályok útján kötelezően állapítják meg.

A formális és a reális döntések elválása:

Az állami-politikai szervezetekben a hierarchikus szervezeti felépítés, a jogszabályok fokozott jelentősége, a belső normák, az utasítások teljesítésének nagy súlya azzal a következménnyel jár, hogy:

• csökkenti a döntési alternatívák lehetséges számát.
• megfelelő információkat biztosít a hatékony döntés számára.
• pontosítja a felelősséget a döntés folyamatában.

Ezek az ideális következmények a gyakorlatban különböző tényezők következtében módosulhatnak.

A hierarchikus felépítettség diszfunkcionális következményei ma már általánosan ismertek, és problematikusak lehetnek, ha a hierarchia szintjei a feltétlenül szükségesnél nagyobb számúak.
A hierarchikus szintek többszöröződésének történeti-társadalmi összefüggései az egyes politikai rendszerekben sajátos helyzetekből következnek.

Mindenfajta szervezeti tevékenység emberi magatartásokon keresztül valósul meg. Az állami-politikai szervezet működésében is jelentősek a szervezetben jelen lévő nem formalizált kapcsolatok, a nem hivatalos hierarchia és információs rendszer. Ugyanakkor az állami-politikai szervezet is a társadalmi környezet által kondicionáltan működik.

A hierarchiának megfelelően alakult döntési rendszer elvi alapja az, hogy minden döntés ott szülessen, ahol az információ a legnagyobb mértékben, a leginkább racionális döntés kialakítására alkalmas módon rendelkezésre áll.
Az információ hozzáférhetősége azonban alakítható, s ez már eleve formálja a hatalmi viszonyokat, így a döntési lehetőségeket is.  A döntés kialakításához szükséges információ egyrészt közvetlenül a döntés előkészítését szolgálja, másrészt a döntés elhelyezését a szervezet más döntéseinek sorozatában.
Ezért elengedhetetlen, hogy a hierarchia felsőbb fokain sor kerüljön a döntés jóváhagyására. A beosztottak által előkészített szaktudásukra és információkra alapozott döntési tervezet a hierarchia fokain felfelé haladva az újabb információknak megfelelően módosulnak, s ezáltal növekszik a döntés racionalitása is. A valóságban csak formális jóváhagyásukra kerül sor. Így válik el  a reális döntés, amely a hierarchia alsóbb fokán született és a formális döntés amely általában csak jóváhagyással, a formális elfogadással azonos.
Minél többszörözöttebb a hierarchia szintje, annál távolabb kerül egymástól a kétféle döntés elválás veszélye.

Az állami-politikai szervezetek rendszere:

Az állami-politikai szervezetek rendszerének felépítése történetileg kialakult sajátosság minden társadalomban, amelyet a társadalmi-gazdasági körülményeik, a periférikus összefüggései, a politikai kultúra fejlődése és az egyes történeti-társadalmi szituációk együttesen határoznak meg.

Az eredeti rendező elvek:

Európában az állami-politikai szervezetek felépítésének alpelvei: a népszuverenitás, a népképviselet, a hatalom megosztásának elve, s kisebb-nagyobb mértékben a helyi önkormányzat.
Ma is ezek az elvek és következményeik szolgálnak a fejlett államok politikai-intézményi berendezkedésének alapjául, ezekre épül az alkotmányi szabályozás, ezek jelennek meg a hivatkozási alapként a politikai tevékenységben.

A közigazgatás szerepének növekedése:

Figyelemre méltó a végrehajtó hatalom és a közigazgatás súlyának növekedése, melynek szervezeti szélesedése jóléti állam gyakorlati térhódításával mindenütt elindult.
Karl Loewenstein szerint ha a kormány, mint a végrehajtó hatalom tényleges letéteményese, a parlamentben többséggel rendelkezik, akkor a törvényhozás csak a végrehajtó hatalom eszköze, végrehajtja a kormány törvényhozási politikáját, így az alkotmányosság elve értelmetlenné válik.

A helyi önkormányzat esélyei:

Az erős centeralizációs tendencia ellenére a helyi önkormányzat értéke megmaradt, sőt növekszik, nő a politikai hatalom jelentősége a társadalmi folyamatokban.